Unalmas.

Egy szó, ami mindent elmondhat az életemről. Minden reggel, minden délután és minden éjszaka ugyanaz. Felkelek, felöltözök, eszek, elmegyek dolgozni, hazajövök, megnézek egy filmet vagy ki ülök olvasni a teraszra, utána elalszom. A napjaimba csak egy valami más, az meg a filmek és a könyveknek a változatossága. Most például a Hobbit-ot tartom a kezembe, és olvasom már el harmadjára. A filmet is kábé háromszor láttam, de nem tudtam betelni vele. Óriási rajongója voltam, és már sokszor elképzeltem, hogy én is ott kalandozok a törpékkel, a hobbittal és a varázslóval.

Amúgy rólam annyit, hogy Isabella Collins-nak hívnak. Egyedül élek egy kisházban az erdő mellett, három bátyám valahol kint külföldön élnek, míg apukám és anyukám a belvárosban élnek, velem akartak maradni, de mondtam nekik, hogy egyedül is megleszek. Nagyon jó viszonyba voltam testvéreimmel, ezért sértésként ért, hogy itt hagytak egyedül, de elfogadtam.

Huszonöt éves vagyok, öt évembe telt kijárni egy Rendőr Akadémiát, most meg egy rendőrségen dolgozom. Nincs valami sok dolgom ott, leginkább, csak feljegyzéseket készítek régebbi esetekről. Emellett én olyan mindenes vagyok a rendőrkapitányságon.

Mondjuk nem értem miért kellett ehhez az akadémián harcművészet tanulni, mivel semmi hasznom sincs vele. Pedig az akadémián abban voltam a legjobb, meg talán még a karddal bántam nagyon jól, de még senkivel szemben sem tudtam megmutatni tehetségemet. Szörnyen unalmas volt az életem, és nagyon hiányzott egy kis izgalom belőle.

Visszatérve a jelenbe épp a megszokott teámat szürcsölgettem és azon ábrándoztam, bár én is benne lennék a Hobbitban, és jönne egy kis izgalom az unalmas életembe mikor egy kiáltást hallok meg az erdő felől. Rögtön felpattanok, és már indulnék is befele a házamba, mikor egy újabb kiáltás hangzik el. Megpróbáltam, úgy félre tenni a félelmemet, mint a hobbit a könyvben és neki indultam az erdőnek.

Már az erdő belsejében jártam, mikor megláttam valami fényeset. Persze győzött a kíváncsiságom, ezért halkan elkezdtem közeledni hozzá. Mikor a fény közelébe értem, gyorsan bebújtam egy bokor mögé, hogy ne lásson a fény tulajdonosa, vagyis ne lássanak a fény tulajdonosai, mivel a tűz körül három nagy troll veszekedett. A szemeim kétszeresre tárultak, a szám meg olyan nagyra nyílt, hogy a kezem is befért volna rajta. Annyira meglepődtem, hogy észre se vettem a mögöttem lévő követ, ezért mikor hátrálni akartam egy jó nagyot estem. Fájdalmamban sikkantottam egy nagyot, ami persze felkeltette pár nagy és buta troll figyelmét.

– Mi volt ez? – szólalt meg a legrondább. Mondjuk mind elég ronda volt. Gyorsan fel akartam kelni, hogy elfuthassak, de nem voltam elég gyors ezért az egyikük megfogta a lábamat és a levegőbe emelt.

– Mi ez? Egy mókus? – kérdezte az, aki a kezében tartott. Az arcához emelt és úgy méregetett.

– Kikérem magamnak, nem vagyok mókus – szólalok meg sértődötten. – Most tényleg ennyire buták vagytok?! – zsörtölődök. – Egy hangyányit sem hasonlítok egy mókusra! Most komolyan, hogy... -- és ekkor megláttam valamit, vagyis nem is egy valamit, hanem inkább valamiket. Jó pontosabban fogalmazva valakiket. Elakadt a szavam nem tudtam megszólalni. A tűz fölött egy nyárson, pár jól ismert törp sült éppen. Bofur, Dwalin, Ori, mondom magamban és elámulok. Behunyom a szemem és jó párszor meg dörzsölöm, majd kinyitom a szemem, de ugyanaz van a szemem előtt, mint azelőtt. És akkor jövök rá igazán, hogy hol vagyok, mikor körülnézek.

A tűz mellett több ficánkoló zsák helyezkedett el, amelyekből fejek kandikáltak ki. Rögtön felismertem azok közül is párat. Thorin, Balin, Kili, Fili.

– Csak nem – mondom, és egy nagyot sikkantok, amitől a troll, ami tartott elejtett. Nem voltam magasan, de így is jól bevertem a fejemet. – Aú! – adok hangot fájdalmamnak. Majd állnék felfele, de túlságosan lassú voltam, ezért a troll aki leejtett újra kezei közé kapott, és újra végigmért.

– Szörnyen csontos, semmi sem jutna a fogunkra belőle, szerintem hagyjuk meg desszertre – mondta. Épp ellenkeznék, mikor egy zsákba gyömöszöl és a többi zsákba dugott törphöz hajít. Szerencsére, mivel a törpökre estem, nem annyira ért nagy fájdalom. Szegény törpök, akik alattam fekszenek.

El se hiszem, itt vagyok a Hobbit cselekményében. Annyira abszurdnak hatott, hogy képtelen voltam elhinni. Bár el sem tudtam képzelni, hogy kerültem ide szörnyen boldog voltam. Örömömben egy újabbat sikkantottam, mire valaki morogva reagált.

– Nem tudná valaki befogni a száját, felsérti a fülem – mondja egy mély hang. Hátra fordulok amennyire csak tudok, és megkeresem a hang tulajdonosát. – Kili szolgálatodra – szólal meg kicsit sem kedvesen. Lehet tényleg zavaró vagyok, de emellett szörnyen boldog is. Vissza akartam szólni neki egy jó Collins-hoz híven, de valami megállított.

– Várjatok! – kiáltott a hobbit. Mindenki felé kapta a tekintetét. – Egy szörnyű hibát követtek el ezzel! – mondja fenn hangon, mivel tudom, hogy mi lesz ezután, ezért mint egy 3D-s mozi vetítésen, kivárom a végét.

– Hiába győzködöd őket, ezek féleszűek! – szólal meg Dori.

– Akkor mi mik vagyunk? – szól közbe Bofur.

Bilbó azonban a trollokhoz fordul és újra megszólalt.

– Úgy értem a fűszerezéssel – ennek hallatán sok törp megrökönyödött.

– Miért, mi a baj fűszerezéssel? – fordul érdeklődve az egyik troll Bilbó felé.

– Megszagoltad őket? – kérdezi a hobbit. – Valamivel erősebb fűszer kell ahhoz, hogy tálalhatók legyenek.

– Mit tudsz te a törp sütésről? – kérdezi az egyik.

– Kussolj! – fordul oda az előző trollhoz, aki kinyilvánította nemtetszését. – Folytasd kérlek! – néz újra Bilbóra.

– Tudod a törp-sütés titka, hogy... – hosszan gondolkozik, majd újra megszólal – megnyúzód őket. – Ezen nagyot nevetek, amire sok törp mogorván néz rám. Megértem őket, ez nem annyira hangzik jól, de a filmben szörnyen vicces volt. A hatalmas troll oda szól társának.

– Hozd a filéző késemet, ma nagy lakomát fogunk csapni! – mondja vigyorogva.

– Miről beszél ez? – kérdezte a legbutább. – Sok bőrös törpöt ettem már. Faljuk fel őket szőröstől-bőröstől.

– Egyetértek – szól a másik. – Így is jó ropogósak és frissek – mondja és emeli is már a szájához, mikor felkiáltok.

– Ne! Azt ne! – mondom hangosan. – Ő fertőzött! Kukacok falják fel a beleit – erre a troll jó messzire hajította a nagy darab törpöt. Bilbóra nézek és intek a fejemmel, hogy folytassa a tervét.

– Igazából, mindet féreg rágja belülről – szólal meg újra a hobbit. – Rémes egy állapot. Én nem kockáztatnék – a törpök sértődött fejjel néznek a hobbitra.

– Ez nem igaz! – ad hangot elégedetlenségének a fiatal törp. – Nincsenek bennem kukacok – Bilbó elhúzza a száját, én meg idegesen fordulok hátra.

– Fogd már be! – szólok rá halkan. Majd a vezetőhöz Thorinhoz fordulunk a hobbittal, és jelentőségteljes pillantást küldünk felé. Thorin egy nagyot rúg Kilibe, még mielőtt újra elkezdené tagadni a dolgokat.

A rúgás hatására Kili fel kiállt.

– Olyan kukacaim vannak, hogy el sem tudjátok képzelni.

– Nekem is! – kiált fel pár törp. Ezután a törpök egymást próbálták túlszárnyalni kukacaik méretével.

Az egyik troll levezeti a figyelmét a törpékről, akik még mindig kukacaikról zengtek és Bilbóhoz fordult.

– Szerinted mit kéne tennünk? Talán el kéne engednünk őket? – kérdezi.

– Hát... – felel a hobbit elgondolkozva az ötleten.

– Azt hiszed, nem tudom mi jár a fejedben – kérdezi a másik. – Ez a kis patkány teljesen hülyének néz minket! – mondja felháborodva. Fel-fel kuncogok, nem is tudom, hogy az jobb-e, hogy engem mókusnak, vagy hogy őt patkánynak nézték.

– Szegény! – mondom és felnevetek. A törpök furán méregetnek, én meg kezdem úgy érezni, hogy a törpök kezdik azt hinni, hogy megőrültem.

Az egyik elégedetlen troll, már épp kapta volna be a nemrég elejtett Bomburt, mikor egy hang hangzott fel.

– A hajnal elragad titeket – szólal meg egy ismerős hang. Gandalf.

– Mi ez? – kérdezi az egyik.

– Meg lehet enni? – teszi fel rögtön egy másik. De választ már nem kapott rá, mivel a varázsló nagyot döfött az alatta lévő szikladarabra, ami szétörve a hajnal első sugarait engedte be. Mire a trollok egytől egyig kővé dermedve álltak meg.

A törpökből egy nyugodt sóhaj szakadt föl. És örömmel vették tudomásul, hogy még egy darabban vannak. De a megnyugvást rögtön kíváncsiság vette át, miközben rám néztek.

A törp király épp beszélgetést folytatott Gangalffal, mivel tudtam miről beszélnek ezért nem fordítottam neki nagy figyelmet. Csak akkor, mikor Thorin és Gandalf, meg az összes törp érdeklődve rám nézett.

– Ki vagy te? – kérdezi Thorin mogorván. Ismertem a film alapján, de azért lehetne egy kicsit kedvesebb is. Próbáltam visszafogni magam és annak ellenére, hogy a törp nem a legillendőbben szólt hozzám, én próbálkoztam ezzel ellenkezően válaszolni.

⸻  ．· ˙ ♕˙ · ．⸻

 Sziasztok! Ez lenne itt az első rész. Ezt a könyvet, amúgy annak is ajánlom, aki nem annyira ismeri még a Hobbit, mert anélkül is elég izgalmas lesz. Ígérem! És remélem tetszik! ♥️♥️♥️