– Zsákos Bilbó - szólt megkönnyebbülten Gandalf. - Még az életben nem örültem ennyire senkinek.

Bilbó a társaságra emelte tekintetét, majd rám. Odajött hozzám és megölelt. – Hallottam mindent, amit mondtál rólam. Nagyon hálás vagyok. - néz rám, pont akkor mikor Thorin elrántja onnan. Mire mindenki furán néz rá, ezért elkezdett magyarázkodni.

– Öhhh ez.. Semmi, csak – gondolkodik, majd csak annyit vág rá - Miért is kéne megmagyaráznom?! Király vagyok. - jelenti ki, leginkább magának. Majd egy fához vonul és durcába kezdett.

– Ennyit a királyról - mondja Balin - Úgy viselkedik, mint egy gyerek - sóhajt egyet.

– Bilbó. - Kili nagy örömmel ejtette ki a hobbit nevét. Ezzel megmutatva, hogy igenis sokat számít a csapatnak.

– Hogy jutottál át a koboldokon? - kérdezte értetlenül Fili. Mire sok törp is érdeklődve fordult a hobbit, még Thorin is felállt, és oda oldalazott hozzánk.

– Tényleg, hogyan? - kérdezte Dwalin is. Láttam ahogy a hobbit a zsebéhez nyúlva keres valamit, és már tudtam, hogy tennem kell valamit.

– Simán ki oson hatott észrevétlenül onnan – mondom, mire mindenki figyelme rám szegezül - Minden kobold figyelmét magunkra vontuk, emellett a legfontosabb, hogy a hobbitok igencsak könnyű léptűek. - fejezembe mondandóm.

– Tán ennyire ismered a hobbitokat?! - kérdezi még mindig zsörtölődve Thorin. Ennek meg mi baja? Gondolom, majd újra a hobbit felé fordulok.

– Kételkedsz bennem – nézett a hobbit Thorinra, majd a többi törphöz fordult. - Tudom, kezdettől fogva. És igen gyakran gondolok Zsáklakra - mondta el az igazságot a hobbit. - Hiányoznak a könyvek. A karosszékem, a kertem. Mert én oda tartozom - intett aprót a kezével. - Az az otthonom. Ezért jöttem vissza, mert nektek nincsen ilyen. Elvették tőletek, de ha tudok, segítek visszavenni.

A törpök meghatódva hallgatták beszédét, és még Thorin szemében is megláttam egy kis enyhülést, de ez a szép pillanat csak addig tartott, míg el nem sírtam magam.

– Isa, miért sírsz? - kérdezi vállam simogatva Kili, mire egy csúnya nézést kapott Thorintól.

– Mi a baj? - lép oda hozzám a hobbit.

– Anyhirra, meghathó volht amith mondhtál. - sírok fel, Hát igen, mindig is tudtam, hogy milyen érzékeny vagyok, de olyan szépen beszélt. Nem tudtam megállni.

– Jó, nem baj Isa – simogatja az egyik törp a hátamat - de most már indulnunk kel. A koboldok biztos elmondták az orkoknak, hogy ott voltunk.

– Egyetértek, szedelődzködj etek. - mondja Gandalf – Indulunk!

Futó lépésbe haladtunk csomagjainkkal a hátunkon, mikor egy vonyítás zengte be az erdőt.

– Már megint csöbörből vödörbe kerültünk. - mondja Thorin mérgelődve, és felgyorsítja a tempóját.

Hiába futottunk, és hiába volt nagy előnyünk, nekik wargokjuk volt. Szemem sarkából már láttam is ahogy a wargok hátán, egy ork ugrik ki az erdőből. Előveszem íjamat és egy pillanatra hátra fordulok és lelövöm az állatot. Ezzel meg mentve a nagyon mogorva Dwalint, aki most hálálkodva néz rám. Kezemet felmutatom, hogy semmiség és megpróbálok újra a futásra koncentrálni. Előhúzom kardomat, és azzal együtt futok tovább.

Mikor elértünk a szirt széléhez, hallgatva Gandalf utasítására, felmásztam egy magas fára. Mire a wargok a fának ugrálva döntötték el őket. Mindig, mikor dőlt az egyik fa, akkor rögtön ugrottam is a másikra. Az utolsó fán egyensúlyoztunk, mind a tizenheten. Míg a törpök nagyon idegesek voltak, én nyugodtan néztem szemem sarkából, ahogy Gandalf egy pillangónak sug valamit.

– Fili! - kiált oda a mágus a törpnek, majd rögtön egy égő tobozt dob a kezébe. Mire a Fili mellett ülő törp letör egy másik tobozt, azt Filiével meggyújtja, majd az egyik wargra dobja. Mutattam Gandalfnak, hogy nekem ne dobjon, helyette kivettem az íjamat, és egy wargok fejére célozva megöltem egy vesszővel.

Emellett Ori majdnem lezuhant, de szerencsére Dorinak sikerült elkapnia. Már a harmadik wargot lövöm le, amikor meglátom őt. A sápadtat. Rögtön Thorin felé fordulok, aki már ugrott is le a fáról, és kivont kardal az ork felé közeledett.

– Ne Thorin! - kiáltok, de meg se hallja, csak fut tovább. Mivel a fa legtetején voltam, nem tudtam megvédeni. Lefagyott arccal néztem, ahogyan az ork mindjárt megöli őt. Már a földön feküdt, mikor a nagy ork fehér wargával oda lép a törp testéhez. Kezét szúrásra emeli, mikor a kedvenc hobbitom, oda ront közéjük, és egy kardot állít a warg fejébe. Aki ennek hatására urával együtt eldőlt, mire nyugodtan sóhajtok fel. A sasok szerencsére ideértek, az egyik lábaival elkap, majd elejt és egy másik hátára esek. Nem foglalkozva azzal, hogy az orkok nyilai záporoznak felénk, vagy azzal, hogy Thorin lehet haldoklik, elalszok.

A sasok egy hegyen raktak le minket. Körbe nézve, megkönnyebbülve látom, hogy mindenki jól van, majd Thorin felé fordulok, aki társainak intézi szavait.

– A félszerzet? - kérdezi komoran