– Semmi baja – nyugtatta a mágus Thorint, akin nem látszott a megkönnyebbülés, míg hozzám nagy erővel tört be ez az érzés. - Bilbó is itt van épségben. - mutat a hobbit felé a varázsló. A törpök félve pillanatnak királyukra, nehogy újra meg bántsa szegény Bilbót.

– Te! - indul meg a hobbit felé - Mit műveltél? Majdnem megöletted magad. Nem azt mondtam, hogy csak kolonc leszel? Hogy sosem éled túl a vadont? - lép egyre és egyre közelebb a hobbithoz. - Hogy semmi helyed nincs közöttünk? Ekkorát még nem tévedtem - ölelte át hirtelen felindulásból Thorin a hobbitot - Soha életemben. - teszi hozzá. -Sajnálom, hogy nem bíztam meg benned - kért elnézést a törp.

– Nem, én is kételkedtem volna - rázta a fejét Bilbó. - Nem vagyok se hős, se harcos, sőt betörő sem. - mondta fejét lehajtva, majd hagyta, hogy a király újra átkarolja. Olyan szép pillanat volt. Kár, hogy ezt a pillanatot is képes vagyok elrontani.

– Ölelő perc van? - kérdezem izgatottan – Engem is öleljetek meg! - mondom, egy gyereket utánozva. Ez rögtön mosolyt csalt az arcokra, és a törpök a hobbit és a varázsló is szoros ölelésbe vont. Ezzel legalább egy kis időre elfelejtve azt a veszedelmet, ami várt ránk.

Mindenki elaludt, mikor véletlenül felkeltem az éjszaka közepén, társaim hortyogásán kívül nem hallottam semmi mást, de megláttam valamit. Egy alak ült a hegyszírt szélén, lábait a mélységbe lógatva. Oda ültem mellé, majd Bilbóra néztem.

– Nagyon ügyes voltál ma! - mondom mosolyogva, a hobbit szégyenlősen fordul el.

– Már másodjára dicsérsz meg! - mondja a messzeségbe bámulva.

– Mert megérdemled! - mondom rá nézve, mire elpirul, de nem szólal meg. Így úgy éreztem ideje elkezdeni, és a lényegre térni. - Amit lent találtál a koboldoknál ... – kezdem, mire egy hobbit meglepődött fejével találom szembe magam.

– Te honn-n-an? - kérdezi dadogva, a kezét zsebébe süllyesztve,

– Nagyon sokat tudok rólatok, elhiheted - nézek rá nevetve. Majd komolyra váltom arckifejezésemet - Vigyáznod kell rá! Ha az rossz kezekbe kerül, szörnyű dolgot fog majd okozni, olyan dolgot, ami sok élet árába fog kerülni - nézek rá - Ne téveszd szem elől! - mondom utoljára, majd hagyom, hogy meglepődve vissza lopódzón ágyához és elaludjon. Egy kis ideig ott ültem, mikor én is elindultam vissza felé. Mivel az ágyam Thorinné mellet volt, ezért el kellett haladnom mellette. Alvás közben az arca nagyon nyugodt volt, ilyennek még sosem láttam ébren. Mindig komor, és sosem mutatja ki örömét, ha mégis akkor az egy különleges alkalom.

Arcához hajolok és végig simítok rajta, nem tudom miért tettem ezt, tán csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy itt van. Arcomat egy mosoly foglalja el és egy utolsót végig simítva az arcán lefekszem mellé, és arcomat felé fordítva elalszok. És így pont nem látom, ahogy Thorint kinyitja a szemét és rám mosolyog.

Csak addig maradtunk a sasoknál, míg a sebesültek fel nem épültek, utána rögtön útnak indultunk. 1 óra járás után Thorin kiküldte Bilbót, hogy nézzen körül, hogy van e valami veszélyes odakint. Mióta a hobbit megmentette az életét, Thorin sokkal kedvesebb hozzá. Azt nem mondanám, hogy Thorin végre kedves, de az nagy előre lépés, hogy engem és végre a hobbitot is elfogadta barátjának.

– Milyen közel van a horda? - kérdezi a törp király a hobbitot, mikor visszatért.

– Túl közel - válaszolt a hobbit. Majd nagy levegőt véve folytatta - Néhány mérföldnyi, nem több, de nem ez a legrosszabb hír.

– Kiszimatoltak a wargok? - kérdezte Dwalin.

– Még nem, de nincs sok híja - lihegett Bilbó. - Más gondunk akadt.

– Megláttak? - vágta oda Gandalf, majd beletörődve megismételte magát - Ugye megláttak.

– Nem - rázta meg a fejét a hobbit

– Bilbó azt akarja mondani – vonom magamra mindenki figyelmét - Hogy valami sokkal rosszabb és nagyobb dolog van odakint.

– Igen – mondja Bilbó nagyokat lélegezve - Köszi Isa! Amúgy honnan tudod...?

– Milyen alakot öltött fel? - vág bele szavába Gandalf. A hobbital egymásra nézünk, majd egyszerre szólalunk meg.

– Medvét - feleltük. - Egy nagyon nagy medvét.

– Ti tudtatok erről a szörnyről? - kérdezi rám és Gandalfra nézve.

– Szerintem forduljunk vissza! - szólal meg Bofur is.

A törpök épp azon vitatkoztak, hogy mi legyen, mikor a varázsló megszólalt.

–Tudok egy házat - mondja a törpökre nem nézve - Nincs messze, és ott talán menedékre lelünk.

– Kié a ház? - kérdezi Thorin a varázslótól - Barát vagy ellenség?

– Egyik sem vagy segít, vagy megöl minket. - mondja a varázsló egyenesen a törp szemébe nézve.

– Mondjuk a törpöket nem kedveli - szólalok meg, majd ott hagyom a sok figyelő szempárt és Gandalf után eredek.

A törpök beszólásom után nagyon sietősre fogták a dolgukat, idegesek voltak, mondjuk megértem miért. Nyakunkon voltak az orkok és egy óriási medve, emellett a menedék gazdája, ahova igyekeztünk, nem szereti annyira a látogatókat. Még idegesebbek lettek, mikor feltűnt mögöttünk az óriás medve, mind futásnak eredtünk. Tudtam, hogy túléljük, de szörnyen para volt. Mondjuk jó volt nézni ahogy Bombur mindenkit lehagy.

Mind gyorsan szedtük a lábunkat, ennek hatására hamar oda értünk, bár a medve még mindig a nyomunkban volt. Ekkor megláttuk a házat, rögtön gyorsabb tempóra váltottunk, hogy még élve bejussunk oda. Gandalf és Bombur után én értem be harmadiknak a házba. Az ajtótól eltávolodtam, és hagytam, hogy mindenki bejöjjön. Bezártuk az ajtót, és a mágusra nézek.

– Mond el nekik Gandalf! - mondom karba tett kézzel.

– Mit mondjon el? - néznek ránk felváltva a többiek

Gandalf nagyot sóhajt - A medve. Ő a vendéglátónk. - mondja, majd egy kis hatásszünet után folytatja – a neve Beorn. És ő egy bőrváltó. - néz a törpök értetlen arcára le. - Néha hatalmas fekete medve, néha nagy és erős ember. A medve kiszámíthatatlan, de az emberrel szót lehet érteni - fejezi be. Bár megkapja néhány törp szúrós tekintetét, főleg Thorinét, azért visszafordul és újra megszólal. - Azt javaslom, hogy mindenki feküdjön le aludni – mondta a varázsló - Ma éjszakára biztonságban leszünk.

Rögtön elhelyezkedtem két törp között, majd perceken belül magával rántott a sötétség. Elaludtam.