A hegy elnyelt minket, és csak zuhantunk és zuhantunk és zuhantunk. Egy nagy helyiségben értünk földet. A járat ahol lejöttünk, olyan volt mint egy csúszda. Fájlalva panaszkodok hátsóm fájdalma miatt.

– Jól vagy? - kérdezi meg a törp király.

– Igen, köszi! - fogom meg, segítségre nyújtott kezét.

– Hol vagyunk? - kérdezi pár törp, mikor egyszer csak meglelte a választ. Több 100 kobold tartott felénk. Egy szempillantás alatt fegyvertelenné tettek, majd körbe fogtak minket. Próbáltam ellenkezni, de csak annyit értem el vele, hogy a koboldok többször pofon vágtak. Ezért hagytam, hogy vezessenek. Tudtam, hogy hova megyünk ás tudtam, hogy mi vár ránk. Undorodva gondoltam a jövőnkre, ami egyre csak közeledett és közeledett, és észre sem vettem, de már itt is volt.

Elsőnek csak egy hang majd, egy hozzá társuló ronda pofa is megjelent. A kobold király épp szerzeményének éneklése közepén tartott. Mikor végzett, fogjaira irányítottá figyelmét.

– Fülbemászó, igaz? - kérdezi mosolyogva a kobold király - Az egyik saját szerzeményem! - mondta, mire halkan megszólaltam.

– Én értek a zenéhez, de ezt még rossznak se mondanám, olyan szörnyű volt – motyogom, mire a nagy kobold felém kapja a tekintetét és úgy méreget.

– Ez nem is dal, hanem kész förtelem! - szólal fel mellettem Balin.

– Förtelem, szenvedés, gyötrelem. Csak ilyeneket találtok majd ide lent. - mutat körbe birodalmában - Kik lehetnek olyan bátrak, hogy fegyverrel a birodalmamba merészkedjen? - szólal meg szolgáihoz fordulva.

– Törpök irdatlan sága - mondja az egyik kobold, nagyot hajolva királya előtt. - És egy ember.

– Törpök? - kérdezi a nagyúr

– Ott találtuk őket a tornácon - mondja egy másik

– Mit álldogáltok ott tétlenül? Motozzátok meg őket - adja parancsba a kobold. A törpök védelmemre ugranának, hogy ne keljen ezeknek a förtelmes jószágoknak végig tapogatniuk, de ezzel csak több koboldot hoztak magukra, ezért megpróbáltam hányás nélkül kibírni azt amikor egy kobold végig szántott kezével mindenhol. Mikor már mindegyikőnkkel végeztek, megszólal az egyik kobold.

– Meggyőződésem szerint, irdatlanságod, ezek itt összejátszanak a tündékkel - mutat fel egy halom tünde holmit még Völgyzugolyból. A troll krály elveszbelőle egy gyertyatartór és arcához emeli.

– Készült Völgyzugolyban. - állapítja meg, én meg feddő pillantást veszek az összes törpre, majd nagyot sóhajtva visszafordulok a koboldhoz. - Áhhh, másodkori, fabatkát sem ér - ekkor minden törp Nori-ra néz.

– Ez csak pár emléktárgy. - védekezik a törp.

– Mit kerestek ezen a vidéken? - tér a lényegre a kobold. Thorin már lépne előre, mikor Óin mondja, hogy magára vállalja az egészet. Már épp kezdett volna bele a beszédbe, amikor nagyon felelőtlenül megszólalok.

– Semmi közöd hozzá - jó pár törp rögtön felém kap, de csak Thorin ér el. Kezét számra teszi, és így hallgattat el, de már késő.

– Rendben ti akartátok! - kezdi el beszédét a kobold király - ha nem beszéltek akkor síkitani fogtok! Hozzátok a csonttörőt! Hozzátok a marcangolót! - parancsolja koboldainak – Nem félsz kicsi lány? - nevet felém - Megfogsz halni. - mondja maga biztosan. Leveszem Thorin kezét a számról és egy nagyot kacagok, ami miatt minden törp tekintetét magamra vontam.

– Fogd már be, Isa! - szól rám Thorin. Nem foglalkozok a törppel és folytatom.

– Tippelj ki fog ma meghalni? - kérdezem a király felé fordulva – Te vagy én? - és egy ördögi mosolyt vetek a koboldra. A kobold nagyot visít és rám mutat nagy kezével.

– Öljétek meg őket! Vele kezdjétek! - szegezi rám mutató ujját. A koboldok elindultak felém azzal a szándékkal, hogy megöljenek, de Thorin az útjukba állt, és megszólalt.

– Várj! - kiálltja el magát a törp király, mire a kobold int szolgáinak, hogy álljanak meg. Thrin maga mögé húz, védelmezés képpen.

– Lám, lám - vigyorodott el a király Thorinra szegezve tekintetét - Kit látnak szemeim? Csak nem Thárin fia, Thror fiát Thorint, aki a hegymély királya. - hajbókol gúnyolódva - Várj, de hát nincs is hegyed! - mondja nagyot nevetve, mire az összes kobold kacagásba kezd. Fájva emlékszem vissza arra, mikor én is ezt mondtam neki. Most már biztos nem bántanám meg ennyire. - Szóval igazából egy senki vagy! De ismerek valakit, aki jó kis summát fizetne a fejedért. Tudod kiről beszélek. Egy régi ellenségedről van szó. - mondja a király

– A pusztító Azogot megöltük - feleli komoran - már rég lemészároltuk egy csatában. - ekkor Thorin vállára rakom a kezem, aki az érintés hatására megfordul és rám néz. Megrázom a fejem és vállát simogatva próbálom nyugtatni.

– Szóval azt hiszed, hogy a pusztító napjainak vége? - kérdezi, magára terelve a törp király figyelmét - Szívest örömest végezne veled! - mondja mosolyogva, és egyik alattvalójához fordul - Vigyél hírt a sápadt arcúnak! Szóljatok, hogy megtaláltam amire vágyik! Addig én eljátszom velük - néz ránk - és veled kezdem! - mutat rám.

– Ne, inkább velem kezd! - kiált fel pár törp védelmére kelve, ezen a király nagyot mosolyog.

– Nyugalom, majd ti is sorra kerültök! - nyugtatja nevetve őket a kobold király - tán ennyire fontos számotokra ez a lány? - mutat rám, és nevetésbe kezd. Majd egyszer csak abbahagyja. - Ha az is lenne, nem érdekel. Nézzétek csak végig a halálát! - mondja, és int a koboldjainak, hogy kezdjék.

Amit most fogok csinálni az biztos, hogy őrültség lesz, és lehet, hogy még az előtt meghalok, mielőtt ide érne Gandalf, de tennem kell valamit. Húznom kell az időt, és el kell érnem, hogy a király csak velem foglalkozzon. Mondjuk az Akadémián is őrültnek hittek. Igazuk volt.

– Sajnálom - mondom térdre borulva a király előtt. - Sajnálom, hogy olyan dolgokat mondtam, amiket nem szabadott volna. Ó, fenséges kobold király, kérem bocsássa meg bűneimet! - fekszek már a földön. Thorin már lépne mellém, hogy felállítson, de a koboldkirály észreveszi és int szolgáinak, hogy fogják le a törp királyt.

– Meg akarod szakítani ezt a gyönyörű pillanatot? - néz a törpre - Inkább neked is ezt kéne tenned! - bök fejével felém.

– Igazad van, ó, fenséges királyom! - mondom, egy nagyot hajolva. Francba fáj a térdem, mikor jön már Gandalf.

– Megbocsátok neked! - mondja nekem küldve szavait – ilyen szép dolgokat még nem mondott senki sem nekem. - mondja meghatódást játszva - Persze nem kötelező mellém állnod, ha meg akarsz halni. - én bólintok, majd int a koboldoknak, hogy öljék meg a többit. Csendesen tűröm, hogy a törpök a nevemet kiabálják, majd felnézek és Thorin csalódott tekintetével találom szembe magam. Gyorsan elfordítom a fejem.
Kilive akarják kezdeni, és oldalról pont jól látom, ahogy elsőnek jól hasba vágják, majd elő vesznek egy kardot és a testébe akarják állítani. Nem lettem volna képes végignézni a halálát. A filmben már sokszor láttam, de nem bírtam volna ki élőben is. Filire vezetem a tekintettem, aki nagyon küzd a kobold fogása ellen, de nem megy semmire. Úgy éreztem, itt kell visszalépnem a valóságba.

Lábbelimhez kapok, és kihúzok belőle egy tört. Elhajítom amire az a Kilire támadó kobold fejébe áll. Csend honol, minden elhallgatott, mindenki megdöbbent. Kili hálás pillantást vet rám, majd harci pózba áll. A megrökönyödött koboldkirály felé fordulok.

– Tudod, szörnyen jól színészkedek - mondom vállamat vonogatva - Kár, hogy te erre előbb nem jöttél rá. És semmit sem bántam meg amit neked mondtam. - elmosolyodok – Megfogsz halni!

– Te fogsz meghalni! - kiállt - Megöllek, megöllek mindnyájatokat. - majd felém fordul – Azzal, hogy feladtad magad, azt hitted, hogy elérsz majd valamit? Úgy látom a terved befuccsolt. - a kobold királyra emelem a tekintetem, majd hátra fordulok és meglátom a felénk közeledő szürke mágust.

– A tervnek vége? - mondom nevetve, majd abbahagyva a nevetést éles pillantást vetek a nagy koboldra - Még csak most kezdődik! - ekkor fehér fény árasztotta el a helyiséget. Mindenki kidőlt, próbáltam talpon maradni, de én is elestem. Gyorsan felálltam és a mágus mellé álltam karddal a kezemben.

– Fegyvert a kézbe - kiált a törpöknek Gandalf - Küzdjetek! Gyerünk!

Az összes törp észbe kapott és fegyverét felvéve futásnak lendült. Én és Gandalf futottunk legelöl, mivel mi bizonyultak a legfürgébbnek. De bármilyen gyorsak is voltunk a koboldok csak egyre közeledtek és közeledtek. Rohantunk amilyen gyorsan csak tudtunk, mikor egyszer csak a koboldkirály tűnt fel a semmiből.

– Azt hittétek elmenekülhettek- mutat a varázslóra és rám - Akkor most mi lesz mágus? - és ekkor meglátja a mosolyomat.

– Hát nem megmondtam? - mondom kivillantva fogaimat – hogy ki fog ma meghalni? - egy mosolyt még küldtem felé, majd hagytam, hogy a varázsló tegye a dolgát.

– Ez is megteszi - néz a testén lévő mély vágásra, a király teste elkezdett előre fele dőlni, mire az alattunk lévő híd is vele együtt kezdett el mozogni. Zuhanás közben megkerestem Thorint aki ott volt pontosan mögöttem és megfogtam a kezét. Másik kezemet a mellettem zuhanó Kilihez nyújtom. Szerencsére az esés nem volt olyan vészes, de mikor leértünk rögtön elhúztam onnan a két törpöt.

– Rosszabb is lehetett volna - szólal meg Bofur, én meg nagyot sóhajtok, mikor a kobold király teste rájuk esik. A törpök jajgatva előbújnak a holtest alól, és bár szitkozódnak egy kicsit azért örülnek, mert túlélték, de elvettem tőlük ezt a jókedvet.

– Még nincs vége - és a feléjünk rohanó koboldokra mutatok – Jobb lenne, ha sietnénk! - futottunk, csak futottunk, mikor az egyik éles szemű törp megtalálta a kijáratot.

Nagyot lélegeztem, mikor végre kiléptem arról a förtelmes helyről. Majd a varázslóhoz fordultam, aki épp a nevemet mondta. A törpöket számolta össze fele, mikor megszólalt. – Ez csak tizennégy. - néz körbe még egyszer a varázsló - És Bilbó? Hol van a hobbitunk?

– Szerintem Zsákos úr meglátta az esélyt és elszökött - szólalt meg a törp király - Csak a puha ágya meg a meleg otthona járt az eszében, amióta csak kilépett az ajtaján. Nem látjuk viszont többet a hobbitunkat. Rég messze jár! - mondja gúnyosan.

– Fogd már be! - mondom, mivel tudtam, hogy ezt a hobbit is itt van – Itt lesz! - mondom magabiztosan - És lehet, hogy neked nem számít ő semmit, mégis a csapatod tagja. Lehetnél egy kicsit kedvesebb hozzá! Ha elhiszed, ha nem, ő sokkal többet fog tenni a te tervedért, mint amennyit te magad. - mondom ki meggondolatlanul.

– És ezt honnan tudod? - kérdezi a törp méregetve, szerencsére pont jókor jött meg Bilbó, így kimentett a helyzet alól.

– Itt vagyok - mondta a hobbit.