– Betartod az ígéreted? – mutatja meg a kezében lévő követ újra Thorinnak. – Vissza kaphatod az örökségedet, de cserébe mi is kérünk valamit. – szólalt meg újra Bard.

– Tolvajok! Ez a mi családunk öröksége. – kiált fel Killi. – Az a kő, a király tulajdona. – mondja a törp.

– Ez egy cselszövés – kiált Thorin is. – A kő itt van bent. Ez egy csapda. – mutogat ujjal a tündékre le. – Csapdába csaltak. – mondja a törp király.

– Nem. – hallom meg a halk cincogó hangot. – Az igazi, én adtam neki. – mondta a hobbit. Thorin meglepett, de dühös arccal fordul a hobbit felé.

– Hogy voltál képes meglopni? – húzza ördögi mosolyra száját. – Te senkiházi patkány. – ordítja Thorin a szavait. – Dobjátok le a bástyáról! – parancsolja a törpöknek, de senki sem mozdul. Megragadja Fillit, hogy tegyen valamit, de ő csak nagy erővel löki elmagától a törp királyt. A többi törpnél is megpróbálja, de minkei ellenkezik.

– Akkor én magam dobom le! – Megragadja a hobbitot és a bástyához vonszolja. – Soha többé, nem fogadom meg varázslók szavát, menj vissza oda ahonnan jöttél. – és már lökné is le a hobbitot, de szerencsére Gandalf megállítja.

– Add vissza nekem épségben, mégis én adtam neked. – mondja a varázsló és amikor Thorin lenéz Gandalfra észrevesz engem is.

– Te is? – kérdezi és mivel rám figyel a hobbit épségben le tudott mászni a bástyáról. – Te is ellenem szövetkezel? – néz rám szomorúan. Elszomorít, hogy ezt gondolja, de nem szólalok meg. – De jó, mindenki becsapott, aki igazán közel állt hozzám. – néz nevetve rám a hobbitra és a varázslóra. – Hogy képzelitek? – mondja.

– Nyisd meg a kapukat! – mondja Gandalf Thorinnak – És akkor nem lesz csata. – Thorin körbe körbe járkálva gondolkodik, nem tudja mit tegyen, de én tudom mi fog következni.

– Gandalf. – szólítom meg a varázslót, mire a tünde király és Bard is rám néz. – Amikor azt mondtam, hogy az öt sereg csatája, akkor komolyan gondoltam. Egy törp sereg közeleg felénk. – mondom halkan, és épp ekkor érkezik meg a varjú. Gandalf meglepetten néz rám, majd a törp királyhoz fordul, aki felemeli hangját.

– Akkor legyen háború. – mondja és oldalra néz, ahol törpök hadserege tűnik fel.

– Én szóltam. – mondom és a tünde hadsereggel együtt, mi is a törp hadsereg irányába fordulunk. A törp hadsereg vezetője előre üget disznója hátán.

– Az meg ki? – kérdezi a hobbit rám és Gandalfran nézve. – Nem túl derűs arc.

– Az ott Dáin, a Vasdombok ura, Thorin unokatestvére – feleli a varázsló.

– Hasonlóak? – teszi fel újabb kérdését a hobbit.

– Mindig úgy gondolták, Thorin a józanabbik kettejük közül – mondom a mágus helyett.

– Jó reggelt – intett mindenkinek. – Hogy s mint vagyunk? – kérdezi mosolyogva.

Amúgy a filmben is kedveltem ezt a törpöt, sokkal bátrabb volt Thorinnál, ezért majdnem felsikkantottam, az újra érkező fangörcs miatt, de megpróbáltam tartani magam.

– Lenne egy aprócska javaslatom, ha volnátok szívesek rám áldozni pár percet az időtökből. Fontolóra vennétek – megköszörüli a torkát majd folytatja – hogy eltakarodtok innen? Mindannyian! Most rögtön! – kiált fel.

Bard csapatai ilyedten hátráltak pár lépést, mire a törp csan nevetésbe kezdett.

– Nem hátrálunk! - kiáltott Bard, de ezek az emberek nem voltak harcosok és féltek, ezért nem mozdultak.

– Ugyan már - lépett előre Gandalf velem és a hobbital együtt, ezzel magára vonva Törp figyelmét.

– Szürke Gandalf - ejtette ki az ajkán Dáin a varázsló nevét, amire a mágus enyhén fejet hajtott. – Szólj ennek a csőcseléknek, hogy távozzanak vagy eláztatom ezt a földet a vérükkel!

– Semmi szükség háborúra a törpök, emberek és tündék között– szólalt meg újra a varázsló – Egy ork csapat vonul felénk a hegyen. Rendeld vissza a seregedet! – utasítja a varázsló a törpöt.

– Nem hátrálok meg semmilyen tünde elől– jelentette ki Dáin, szomorú voltam. Nem akartam, hogy a törpök és a tündék, hiába ontsák most a vért, ha később szükség lesz mindenkire.

– Kérlek! – szólaltam meg halkan, amit Dáin mégis észrevett. – Ne harcoljatok! Gandalf igazat mond. – hitegetem a törpöt, aki hajthatatlan. Teljesen mint az unokatestvére.

– Ki vagy te, hogy beleszólj ilyen dolgokba? – kérdezi a törp felháborodva.

– Ő az az ember, aki unokatestvéredet Thorint egész úton végig kísérte a hegyig. – áll elém Gandalf. – Egy olyan ember, aki az életét áldozná Thorinért. – Eltolom magam elől a varázslót és a törphöz fordulok.

– Jó törp uram! – nézek fel a törpre és látom ahogy elmosolyodik azon, ahogy hívom – Az orkok mindjárt itt vannak. Kérem, ne legyen hiába ontott vér. – könyörgök, de a törp megrázza fejét.

– Sajnálom, de nem. – mondja és már intené csapatait csatára, amikor felkiáltok.

– Rendben. – mondom úgy hogy mindenki hallhassa. – De én előre szóltam. – mondom ingerülten. Megfordulok és a tündék között lépkedve megyek el Dáin látóteréből.

A tündék és a törpök épp csatára emelték kardjaikat, mikor hangos dübörgés hangzik fel a közelben, majd valami féreg szerű robbant ki egy hegy oldalából.

– Rémférgek. – nyögte halkan a varázsló.

Nagyot sóhajtok, majd Thrandul és Dáin felé fordulok, akik csodálkozó tekintettel vizslaltatnak engem és a varázslót.

– Végre hisznek nekünk. – mondom a mellettem lévő Gandalfnak és csatára emelem a kardomat.