– Esetleg arrébb mennél? – kérdeztem, mire ő hátrébb lépett. Zavartan igazítottam meg magamon a pólót, amit a férfi is észre vett.
– Segíthetek? – érdeklődött én pedig értetlenül meredtem rá.
– Miben? – néztem rá furcsállva a dolgot.
– Úgy látom, nem tetszik a ruhád. – mért végig.
– Semmi bajom nincs vele. – ráztam a fejem.
– Akkor nem vágnál ilyen fejet. – kötekedett.
– Semmilyen fejet nem vágok, és nincs bajom ezzel az öltözettel. – tettem keresztbe a karomat.
– Oké, értettem. – bólintott beletörődve majd végül csak azért is varázsolt egyet. Zöld fény vett körül mire én mérgesen néztem először rá majd a ruhámra. Nem azt mondom, hogy nem tetszett a ruha, sokkal inkább Loki viselkedésével volt bajom. A ruha egyébként egy fekete nyitottvállú hosszú ujjú felsőből és egy szintén fekete magasderekú rövidnadrágból állt. Úgy néztem ki, mint egy özvegy.
– Most komolyan? – néztem fel rá unott pillantással.
– Passzolnod kell hozzám. – vont vállat én pedig zavarodottan néztem rá.
– Hozzád? – vontam fel a szemöldököm.
– Együtt vagyunk, a midgardiaknak tudniuk kell, hogy hozzám tartozol. – magyarázta én pedig vigyorogva vártam, hogy mégis mikor esik le neki.
– Szóval együtt vagyunk. – indultam ki az utcára – Jó tudni.
– Természetesen nem úgy értettem. – ragadta meg a karomat mielőtt még kiléphettem volna az emberek közé.
– Pedig úgy hangzott. – húztam az agyát, visszafordulva hozzá.
– Csak akarod, hogy úgy hangozzon. – morogta.
– Hogyne, minden álmom őfelségével járni. – fintorogtam rá.
– Régen így gondoltad.
– Régen hülye voltam. – vágtam rá majd a szám elé kaptam a kezem. Loki arca egy pillanatra megrezzent, de utána felvette azt a maszkot, amit a legjobban utálok. Érzelemmentes, hideg arckifejezés.
– Induljunk. – engedte el a kezemet majd előre sietett, gyorsan utána mentem, láttam, hogy már nagyon messze jár tőlem és muszáj volt beérnem, de valaki megállított.

– A kő! – suttogta valaki mögülem mire megtorpantam. Hátra fordultam, hogy lássam ki volt az, de nem láttam senkit.
– Meg kell szerezned az idő követ. – mondta újra.
– Honnan tudjam, hogy az hol van? – kérdeztem körbe nézve.
– New Yorkban van. – mondta.
– Nem tudok oda menni, nem engedik, úgy figyelnek rám, mint a szemük fényére. – ráztam a fejemet.
– Megoldom, hogy eljuss oda. – simított végig a kezemen, én pedig rettegve nyúltam oda.
– Elorah gyere már! – kiáltott Loki valahonnan a távolból én pedig utoljára körül néztem majd elindultam a hisztis herceg felé.
– Itt vagyok. – álltam meg előtte, mire ő végig mért.
– Hol voltál? – vont kérdőre.
– Csak összehaverkodtam pár patkánnyal, semmi komoly. – legyintettem, ő pedig továbbra is érzelem nélkül bámult rám.
– Igazán humoros vagy. – forgatta a szemét majd a kezembe nyomott egy tőrt – Ha baj történne. – adott választ a magamban feltett kérdésre.
– Baj lesz, boszikám? – érdeklődtem.
– Ahogy érzem, igen. Ne császkálj el, maradj, mellettem bármi is történik. – nézett rám komolyan én pedig bólintottam.
Lassan elindultunk az utcán, az emberek egyre többen lettek, és egyre sietősebben mentek. Mint a hangyák az eső előtt. Összeszűkített szemmel néztem a városiakat, hátha látok valami gyanúsat, de semmi furcsa nem volt.

– Az emberek tök furák. – szólaltam meg hirtelen Loki pedig hosszasan kifújta a levegőt.
– Ezt ne nagyon hangoztasd – szólt rám – Habár igazad van, alapból is furcsák, de most extrán azok.
– Valami nagyon nem stimmel itt. – néztem fel a fekete hajúra, aki biccentett – Most azonnal állj meg. – ragadtam meg a kezét, értetlenül nézett rám majd hirtelen előre kapta a fejét, mert az előttünk lévő üzlet üvege kitört.
Loki maga mögé rántott, ami nem volt jó ötlet, mert véletlenül megbotlottam és magammal rántottam, a földre estem, Loki pedig rám.
– Egyetlen dolgod volt. – suttogta idegesen, miközben próbált lekászálódni rólam, de mielőtt ez megtörténhetett volna, egy szikrázó kör keletkezett körülöttünk majd hirtelen elnyelt minket.

Mit ne mondjak, nagyon kellemes volt zuhanni a semmiben, és ennél kellemesebb volt egy fa parkettára érkezni, háttal, egyméter magasból. Bónuszba egy Lokival.
– Aucs. – nyögtem fel miután sikeresen lelöktem magamról a férfit. Egy perc nyugtom sem lehetett mivel egy fura köpenyes pasas állt meg fölöttem, és összeszűkített szemekkel vizslatott.
– Ki maga? – kérdeztem a karomat dörzsölve.
– A varázsló. – szólalt meg gúnyosan Loki, mire a férfi rá kapta a tekintetét.