Matty mélyen a szemembe nézett, de még mindig nem mondott semmit. Vegyes érzelmek kavarodtak bennem, mert még soha nem láttam ilyen tekintettel rám nézni.
-Matty.-húztam el az utolsó hangot, hátha végre csinál valamit.
-Mindegy, nem számít.-sóhajtott egyet és elengedve a kezemet elfordult tőlem.
Nem tudom mi zajlhatott le benne, de nagyon megtörtnek nézett ki. A hátára raktam a kezem, de semmi értelme nem volt, mert hiába piszkáltam nem mozdult meg.
-Figyelj csak, nem tudom most mi van, de Matty nekem bármit elmondhatsz. Tudod, hogy nincs titkolnivalónk.
Hirtelen felpattant és dühös tekintettel nézett rám.
-Mit akarsz Sky, mit mondjak? Bármit mondanék csak rontana a mostani kapcsolatunkon. Persze, te vagy a legjobb barátom meg minden, de én már nem bírok csak barát maradni, ahhoz túlságosan...-halkult el a kiabáló hangja és testtartása görnyedtté vált-szerelmes vagyok beléd.-nézett a szemembe.
A döbbenettől megszólalni sem tudtam, kinyitottam a szám aztán bezártam, mint egy hal. Csak néztem rá és tudtam, ha megszólalok csak fájdalmat okozok neki. Én nem gondoltam úgy Mattre. Ő volt az én hősöm és ha most rosszat mondok örökre elveszíthetem. A fejemben egyetlen megoldás dübörgött. Hazudnom kell, hazudnom arról, hogy én is szerelmes vagyok belé, úgyis elhagy ha már akkora leszek a pocakom miatt, mint egy bálna. Én már sok sok évvel ezelőtt lemondtam Matty szerelméről és azóta ez a tűz fel se lobbantt. De szükségem van rá. Nélküle nem tudok lélegezni.
-Értem én Sky.-fordult meg csalódottan.
-Nem érted Matty.-turtam a hajamba még mindig törökülésben.- Én is szerelmes vagyok beléd.
-Mit mondasz,Sky?