Újra a szobámba ültünk az ágyon. Matty a telefonját nyomkodta és nem nagyon figyelt rám. Hirtelen a torkomba éreztem a reggelimet, rohantam a WC-hez és mindent kiadtam magamból.
Mikor végeztem egy kezet éreztem a hátamon. Felhúzott lábaimat átöleltem és kitört belőlem a zokogás. Annyira tehetetlennek éreztem magam, volt egy még meg se született kisbabám és már nem tudtam mit kezdjek az életünkkel. A szüleim nem hiszem, hogy segítenek, a barátnőimmel nem olyan a kapcsolatom és másom meg nincs. Vagyis Matty itt van, de nem várhatom el, hogy mindenbe segítsen.
-Baby.-ült le mellém és magához húzott. Fejemet a nyakába fúrtam. Szükségem volt egy kis Matty illatra, a biztonságra, amit ő ad.
-Sky.-fogta meg a kezem-Ne sírj. Minden rendbe lesz. Mondtam, hogy megoldjuk.
-De hogyan?-szipogtam.
-Még nem tudom, de majd meglátjuk mi lesz. -puszilt bele a hajamba.
-De Matty...
-Ne kezd megint. Te vagy a legfontosabb az életembe, senki másra nem számíthatok. Meg fogjuk oldani Sky, együtt, mert szeretlek.- mondta magabiztosan, én pedig elhittem. Elhittem, hogy ketten mindent meg tudunk oldani. Mint mindig, már 15 éve. Matty és Sky a világ ellen.

Hát most ennyi, de próbálok sietni a következő résszel, mert ez nagyon rövid lett.
Xoxo