Reggel, halk hangokra keltem. Kinyitom szemem és az a kép tárul elém, hogy a törpök pakolnak össze. Felülök az ágyban és a törpökre emelem a tekintetem, akik már észrevettek.

– Jó reggelt Isa! - köszön Balin. Kitörölöm a szememből a fáradtságot és megszólalok.

– Mit csináltok? - kérdezem teljesen kitörölve szememből a fáradtságot.

– Tovább indulunk.

– Velünk tartasz? - kérdezi félve rám nézve Thorin.

– Persze – mondom. - Ki nem bírnám, egy ilyen kaland nélkül. - fejezembe mondandóm, és végül teljesen felkelek és elkezdek készülődni.

Már mindenki készen volt, ezért útnak indultunk. Az út közben Kili-vel kezdtem el beszélgetni, és egyszer csak a szájából egy fura témát hozott fel.

– Te hiszel a szerelemben? - kérdezi, mire észreveszem, hogy az előttünk haladó Thorin egy kicsit megáll, majd tovább halad.

– Hát nem is tudom – felelem elgondolkozva kérdésén. - Még sohasem gondolkoztam ezen, de igazán úgy érzem, hogy én még nem találtam meg. - mondom, befejezve mondandóm. - és te? - kérdezek rá.

– Én hiszek benne – mondja ki magabiztosan, mire pár törp elkezdte a hátát veregetni.

– Ezaz, Kili végre felnőttél - veregti meg a vállát Dwalin.

– Ügyes vagy testvér - mondja most Fili. - Büszke vagyok rád! - fejezi be hülyeségét.

– Jajj, haggyatok már! - mondja egy kicsit szégyenlősen.

– Ne is figyel rájuk, én hiszek benne, hogy egyszer megtalálod a szerelmet, vagyis tudom. - mondom végül.

– Honnan tudod? Talán tényleg látod a jövőt ... - méreget engem Kili.

– Ha igen, elhiszed? - kérdezem.

– Nem! Senki sem látja a jövőt. - mondja magabiztosan.

– Hidd azt, amit akarsz. - mondom neki. S elmegyek mellőle, hogy mással is tudjak beszélgetni. Mikor elhaladok Thorin mellett aki szavával megállít.

– Tényleg még sohasem voltál szerelmes? - kérdezi.

– Hát azt nem mondanám, hogy sohasem. - emlékszek vissza első szerelmemre - inkább azt mondanám, hogy az igazival nem találkoztam még - válaszolok neki. - ezután csend ereszkedik közénk, a kínos csen megtörése miatt elakarok menni, de megelőzik. Azzal az okkal, hogy vezetnie kell a csapatot. Ott hagy engem.

Ezek után egyedül folytattam utamat, míg Balin mellém nem csatlakozva egy jó hosszú beszélgetést indítottunk el.

Már órák óta sétálunk, mikor sötét felhők jelentek meg az égen. A vihar a nyakunkon volt ezért gyorsabbra vettük lépéseinket, csak az az egy gond volt még, hogy az út túl keskeny volt ezért nem tudtunk valami gyorsan haladni. Már javában zuhogott az eső, mikor egy szikladarab csapódott fejünk felé, leguggoltunk, így kikerültük a ránk zuhanó további sziklákat.

– Keressünk egy búvó helyet! - kiállt, Thorin a sor legelejéről.

– Vigyázz! - kiálltom oda neki, szerencsére épp időben kitért a feléje száguldó kőtömb felől. Ezt követően újabb sziklák repültek el fejünk mellet, ami elől épp hogy ki tudtunk térni, és ekkor láttuk meg őket.

– Ez nem égzengés lesz! - kiállt fel Balin – Hanem csatavihar. Nézzétek! - mutat két nagy dologra. A hegy mellett két kőóriás harcolt, eget rengető látvány volt. De komolyan, az ég is, bele rengett.

– Kőóriások - kiállt Bifur. - Hát igaz a legenda! - mondja, és csodálattal nézi az óriásokat.

– Fedezékbe - kiálltja Thorin. A felénk repülő sziklát eltudtuk kerülni, de az omladozó ösvényt nem. Csak repedezett, és repedezett. És egyszer cak egy újabb kőóriás vált ki a falból, ezzel egy baj volt, hogy ott, ahol mi álltunk.

– Fili! - kiállt Kili testvére után. A testvér pár szét lett szakítva egymástól. Mivel ők középen voltak, ezért ez azt jelentette, hogy a csapat másik fele is ott volt Filivel a kőóriáson. A kőóriás csatába keveredett, és egy felé repülő szikla hátra repítette a hegynek. Félve néztük a helyet ahol a barátaink leértek, nagyon reméltük hogy nem esett semmi bajuk.

– Jól vagyunk! - kiállt fel Ori – Csak tűnjünk már innen! - mondja, Thorin bólint.

– Keressetek menedéket! - pár törp rögtön keresésre indul, mikor valaki valamit észrevesz, vagy is inkább úgy mondanám, hogy valakit nem vesz észre.

– Bilbó eltűnt. - mondja Balin és rögtön a hobbit után keztünk el kutatni.

– Itt vagyok! - szólal meg egy halk hang. Mind a hang irányát keressük és meg is találjuk. – Kérlek segítsetek! - szólal meg újra, a hegy széléről, rögtön oda ugrok.

– Fogd meg a kezem! - mondom. A hobbit rögtön a kezemhez kap, csak az a baj hogy nem számítottam ekkora súllyra, de azért tartottam. Mikor egyszer csak mögém lépettt és segített fel húzni a hobbitot. - Köszi Thorin! - mondom Thorinnak.

– Azt hittem, hogy elveszett a betörőnk. - jegyezte meg Dwalin.

– Elveszett, amióta csak elindultunk. Kár volt velünk jönnie. Nincs helye közöttünk! - néz Thorin a hobbitra dühösen.

– Jajj, hagyd már! - csapok Thorin mellkasára, de ő nem törődve velem tovább méregeti a hobbitot majd elmegy rejtekhelyet keresni. Én meg addig a hobbit mellé állok és elkezdem vigasztalni. - nem úgy gondolta... – kezdem el, de szavamba vág.

– Mindenki tudja, hogy így gondolta – mondja és ott hagy engem, hát kösz. Mivel senki sem akart velem beszélgetni, én is egy búvóhely után kezdtem el kutatni, amit végül meg is találtam.

Letelepedtünk a barlang belsejébe, és sok törp a fáradtség miatt rögtön álomba zuhant.

– Bofur, te kezded az őrködést! - mondja Thorin.

– Bofur aludhatsz, én úgy se vagyok fáradt, majd én fent leszek. - mondom, de ez Thorinnak nem tetszik.

– Bofur, ahogy mondtam te őrködsz, te pedig alugyj! - néz rám, majd lehajtja fejét a földre.

Álmosan meredünk a barlang kijáratára, már kezdek én is álmos lenni, de emellett nem szeretnék elaludni se, mivel tud, hogy mi fog következni. Mikor egy lépést hallok meg már rántanám is ki a kardomat, mikor meglátom Bilbót, ahigy Bofur is.

– Mit képzelsz hová mész? - kérdezi a hobbitól

– Vissza Völgyzugolyba - felelte a hobbit ránk se nézve.

– Nem, nem! Most nem fordulhatsz vissza! Része vagy a csapatnak, egy közülünk. - ellenkezik Bofur.

– Annyira azért mégsem - mondta Bilbó. - Thorin szerint kár volt jönnöm, igaza van. - dühösen gondolok vissza Thorin szavaira, ténylrg igazán bántóak voltak.

– Ne foglalkozz vele! - mondom – Thorin ilyen! - mondom úgy, hogy tudom, hogy a törp király is figyel. - Nem ismeritek olyan régóta egymást, de meg fog változni. Kérlek ne menj el! - mondom, mert nem akarok elveszíteni egy jó barátot egy önfejű törp miatt.

– Én nem vagyok Tuk, csak egy Zsákos - szólalt meg Bilbó ellenkezve. - Nem is értem, hogy gondolhattam ezt. Otthon kellett volna maradnom - sóhajtott szomorúan Bilbó.

– Ez csak honvágy - jelentette ki Bofur. - Én megértem. - mondta vigasztalás képpen.

– Nem, dehogy, te ezt nem érted - emelte fel a hangját Bilbó. - A többiek sem, mert törpök vagytok! Ti megszoktátok, hogy így éltek! Hogy folyton úton vagytok! Nem telepedtek le, nem tartoztok sehova!

– Bilbó! - mondom én is felemelve hangomat.

– Jaj, ne haragudj én... - kezdte Bilbó. Rájött mit mondott, és vissza akarta szívni bántó szavait, de nem tudta.

- Igazad van - mondta csendesen Bofur. - Nem tartozunk mi sehova! - néz a többi törpre, én meg kezemet vállára téve próbálom fel vidítani. Majd feddő pillantást veszek a hobbitra, de akkor valamit észreveszek.

– Felkelni – nem kiáltok mégis mindenki rögtön felébred.

– Most miért keltettél fel minket? - panaszkodik pár törp, de nem foglalkozva velük Thorin szemébe nézek.

– Készüljetek! - mondom és támadó pózba hejezkedek. Mindenki furán néz rám, de ők is előveszik fegyvereiket.

– Isa, Mi van? - kérdezi Balin, pont akkor mikor a falak elkezdtek rázkódni.

Kimérten rájuk nézek és egyetlen szó hagyja el a számat a zuhanás előtt - Koboldok!