Mikor Bilbó kiengedett mindenit, intett hogy kövessük őt. Sorba rendeződve haladtunk a hobbit nyomában, aki a legtöbb törp meglepetésére lefelé vezetett minket. A legtöbb halkan motyogva ellenkezett a hobbit ötlete miatt, de nem akarták, felverni a tündéket ezért magukban tartották gondolataikat. Mikor leértünk a pincébe, két részeg tünde képe támadt elénk, lábujjhegyen osonva mentünk el mellettük, nagyot sóhajtottam és vártam Bilbó további tanácsát.

– Erre! Gyertek! – hívogat minket a hobbit, mire sok törp morgásba kezdett.

– Nem hiszem el, a pincébe vagyunk! – panaszkodik Kili testvérének.

– Kifelé kéne vezetned minket, nem egyre beljebb. – panaszkodik már Bofur is.

– Tudom, hogy mit csinálok. – mondja a hobbit. A törpök újra panaszkodásba kezdenének, de elhallgattatom őket.

– Fogjátok már be! – szólok rájuk – Csak kövessétek! – Thorin és a többi törp össze szorított szemekkel fürkésznek, de a lényeg hogy csendben maradtak.

A hobbit hordókhoz vezetett minket, mire újra elkezdődött panaszkodások sorozata, de már nem törődtem velük csak beszálltam egy üres hordóba, mire a törpök furán néznek rám, még a hobbit is mivel kitaláltam a tervét, hát nem volt nehéz, kábé négyszer láttam ezt a filmet, ezért csak tudnom kéne, nem?

A törpök bár furán méregettek, azért csak beszálltak a hordókba. Már mindenki bent volt, mikor Bilbó meghúzta a kart és lezuhantunk.

***

Mikor leestem egy kicsit bevertem a fejemet, a hideg víz hozott vissza a kábulatból. Körülöttem épp harc folyt, amúgy örülök, hogy ebből kimaradtam, de úgy éreztem, hogy ideje csatlakozni. Ezért előhúztam a kardomat, és megpróbáltam minden egyes közelembe kerülő orkot felszúrni a pengével. Sokáig sodródtunk a vízen és még Legolas is bekapcsolódott a harcba. A tünde szél sebesen lőtte ki nyíl vesszőit, és a harc közben a törpök fején ugrálva közlekedett a folyón.

Mikor végre partra értünk, kiszálltuk a törröt hordókból és futottunk tovább, még mindig üldöztek minket.

Futás közben vettem észre, hogy valami baj van Kili lábával, ezért oda megyek mellé, hogy a testvérén kívül rám is támaszkodjon.

– Mi történt Kili? – kérdezem aggódva.

– Semmi, nem kell aggódnod. Csak meglőtték a lábamat.

– Hogy érted azt, hogy nem kell aggódnom? – kérdezem feldúlva.

– Nyugi tényleg semmi bajom. – ekkor véletlenül félre lépett, majd szenvedő hang hagyja el a száját.

– Látom! – mondom – Thorin, meg kell állnunk! Kili nincs jól.

– Biztos, hogy nem! Haladnunk kell tovább.

– Nem látod, hogy szenved. – kiállt rá Fili Thorinra. De Thorint ezt meg se hatotta, én meg csak fejemet rázva nézek Thorinra. – Kérlek! – ragadja meg Filli Thorin kezét. Thorin csak nagyot sóhajt és bólint.

– De csak öt perc! – mondja, majd ott hagy minket. Filli rögtön elkezdte ápolgatni Killit, nagyon ronda sebe volt.

– Jól vagy Killi? – lépek oda hozzá.

– Aha – mondja fájdalommal teli hangon, én meg csak vizslaltatva méregetem, mire beletörődik. – Amúgy nagyon fáj! – szorítja a kendőjét sebéhez.

– Hozzak neked vizet? – kérdezem kezemet vállára téve.

– Megköszönném! – mosolygott rám, és a kezembe adta ivóeszközét. A tó széléhez mentem, majd leguggoltam és elkezdtem feltölteni a kezembe lévő tárgyat, mikor valaki mellém lépett és leguggolt mellém.

– Szia, Thorin! – nézek a férfira, és folytatom az előző tevékenységemet.

– Kedveled? – kérdezi, mire megakadok. Tekintetem a szemébe fúrom, majd mosolyogva vissza fordulok a tóhoz.

– Kire gondolsz? – kérdezem úgy, hogy a tekintetemet le sem veszem a kezemben lévő tárgyról.

– Killire. – mondja ki.

– Mi? – lepődök meg és elnevetem magam.

– Miért nevetsz? – kérdezi sértődötten.

– Nézd Thorin – állok fel, mire ő is felkel. Bár törp, nem annyira alacsony, így a szemünk pont egymagasságba néz farkasszemet. – Nekem mind ugyanolyan fontosak vagytok – szólalok meg – itt mindenkire úgy tekintek, mint ha a bátyám lenne. – folytatom. - Killi sem kivétel ez alól. – fejezem be mondandómat, és vissza sétálok Killihez. Kezébe nyomom a vízzel teli tárgyat és rögtön nagyot szürcsöl belőle.

– Miről beszéltél Thorinnal? – néz rám.

– Semmiről – nevetem el magam. Mire Killi csak összeszorított szemmel fürkészett engem, de végül megvonja a vállát és a bátyjához fordul. Leülök egy szikla tetejére és próbálom ki élvezni az időt, amíg lehet, mikor egy nyílvessző süvítését hallom meg.

– Bard végre itt vagy. – motyogom halkan magamban és felállok.

***

A törpök védekezés be kezdtek, de nem jutottak sokra , mert Bard rögtön lefegyverezte őket.

– Még egy ilyen – szólal meg Bard – és halott vagy. – intézi szavait a törpöknek. A törpök meglepődve forognak körbe és néznek egymásra, mikor felém vetik a pillantásukat én csak nagyot mosolygok és megvonom a vállam.

– Megbocsáss, de te Tóvárosból jöttél, Ugye? – lép előre Balin, feltartott kezekkel. – Azt a dereglyét ott – mutat a tóra – Nem vehetnénk bérbe tőled? – kérdezi Balin.

A halász egy kicsit megakadt és gondolkodásba kezdett, de végül rábólintott és pár perc múlva már a hajón voltunk.

– Miből gondolod, hogy segítek nektek? – kérdez Bard.

– A csizmád jobb napokat is látott már – szólal meg Balin – ahogy a kabátod is. – folytatja. – Nyilván van pár éhes száj aki etetned kell – lép egyre közelebb a halászhoz a törp.

– Egy fiú, két lány – válaszol Bard.

– Mi a nevük? – kérdezem, Bard felém kapta fejét, így megtörtént az első pillanat, hogy Barddal nem csak a képernyőn keresztül, hanem a valóságban is találkozhattam. – Isabella vagyok! – Lassan kezdett el méregetni, mire Thorin elém állt, de gyengéden arrébb tolom és közelebb lépek Bardhoz.

– A fiú Bain – mondja miközben a megmaradt hordókat pakolja befelé – A két lány pedig Tilda és Sigrid.

– Szép nevek. – mosolyodok el és közelebb lépek a férfihoz.

– Na téged kedvelek – intéz felém egy mosolyt a férfi – Nagyon hasonlítasz az egyik lányomra. De a törpök – fordul feléjük és nagyot sóhajt, majd folytatja a hordók pakolását.

– Lehetne arról szó, hogy ne kelljen hordóban utaznom – állítom meg mondatommal a halászt – Bard.

– Honnan tudod a nevem? – lepődik meg.

– Ismered Isa? – néz rám Bilbó.

– Nem – nevetek fel – de válaszolnál a kérdésemre?! – nézek Bardra.

– Mi? – kérdez vissza Bard – Te honnan... – lepődik meg újból – Nézd nem érdekel. – legyint egyet – De azt azért szeretném tudni, hogy kik vagytok és hogy hova tartotok. – fordul a törpök felé.

– Semmi közöd hozzá. – szólal meg Dwalin, de Balin rögtön közbevág.

– Kereskedők vagyunk, a rokonokat jöttünk meglátogatni. – ad választ a törp. Barddon látszik, hogy nem annyira bízik bennünk, de azért bólint és fejével int, hogy szálljunk fel a hajóra.

Körülbelül negyed órája utazunk már, mikor Bard megszólal, hogy adjuk a pénzt.

Ruhámon lévő zsebből, kiveszek egy kis pénzt és Bard kezébe nyomom. Egy köszönömmel elfogadta, majd a törpökhöz fordul, tőlük is várta a fizetést. A törpök egy kis idő múlva oda nyújtották a férfinak a pénzt.

Már közel járhattunk a városhoz, mert Bard szólt a törpöknek, hogy bújjanak be egy egy üres hordóba.

Megbeszéltem Barddal, hogy a feleségének a húgát fogom eljátszani, mivel nyíltan már megmondtam neki, hogy semmi kedvem büdös halak között rohadni. – Persze egy kicsit szebben fogalmaztam.

Pár perc múlva, már látni véltem a fényeket, majd később meg is álltunk a móló mellett. Bard kiszállt a hajóból, és a mólón álló ellenőrhöz lépett. Beszélgetésbe kezdtek, pár perce már beszéltek, mikor Bard a hordók felé intett egyet. Nem álltam közel a hordókhoz, de rögtön megütötte a fülemet a törpök panaszkodása.

– Biztos elárul minket. – jön az egyik hordóból.

– Nem kellett volna meg bíznunk benne. – jött most máshonnan.

Én csak nagyban megforgattam a szemem, Bíztam Bardban, nem értettem, hogy a törpök, hogy nem képesek erre, de inkább nem is törődtem velük. De pár perc múlva, már elegem lett belőlük, ezért felemeltem a hangomat.

– Fogjátok már be! – szólok rájuk. Majd Bard felé néztem, aki végre vissza jött, és intett az előző férfinak. – Ez büdös lesz nézek a hordókra és elmosolyodok.