- Siess már, el fogunk késni! - nyitott be a szobába Loki mérgesen.
A tükör előtt álltam és éppen a fülbevalót próbáltam bele rakni a fülembe. Amint sikerült megtennem, végig mértem magam a tükörben. Egy egyszerű fekete estélyi volt rajtam egy szintén fekete magassarkúval, apró arany fülbevalót vettem fel kiegészítőként. Hajamat szoros kontyba fogtam a tarkómnál, elől szabadon hagytam két tincset, amik hullámosan omlottak vállamra. Szemhéjam bronzszínű volt, ajkaim pedig matt vörösek.
- Szent egek. - lépett mögém a férfi én pedig mosolyogva néztem rá a tükörből - Csodaszép vagy. - fordított maga felé csillogó szemekkel.
- Köszönöm. - igazítottam meg a zakóját. - Azért te sem panaszkodhatsz. - mértem végig.
Imádtam, amikor elegáns öltözetet viselt, főleg amikor földi ruhát. Fekete zakót és nadrágot viselt, szintén fekete lakkcipővel és fehér inggel.
- Legszívesebben el sem indulnék. - nézett rám megbabonázva.
- Pedig muszáj lesz, a többiek már várnak ránk. - toltam az ajtó felé.
- Csak egy kicsit fogunk késni, fel sem fog nekik tűnni. - tolt az ágy felé.
- Nem késünk - ráztam a fejem nevetve miután ledöntött az ágyra.
- Csak egy kicsit, ígérem. - nézett rám könyörgőn.
- Nem. - mondtam szigorúan.
- Asszonyom, kérem. - hajolt közelebb.
- Hagyd abba, nem fog beválni! - löktem le magamról.
-Ne már! El, mióta vagy te ilyen? -vonta fel a szemöldökét.
-Milyen? -érdeklődtem felé fordulva.
- Szabálykövető! -nevetett.
- Mondjuk, mióta van egy barátom, aki minden hülyeségbe, próbál bele rángatni.
- Ez most fájt! - sértődött meg.
- Az igazság néha fáj, na, gyere mert tényleg el fogunk késni. -ültem fel az ágyon.
- Utálom, amikor ezt csinálod. - morgott.
- Hidd el, én is. - vigyorogtam rá. - Na, húzz bele, a taxi vár ránk. - indultam el kifelé a szobából.

- Elorah, nem láttad a kabátomat? - kiáltott ki Loki a hálóból.
- De, itt van a fogason. - kiáltottam vissza, majd magamra vettem a fekete szövetkabátomat.
- Te raktad ide? - lépdelt mellém.
- Igen, mert tudtam, hogyha rád bízom, eltűnik. - nyitottam ki a lakás ajtaját.
- Milyen igazad volt. - morfondírozott kilépve a lakásból.
- Tudom, nekem mindig igazam van. - mosolyogtam rá bezárva az ajtót.
- Azért ne essünk túlzásba. - vette ki a kezemből a pezsgőt.
- Nem szokásom. - karoltam belé. - Na, indulás. - indultunk el lefelé a lépcsőházban.
Szinte minden ajtó mögül hangos zene, beszélgetés vagy nevetés szűrődött ki. A lakóházba percenként léptek be az emberek, Loki legnagyobb örömére.
-Miért nem használjuk soha a liftet? - kérdeztem meg amikor megláttam, hogy az említett szerkezetből emberek szállnak ki.
-Mert nem akarok idegenekkel együtt utazni, főleg nem azok után, hogy a múltkor megbámult téged az a pasas. - fintorgott.
-Féltékeny vagy? - kérdeztem szórakozottan.
-Inkább úgy mondanám, hogy embergyűlölő. - válaszolt.
- Mindent értek. - álltam meg az ajtóban.
A herceg kinyitotta nekem az ajtót mire én kiléptem a hűvös utcára. A hó szállingózott, leheletem látszott a hidegben, összehúztam magamon a kabátot majd beszálltam a taxi hátsó ülésére. Mellém beszállt az istenség is, majd miután lediktáltuk a címet a kocsi elindult mi pedig csöndben vártuk, hogy oda érjünk.

- Köszönjük. - fizetett a férfi én pedig dideregve vártam, hogy végre bemehessünk.
- Mehetünk? - kérdeztem vacogva miután Loki felém fordult és a kocsi elhajtott.
- Nem kellett volna idekint megvárnod. - rázta a fejét belépve velem együtt a meleg lakóházba.
- Most már mindegy, nem érzem a lábam. - indultam meg felfelé.
Nem volt nehéz megtalálni a lakást ahova meg voltunk hívva, talán az volt az egyik leghangosabb lakás.
- Megjött- nyitottam ki az ajtót és nem hittem a szememnek. Arról volt szó, hogy csak páran leszünk, és kiskörű parti lesz, erre fél New York ott volt. - Ohh. - pislogtam nagyokat belépve a túlzsúfolt helyre.
- Biztos jó helyre jöttünk? - hajolt a fülemhez Loki, de még így is kiabálnia kellett ahhoz, hogy megértsem, hogy mit mondd.
- Ez a cím volt megadva. - kiabáltam vissza.
- Akkor viszont keressük meg őket. - ragadta meg a kezemet majd maga után húzott az embertömegbe.
Hát, őszintén bevallom, nem gondoltam volna, hogy ilyen egy buli itt a Földön. Persze nálunk is szokott lenni, de az nem ilyen, hogy is mondjam? Elvetemült. Hogy mire gondolok? Lássuk csak. A csilláron egy óriási úszógumi kacsa lógott, az emberek fele azt sem tudta, hol van, a zene fülsüketítő volt, meleg volt, cigi és piaszag. Az üres piros poharak hanyagul le voltak dobálva a földre, a felének a tartalma a földön, a kanapén illetve egy másik ember ruháján kötött ki.

- Megvannak. - kiáltotta hátra Loki, amit igazából nem is hallottam, csak kikövetkeztettem abból, hogy mutogat.
- Te jó ég! - kiáltottam amint kiértünk a tömegből egy kevésbé hangos helyre, vagyis a konyhába.
- Hát itt van a gerlepár! - kiáltott fel boldogan Thor, amint meglátott minket.
- Sziasztok! - intettem a többieknek, miközben próbáltam nem megfulladni Thor ölelésében.
- Azt hittük már elvesztetek. - vigyorgott rám Josie.
- Feltartottak. - vontam vállat, egy sejtelmes mosollyal az arcomon.
- Ne is folytasd! - rázta fejét a vörös. - Egyébként nagyon csini vagy. - kacsintott amit én nevetéssel díjaztam.
- Kértek valamit? - érdeklődött Gwen, az italok felé mutatva.
- Én asszem kérnék egy koktélt. - válaszoltam.
- Milyet? - nézett rám a barna hajú.
- Az mindegy. - vontam vállat.
- Csak nem leakarsz részegedni? - vonta fel a szemöldökét Steve.
- Úgyse hagyja. - mutattam a mellettem álló fekete hajúra, aki éppen az italokkal volt elfoglalva.
- Még szép, hogy nem. - pillantott rám Loki.
- Mondom. - nevettem.
- Tessék, a koktélod. - nyomta a kezembe Gwendolyn az italt, amibe én rögtön bele is ittam.
- Amúgy mit is fogunk csinálni? - kérdeztem. Oké, eljöttem erre a bulira, de igazából fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálni.

- Hát tíz perc van éjfélig - nézett az órájára Josie - jól kicentiztétek - biccentett elismerően - ha eljött az éjfél, átlépünk az új évbe, vagyis 2022 -be. Általában ilyenkor szokás valakit megcsókolni. - vigyorgott ránk - Ezután pedig igazából folytatódik a buli, semmi különleges nincs benne, csak annyi, hogy azt mondjuk egymásnak, hogy boldog új évet, mindenki boldog fél percig aztán újra folytatódik minden akárcsak éjfél előtt. - mondta el röviden a lényegét és én ekkor végi gondoltam ezt az egészet, és rájöttem, hogy ez egy baromság.
-Értem. - bólintottam - Amúgy, hoztunk pezsgőt. - vettem ki Loki kezéből az üveget, mire a többiek ujjongva vették el tőlem az italt.
- Szuperek vagytok. - visongott Gwen mire én nevetve néztem a párjára.
- Túl pörgött. - rázta a fejét a férfi én pedig bólintva jeleztem, hogy feltűnt.
- Hat percünk van éjfélig! - kiáltott fel Thor.
- És addig, mit fogunk csinálni? - érdeklődött a barátom.
- Beszélgetünk. - adott választ Josie.

Csöndben hallgattam, hogy a többiek egymásnak mesélnek vicces történeteket, félpercenként az órára a pillantottam és majdnem megállt a szívem, amikor megláttam, hogy egy perc van éjfélig. Rögtön Loki felé kaptam a fejem, aki nevetve hallgatta a többieket, de amint ránézt ő is rám pillantott.
- Mindjárt éjfél. - suttogtam izgatottan. Fogalmam sem volt, hogy honnan jön ez a gyerekes izgatottság, de hirtelen olyan szinten vártam, már, hogy az óra éjfélt üssön.
- Tudom. - bólintott nyugodtan.
- Te nem is izgulsz? - csodálkoztam.
- Nem igazán.
- Fura vagy. - mosolyogtam rá, majd hallgattam, ahogy a többiek elkezdenek visszaszámolni.
- Tíz! Kilenc. Nyolc. Hét. Hat. Öt. Négy. Három. Kettő. Egy!! - kiáltott fel mindenki egyszerre.
Tekintetemet Lokiéba fúrtam, aki nem habozott sokat, rögtön ajkait az enyémekre tapasztotta. Hangos üdvrivalgás és füttyszó közepette csókolóztunk. Az idő lelassult, csak mi ketten voltunk abban a szent pillanatban és arra a kis időre nekem ennyi elég is volt.
- Boldog új évet! - váltam el tőle mosolyogva.
- Boldog új évet!

Sziasztok! Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! Ami a részt illeti, ez nem kapcsolódik a történetéhez. Ez egy amolyan különkiadásnak készült, remélem tetszett. Gwen majd egy másik könyvben fog feltűnni, amit hamarosan publikálok. Vigyázzatok magatokra és jó pihit a következő két napra!