Addig támadtak rám, míg a fenekemre huppantam a kemény betonon.

- Háh! Már csak egy maradt! – kiáltott fel Cooper és elrohant besegíteni a húgának, hogy együttes erővel lenyomják a bátyámat.

Fel akartam állni, hogy segítsek egyetlen bajba jutott testvéremnek, de Dexter rám szegezte vízipisztolyát.

- Te csak maradj nyugton! – parancsolta rezzenéstelen arccal.

- Korábban azt mondtad, nem ejtetek túszokat – idéztem fel Coopnak szánt kijelentését, miközben fájó hátsó felemet sajnáltam. – Megsérültem.

- Én csak hadi céllal itt tartalak, és ne beszélj itt össze-vissza, mert nem veszem be a próbálkozásaidat – válaszolt, továbbra is komoly képpel, mire lemondóan bólintottam.

- Te borzalmas testvér! Hát mindent nekem kell csinálnom? – kiáltott oda nekem Norbi, miután valahogy legyőzte Taliát, ezúttal Coop elől spurizott. Vállat vontam és szomorú arccal felé pillantottam.

- Sajnálom. Engem nem engednek felállni – közöltem, majd azért a biztonság kedvéért hozzátettem. – És a fenekem is fáj.

- Mert túl nagy! – üvöltött vissza a menekülő „bátor".

- Ja, persze, ez tök logikus. Ha nagy lenne a seggem, nem fájt volna az ütés! – kiabáltam vissza sűrű pofavágások közepette, de már messze járt.

- Na, és neked mi a terved velem? – hunyorogtam felfelé, mivel pont szemből sütött a Nap, ezért nem láttam Dex arcát, plusz még megis vakultam.

- Nem tudom – vont vállat, mire elvigyorodtam.

- Alku?

- Miféle alku? – kérdezett vissza.

- Te elengedsz engem.

- Cserébe te pedig?

- Cserébe megkíméllek – mondtam sejtelmesen, és támadásra készen megszorítottam a feltöltött mini pisztolyomat.

- Ez nem alku – vágta rá. – Hiszen én tartalak fogva.

Váratlanul előkaptam a minifegyverem és az arcába spricceltem, majd mellette elosonva a bátyám nyomába iramodtam. Nem hallottam őket, Taliát sem láttam sehol, bizonyára időközben feléledt és csatlakozott a hajszához. Norbi biztos kimenekült az utcára, a másik kettő meg természetesen nem hagyhatta megszökni. Megfordultam és láttam, hogy Dexter a nyomomban van. Csak futott és futott, aztán esett egy hatalmasat. Egy bukfencszerű mozdulat után kiterült a füvön.

- Jézusom, Dexter! – kiáltom, és hozzá futok.

Egyik kezemet a mellkasára tettem, a másikkal pedig mellette támaszkodtam. Aztán hirtelen elkapta mindkét karom, így konkrétan ráestem.

- Hülye! – próbáltam kiszabadulni a szorításából. – Átvertél – panaszoltam.

Ekkor kinyitotta a szemeit és az arcomat fürkészte. Olyan színűk volt, mint a háborgó óceánnak. Gyönyörű. Váratlanul egy nagy lendülettel átgördült rajtam, ezúttal én feküdtem a hátamon, Dex pedig fölöttem, kezeire nehezedett, melyek a fejem két oldalán nyomták a földet.

- Mintha te nem vertél volna engem át – közölte sértetten, de tudtam, hogy csak ugrat. Hajából vízcseppek csorogtak az arcomra, minek következtében nevetségesen nagyokat dobbant a szívem. Ez. Így. Nem. Lesz. Jó.

- Jól van. Akkor most mi lesz? – érdeklődtem és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne vesszek el abban a csodálatos kavargásban, melyet a szemében láttam.

- Nem tudom – mondta, de nem mozdult meg. – Mondjuk, kiválthatod magad?

- MI van? Még váltságdíjat is fizessek a szabadságomért, hogy utána ismét elkapj?

- Ígérem, hogy nem kaplak el.

- És mit kérnél cserébe? – vizslattam tökéletesen kifejezéstelen arcát. Dexter verhetetlen pókerben, és nem csak a szerencséje miatt, ennek köszönhetem most, hogy nem tudok semmit sem leolvasni az arcáról.

- Mmm – hümmögött gondolkodást színlelve. – A nyár folyamán vicceld meg Coopot, de úgy rendesen.

- Na, ne! – háborodtam fel, tudatában annak, mi is ennek a következménye. – Borzalmasan kidolgozottak a bosszúi.

- Tudom. Akkor is. Meg kell szívatnod... Az én ötletemmel – fejezte be, mire még jobban kiakadtam. Az ő tervei még inkább borzalmasabbak és kidolgozottabbak.

- Ne csináld már, Dex! Nem teheted ezt ve...

- Csitt! – mondta, tenyerével befogva a számat. Mindig ezt a technikát alkalmazta, hogy elhallgatasson, bár mikor kicsik voltunk, bosszúból mindig jól megnyaltam a tenyerét, de mivel már ne vagyunk ötévesek, csak elszántan ütögetem az oldalát. Mikor megkérdezte, elfogadom e az ajánlatát csak bólogattam, hogy eleresszen végre.

- Tényleg nincs más út? – néztem rá szomorúan, mire megtörni látszott.

- Na, jó. Egy nap a nyáron egésznap azt kell csinálod, amit mondok – vetette fel, mire összehúzom a szemem.

- Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy megcsináltathatod velem az elképzelésedet Coopról meg a megviccelésről – értelmeztem a kialakult helyzetet, mire győztesen elvigyorodott. – nem tudom, melyik a rosszabb.

- Ugyan, lehet, hogy nem utasítalak majd erre – győzködött, mire csak fintorgok, de végül csak beadom a derekamat.

- Kisujj eskü – akasztottuk össze az ujjainkat.

- Leszállhatsz rólam – mondtam, mire lekászálódik rólam és a medence felé indult, én pedig hevesen dobogó szívvel a bátyám megmentésére indultam.