– Nos hát ez esetben. Vezess! – mondta végül Glóin. – De előtte tisztázzuk. Nem vagyunk a gyerekei! – tiltakozik, mire nevetésben csattanok ki és inkább ott hagyom őket.

Odafele Elrond úr csatlakozik hozzám.

– Akkor hát beszéled a nyelvünket? – kérdezi érdeklődve, de olyan választ kap amire biztos nem számított.

– Nem – hajolás képpen elköszönök és megpróbálom beérni a törpöket. Mikor melléjük érek, mosolyogva hallgatom beszédüket. Épp azon parádéznak, hogy mennyire leégettem őket az előbb, mikor észreveszik, hogy én is itt vagyok, Thorin fenyegetve rám néz.

– Nehogy többet ilyen dolgokat kiejts a szádon! – a többi törp helyeslően bólint, én meg egy nagy mosolyt küldök Thorin felé, amitől egy kicsit, mintha visszaesne bátorsága, majd elfordul.

– Amúgy, hány éves vagy? – kérdezi Bombur, aki épp valamit rágcsált - mint általában.

– Huszonöt.

– Micsoda?! – kapok egy csomó döbben tekintetet és egy csomó fura kérdést. Például: az embereknek ebben a korban már hullik a hajuk? Meg, hogy ebben a korban már szőrösödnek az emberek? Ezért nem foglalkozok velük és belépek a terembe, ahol egy nagy asztal vár minket, tele zöldséggel.

– Na ne – hallom meg Bombur hangját.

Szegénykém, gondolom és leülök egy helyre. Már javában ettem, míg a törpök még hozzá sem nyúltak az ételhez.

– Na, csak egy falatot – noszogatja Dori testvérét, aki erre csak a fejét rázza. – csak egy falatot!

– Nem szeretek semmi zöldet – válaszol a törp és undorodva fordítja el fejét a bátyja kezében lévő saláta levéltől.

– Szerintem finom – mondom, mire a törpöktől egy "ez hülye?" nézést kaptam.

– Csak a bárányok esznek ilyet – néz undorodva a tálunkban lévő ételekre.

– Most azt mondod, hogy bárány vagyok? – játszom a sértődöttet.

– Hát... – néz rám Fili úgy téve, mintha alaposan elgondolkodna a dolgon, de látom ahogy a szeme vidáman csillog.

– Ne már – mondom nevetve, mire egy kicsit felocsúdott a hangulat és minden jelenlévő törp és hobbit nevetésbe tört ki.

Míg a legtöbb törp nagyban szórakozott azon, hogy egy báránynak könyveltek el, amit majd egyszer még megbánnak, addig Kili nagyban flörtölt egy tünde lánnyal. Bár ez csak addig tartott míg meg nem kapta Dwalin gyilkos tekintetét.

– Nekem nem jönnek be a tünde lányok – mentegetőzött, ha tudná hogy egy tünde lányba lesz szerelmes – Girnyók, mind csupa kiugró arccsont, meg feszes bőr, emellett nem szőrösek. Nem az én stílusom – mondja. – Habár az ott nem rossz – int fejével egy tünde felé.

– Kár, hogy az nem lány - mondja Dwalin, mire a törpökkel együtt hangos nevetésbe kezdek.

– Nem baj Kili, nem baj. – mondom még mindig nevetve.

– Haha, nagyon vicces – morogja megszégyenülve.

– Igen, tényleg az – nevetek fel újra.

Mire a nevetés elcsendesedett, újra jött valami, ami visszahozta az örömöt.

Bofur felpattant az asztalra és éneklésbe kezdett. A törpök elkezdtek becsatlakozni az éneklésben, míg én csak tapssal segítettem rá a dalra.

Gandalf kalapja mögé próbált elbújni, e kínos szituáció elől, míg az Elrond úrral beszélgető Thorin vígan csatlakozik társaihoz és együtt énekel velük. Nagyon élveztem velük az együttlétet, de már túl nagy volt a zaj, ezért egy kicsit elvonultam a többiektől egy csöndesebb helyre.

A gyönyörű tájat néztem, mikor lépéseket hallok meg mögülem. Nem fordulok hátra, hagyom, hogy elhelyezkedjen mellettem az illető.

– Miért jöttél el? – kérdezi a törp király.

– Csak egy kis friss levegőre és csöndre vágytam – mondom, és felnézek az égre. Egy ideig csendben ülünk, mikor újra megszólal.

– Miért akartál velünk jönni? – kérdezi most már vissza lesve a többiekre. – Mikor azt mondtad, mert ez a munkád, hogy kalandokat keress és leírd őket nem hittem neked. Ezért nem akartam, hogy velünk gyere. Féltem, hogy csak egy dolog és máris zugába dől a tervem. Számomra eljutni a hegyre nagyon fontos. – mondta őszintén, mire én is rá emelem a tekintetem. – Mikor kioktattál, ott Völgyzugoly előtt, akkor értettem meg igazán, hogy ha király szeretnék lenni ahhoz nem csak a hegy kell, hanem az is, hogy bölcsen ítéljek meg dolgokat és hogy lássam a dolgoknak a másik oldalát is. Ezért én csak köszönetet akartam mondani és sajnálom, hogy a legelején sokszor megbántottalak. – fejezte be a mondandóját, mivel sok ideje nem szólok semmit, ezért csak feláll és indulnál, de még gyorsan utána szólok.

– Igazad volt – mondom. – Hazudtam nektek a legelején, nem vagyok én történetíró, csak unalmas volt az életem, annyira hogy már bele őrültem. Kellett egy kis kaland, ami kiszakít ebből a nyomorból. – felkeltem nyugis helyemről és odamentem hozzá. – Én is sajnálom, Tölgypajzsos Thorin – és ott hagytam.

A tündék megmutatták szobáinkat, és a törpök voltak olyan kedvesek, hogy hagyták hogy elsőnek én válasszak ágyat. Elfoglaltam a nagy szobában lévő legszélső ágyat és rögtön be is feküdtem puha párnái közé. Mellettem lévő ágyon Bilbó foglalt egyet, akivel rögtön beszélgetésbe is kezdtem. Mivel igazán fáradtak voltunk mindketten, ezért kis idő múlva mindketten az alvás mellett döntöttünk.

Reggel Bilbó kelt fel szavaival.

– Isa, kelj fel! Nem tudtam megállítani őket! – mondja gyorsan lélegezve a hobbit.

– Nyugi Bilbó! – nyugtatom. – Mi történt? – kérdezem, a hobbit gyorsan elmagyarázta én meg ugrottam is ki az ágyból és a szökőkút felé vettem az irányt.

Mivel három báttyal áldott meg az ég, ezért meg sem kottyant az, amit ott láttam. Az összes törp meztelenül pancsikolt a szökőkútban. Nem foglalkoztak a rájuk irányuló fura tekintetekkel, csak élvezték a fürdést. Úgy éreztem köze kell lépnem, de nem tudtam hogyan. Gondoltam, ha kioktatnám őket azzal nem lennék előrébb. Ezért inkább nem tettem semmit, csak oda álltam a tündék mellé és onnan ráztam a fejemet és sóhajtottam. A kis mókájuk addig tartott, míg az egyikük észre nem vett engem.

– Oh, szia Bell! – köszön Kili takargatva magát. – Te mikor jöttél? – az összes törp felém fordul, és mind egyszerre kezdte eltakarni nemesebb részét.

– Elég régóta – mondom ismét nagyot sóhajtva. – Akkor szerintem én megyek is – mutatok egy irányba. Majd elmentem a szökőkút mellett és így pont észrevettem az engem bámuló Thorint, gyorsan elfordítottam a fejem. Nem akartam még egyszer rájuk nézni, mert úgy érzem, szétszakadnék a nevetéstől. Ezért inkább gyorsan elmentem onnan.

* * *

– Thorin, mutasd meg a térképet! – intézte a varázsló a törpnek szavait.

– Ez az én népem öröksége – mondja, nem hagyva magát. – Nekem kell megvédenem a titkaival együtt.

– Csak a törpök konokságától mentene meg a sors – mondja Gandalf, már dühösen. – A büszkeséged okozza, majd a veszted. Azon kevesek egyike előtt állsz akik el tudják olvasni. Add oda Elrond úrnak!

A törp segélykérően rám néz, nem tudta mit tegyen, tőlem várt választ.

– Thorin, add oda neki! – mondom lágyan. – Azt megértem, hogy a tündékben nem bízol, de Ganfdalban sem? – kérdezem oda lépve hozzá. – Kérlek add oda! – kérlelem utoljára. Thorin nagyot sóhajt és a tünde kezébe teszi a térképet. A tünde és a varázsló elismerően néz rám.

– Erebor – szólal meg a tünde. – Miért érdekel titeket ez a térkép? – néz Gandalfra-

-Tudományos alapon – mondja Gandalf, elterelve Elrond urat az igazságtól - Mint tudod az efféle leletek néha rejtett szöveget tartalmaznak. - a varázsló a gondolkozó tündére nézett - Még tudsz az ősi törp nyelven olvasni? - kérdezi a varázsló. A tünde még nem válaszolt, ezért mellé léptem, így rálást nyertem a térképre.

– Holdrúnák – mondom magabiztosan, mire megkapom sok szempár csodálkozó tekintetét.

– Tudsz az ősi törp nyelven olvasni? – kérdezi a tünde.

– Nem! – mondom, elmosolyodva meglepődött arcán.

– Igen, jól mondta Isabella – néz rám a tünde – A Hold Rúnákat csak épp oly formájú és évszakú holdfénynél lehet elolvasni, mint mikor írták. – folytatta mondandóját. Egy erkélyre vezetett minket, ahonnan jól látható volt a hold. – Szerencsére, pont ilyen hol süt le most ránk.

A térképet úgy helyezte el, hogy a hold fénye éppen rá süssön. – Állj oda a szürke kőhöz, amikor kopog a rigó – olvasta a tünde. – És a lenyugvó Nap utolsó sugara Durin napján rásüt egyenest a kulcslyukra.

– Durin napja? – hajolt kérdőn Bilbó a mellette álló törphöz.

– Az a törpök új évének első napja; az ősz utolsó napja és a tél első napja együtt vannak az égen – válaszolt Gandalf a hobbit kérdésére.

– Hát, ez gond – felelte gondterhelten Thorin. – Múlik a nyár. Durin napja itt van a nyakunkon.

– Még van időnk – szólalt meg Balin.

– Időnk? Mire? – kérdezte értetlenkedve Bilbó.

– Meglelni a bejáratot – felelte Balin. – Oda kell állnunk a megfelelő helyre, a megfelelő időbe. Akkor és csak akkor lehet kinyitni az ajtót – magyarázta a hobbitnak és nekem címezve a szavait.

– Szóval ez hát, a célotok? – szólt Elrond. – Bejutni a hegybe?

A király egy nagy sóhajjal vette tudomásul, hogy rájöttek tervére, majd mogorván megszólalt.

– Tán megállítasz minket? – kérdezte a tündének intézve szavait. Aki erre már nem válaszolva ott hagyott minket.

Mivel már éjszaka volt, úgy gondoltam el megyek aludni, mert már nagyon fáradt voltam. Az ágyba befeküdve rögtön elnyomott az álom.

Már javában aludtam, mikor egy nagy horkantásra felkeltem. Rögtön támadó pozícióba helyeztem magam, de mint meg tudtam csak kedves barátom Dori volt az. Megpróbáltam hát vissza aludni, de ebbe a nagy hangzavarba, nem jött álom a szememre, ezért felkeltem és elmentem egyet sétálni. Ahogy láttam még kettő ágy üres volt, és az egyik a mellettem lévő volt, a hobbité. Tehát elindultam keresésére. Nem tartott sokáig, odamentem a hobbithoz és beszélgetésbe elegyedtünk. Már kábé egy órája, hogy beszélgetünk, mikor Bilbó mondja, hogy már kezd fáradni, ezért elindul vissza. Egyedül maradtam.

Egy kis ideig még sétálok, mikor meghallok egy beszélgetést, ezért megállok és a két beszélgető félre nézek.

– Ereborn trónja Thorin jogos jussa – mondja Gandalf Elrond úrnak. – Mitől tartasz? – kérdezi a varázsló.

– Hát elfelejtetted? Abban a családban erős a hajlam az őrületre. A nagyapja elvesztette az eszét, az apja is megadta magát ennek a betegségnek. – mondja a tünde. – Meg tudod ígérni, hogy Thorinon nem hatalmasodik el szintén az őrület? – kérdezi.

Emlékszem a film utolsó része, ahol Thorint elnyomja a sárkánykórság, szörnyen sajnáltam ott. Nem akartam ezt tovább hallgatni, ezért a szobám felé akartam venni az irányt, mikor beleütköztem valakibe. Thorin állt előttem, merev tekintetével. Tudom, hogy mindent hallott és hogy szörnyen bánthatta, ezért segíteni akartam neki. Megfogtam a kezét, amin elsőnek nagyon meglepődött, de hagyta, hogy elhúzzam onnan.

A tündék birodalmában volt egy kert, ide hoztam el, majd leültettem egy kőre, majd elé térdeltem. Láttam a tekintetében, hogy forrt a dühtől, nem tudtam, hogy hogyan nyugtassam meg ezért csak vállára helyeztem kezem, és lassan simogattam. Mellé ültem és vele együtt bámultam a csillagokat, de mivel már szörnyen fáradt voltam. Éreztem, hogy jól jönne egy kis alvás.

– Ne törődj azzal, hogy mások mit mondanak! Ők nem tudják milyen vagy belülről, ők csak azt látják, amit feléjük mutatsz. A múlton már nem lehet változtatni, de a jövődön igen! Alakítsd úgy ahogy te szeretnéd! – mondtam neki nyugtatóan. – Jó ember (vagyis törp) vagy, Thorin – fejeztem be mondandómat.