Mikor jönnek már? – kérdezem magamtól. Az orkok a hegyhez szorítottak minket, nem tudtunk elmenekülni.

– Dáin mit tegyünk? – kérdezem lihegve a harcos törptől.

– Nem tudom. – rázza meg a fejét. – Nagyon sokan vannak. – mondja. – Nem hiszem, hogy győzni fogunk. – fejezi be mondandóját.

– Örülnék, ha Thorin sietne. – fordulok hátra a hegy felé, majd előre az orkokhoz vissza. Mikor felhangzott a törp kürt, és én ekkor tudtam, hogy meg vagyunk mentve.

A kaput, ami eddig nagy kövekkel volt elfedve, most egy nagy arany harang ütötte át. És a tizenhárom törp Thorin vezetésével kivont karddal szaladtak ki a hegy mélyéből. A törp seregen keresztül futottak az orkok felé és rögtön harcba kezdtek.

– A királyhoz! – kiáltotta Dáin, és minden törp Thorin csapata után futott. Én is futásnóba kezdtem és minden elém kerülő törpöt megöltem, mikor megláttam a törpöket, akikkel sokáig együtt utaztam. Egy csapatban harcoltak az ork sereg közepén.

– Dwalin! Balin! – kiáltok elsőnek az idősebb törpöknek, majd a fiatalabb törpöket szólítom meg. – Killi, Filli! – kiáltok újra, mire észrevesznek.

– Ella! – integetnek egyszerre nekem és oda futok hozzájuk. Mindegyikőjüket megölelem és utána próbálok a csatára koncentrálni. Mivel a figyelmemet rájuk irányítottam, nem vettem észre egy nagy óriás orkot, ami felénk iramodott, fején Bofurral.

– Ezt elintézem! – ordít le hozzánk a törp. – Szia Ella! – köszön nekem, majd a nagy behemóttal foglalkozik újra. És ekkor meglátom Thorint, épp Dáinnal beszélget.

– Hol voltál eddig testvér? – kérdezi a törp. – Isabellával hiányoltunk. – mondja, mire Thorin egy kicsit megakad a harcban, és hallom hogy megkönnyebbülten megkérdezi Dáintól.

– Él még? – teszi fel kérdését, mire Dáin felém int. Thorin felém fordul és találkozik tekintetünk, mire integetni kezdek neki. Ő csak egy nagyot sóhajt és hozzám fut, és megölel. – Örülök, hogy életben vagy. Sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb. – mondja, de ez nem egy jó alkalom a bocsánatkérésre, mivel orkok hada próbál minket megölni. Ölelés közben levágom egy ork fejét, és eltolom magamtól Thorint.

– Nem haragszom. – mondom – de ez nem egy jó alkalom, utalok a csatára szavaimmal. És elengedem Thorin és újra harcba merülök. Tekintettemmel megkeresem Killit és Fillit és rajtuk tartom a szemem, meg persze Thorinon. Nem fogom hagyni, hogy meghaljanak.

– Sajnálom, hogy késtem! – kezd harcba, így újra közel kerül Dáinhoz. Össze koccantsák homlokukat.

– Túl sokan vannak ezek a bitangok, Thorin. Remélem van egy terved. – mondja Dáin,

– Van hát, most megöljük a vezérüket. – mondja el ötletét

– Azogot? – hallom meg, ahogy Dáin meglepődik. Thorin felugrik egy kosra és a törphöz fordul.

– Kiontom az életét annak a mocsoknak. – mondja kegyetlenül, de megállítom.

– De nem nélkülem. – pattanok föl mögé. – Nem hagyom, hogy egyedül menj! – mondom, de látom a szemén, hogy nem akarja.

– Nem. – mondta. – Nem engedem, hogy fel gyere velem! Veszélyes. – szól hozzám parancsoló hangon.

– Nem érdekel, nem hagylak egyedül. – mondom és a derekába kapaszkodok.

– Mint egy házaspár. – nevet fel Dáin, mire elpirulok. – Ha lehet, ne haljatok meg! – mondja és visszafordul a csatához.

– Induljunk! – mondom és Thorin indulásra inti a kost.

***

A hegyi kos, könnyű léptekkel ugrált szikláról sziklára, és bár Thorin mondta, hogy biztos nem esünk le, azért párszor elhagyta egy egy nagyobb sikoly a számat. Emellett minden sikolynál egyre erősebben szorítottam szegény törp hasát, aki jelezte hogy mindjárt megfullad, ezért minden ilyen alkalommal gyengítettem szorításomon.

– Mikor érünk oda? – kérdezem a törptől már sokadjára.

– Már százszor elmondtam, hogy mindjárt. – zsörtölődik a törp. – Ha ennyire türelmetlen vagy, miért jöttél velem? – kérdezi meg.

Hallgatással válaszolok és inkább az alattam elterülő tájat nézem. Pár perc ugrálás után végre megérkeztünk, és leszálhatam arról a hiperaktív állatról.

– Fáj a seggem. – dörzsölöm meg hátsómat, mire Thorin csak szemét forgatja. Pár másodperc múlva, feltűnik a többi törp és oda jönnek hozzánk.

– Aggódom Balin miatt! – mondja Killi. Inkább a saját életét kéne félteni, gondolom. És itt döntöm el, hogy nem hagyom, hogy meghaljanak.

– Ne félj! – szólítom meg a fiatal törpöt. – Semmi baja nem lesz. – biztosítom, mire a törp rám mosolyog. Hisz nekem.

– Hogyan tovább? – kérdezi Dwalin, amikor felérünk a Hollóbérc tetejére, ahol nem találtunk senkit.

– Killi és Filli, ti nézettek szét! – küldi el a két törpöt, amikor megjelenik pár zsoldos kobold.

– Elbánunk velük. – mondja Dwalin a két aggódó törp fiúnak.

– Velük megyek. – mondom Thorinnak, és mielőtt bármit szólhatna a két törp után megyek, akik már elindultak.

Felzárkózok melléjük, és együtt osonok tovább.

– Váljunk ketté. – ajánlja Filli, de leintem.

– Csapda lesz. – suttogom nekik. – Ha Filli egyedül elmész, megfogsz halni. – mondom el az igazságot.

– Akkor szerinted mit tegyünk? – kérdezi Killi.

– Maradjunk együtt. – fogom meg a kezüket. És tovább megyünk, ahol orkok többsége várt ránk, de így hogy együtt tudtunk maradni le tudtuk gyűrni őket. És ekkor eszembe jutott Thorin.

– Ti maradjatok itt! – szólítom meg a mellettem harcoló törpöket. – Ketten sikerülni fog. – mondom. – És ne haljatok meg! – anyáskodok felettük. Mire megölelnek.

– Isa. Köszönjük! – mondják egyszerre. Bár ők nagyon benne vannak az ölelésben én addig nagyban próbálom hárítani az orkok csapását.

– Fiúk ez nem egy jó pillanat- – motyogom.

– Neked hála úgy éreztük, mintha lett volna egy húgom. – köszönik meg, mire elmosolyodok.

– Erre csak azt tudom mondani, hogy szívesen. – mosolyodok el és egy kést hajítok a felénk szaladó ork fejébe. – De mennem kell Thorinhoz. – mondom é s egy utolsó öleléssel távozok. – Ezek a törpök mindig rossz időt választanak az ölelkezésre. – motyogom magamnak és tovább futok. Thorin, téged is meg foglak menteni.

***

Thorin a jégen állva nézi az alatta sodródó orkot.

– Thorin, ne! – kiáltok fel, mire felkapja a tekintetét, de késő. Az ork a lábába szúrja a tőrét, mire a törp fel ordít fájdalmába.

Bár csúszós a jég, megpróbálom minden erőmet beleadni a futásba, ezért elég gyorsan oda tudtam érni. Az ork és a törp nagy harcban volt, mikor Azog előnybe került és leterítette a törpöt. Mire odaértem az ork a karjában lévő pengét a törp szíve felé nyomja. Oda szaladok és lelököm az orkot a törpről és megpróbálom megsebezni, de ő van előnybe és testembe mártja pengéjét. Pont ebben a pillanatban egy kard repül az ork fejébe, amitől Azog rögtön szörnyethal.

Boldog vagyok, hogy láthattam ennek a mocsoknak a halálát, ezért mosolyogva esek le a jégre.

– Ella! – szalad hozzám Thorin. – Ne halj meg, kérlek! – mondja és sírásba kezd. Soha nem láttam még sírni, ezért meglepődök. Majd kezemet arcára emelem és letörlöm a könnyeit.

– Thorin én nem fogok meghalni. – mondom, vagyis remélem.

– Miről beszélsz? – kérdezi. – Lázas is vagy? – kérdezi idegesen. – Már így is elég ideges vagyok. – mondj, de helyette szájához hajolok és megcsókolom. Mély csókba merültünk, de pár másodperc után a levegő hiány miatt elengedem. Levegő után kimondom utolsó mondataimat.

– Gandalf mindent el fog magyarázni. – mondom. – Nagyon fogtok hiányozni.Szeretlek titeket, és téged is. Szeretlek! – simogatom meg az arcát, majd minden elsötétül.