Figyelem! A rész 15+-os jeleneteket tartalmaz

Finoman csókolt mégis volt benne egy kis erőszak, telhetetlenül falta apró meggy piros ajkaimat. Kezeimet nyakára vezettem, jobb kezemmel rövid hajába túrtam, éjfekete selymes haja cirógatta ujjaimat. Loki kezei is felfedező útra indultak, jobbjával derekamat fogta így húzott magához közelebb, bal kezével pedig az egyik kósza fehér tincset birizgálta.
Kezdtek eldurvulni a dolgok így eltávolodott tőlem, zöld szemei vágyakozva csillogtak. Megragadta a kezemet majd elkezdett futni velem a csillagvizsgáló felé.
Amint beértünk kitört belőlem a nevetés. Teljesen abszurd volt az egész helyzet, az egyik pillanatban még vitatkozunk, a következőben pedig már a csillagvizsgálóban vagyunk, és óriási dologra készülünk.
Loki amint beértünk az épületbe meggyújtott pár gyertyát, amint ezzel kész lett vissza sietett hozzám és az asztalra ültetett. Az ajtót varázslattal bezárta, nem féltünk, hogy lebukunk mivel rajtunk kívül soha senki nem járt ide, de azért ilyenkor illik bezárni az ajtót.
A fiú kaján vigyorral az arcán közeledett felém, és éppen készült megcsókolni, amikor megállítottam.
– Lehet ezt nem kéne. – ráztam a fejem mire ő kedvesen elmosolyodott. Egy pillanat alatt sikerült elbizonytalanodnom, rossz útra tértünk. Ezt nem lenne szabad megtennünk.
– Ne aggódj, ez a mi titkunk lesz. – suttogta arcomat cirógatva.
– Nem attól félek – ráztam a fejem – ezután én nem tudnék rád úgy nézni, mint régen. Én nem hiszem, hogy nekem ez így menne. – bizonytalanodtam el.
– Nem akarod? – kérdezte.
– Dehogynem, vagyis nem tudom.

– El – sóhajtott halkan – nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.
– Fene egye meg a sármod. – löktem meg a vállát, mire ő felnevetett – Szerinted ez nem fura? – néztem rá a félhomályban.
– Az, hogy testvérekként tekintenek ránk, és mégis szerelmes vagyok beléd? – hunyta le egy pillanatra a szemét.
– Ez borzalmasan hangzik. – fogtam a fejem.
– De nincs semmi közünk egymáshoz. – tette hozzá – Vagyis megtehetjük. – gondolkodott.
– És mi lesz utána? – lóbáltam a lábam.
– Azt majd később eldöntjük. – vont vállat.
– Mikor? – fordítottam el a fejemet.
– Miután ezt megtettük. – fogta meg gyengén az államat majd visszafordította maga felé a fejemet. Lassan közeledett felém majd lágy csókot nyomott a számra, aztán elhúzódott tőlem. Kinyitottam a szememet, amit a csók alatt lehunyva tartottam, a csók hatása alatt voltam, éreztem mámorító illatát, ami citromfű és mentol keveréke volt. Vágyakozva néztem rá, amit ő is megértett így aztán felbátorodva nyúlt derekam felé.

Mosolyogva vont közelebb magához a derekamnál fogva, nem ellenkeztem, közelebb húzódtam hozzá, s egyik kezemmel megtámaszkodtam a mellkasán a másikat pedig a nyakába raktam. Vigyorogva hajolt felém majd egy hosszú csókot adott a számra. Habár nekem ez tökéletesen megfelelt volna, neki más tervei voltak mivel elvállt tőlem és a nyakamat vette célba. Apró csókokkal hintette be a nyakamat mire nekem egy apró sóhaj hagyta el a számat. Rettentően csiklandozták a nyakamat a kósza tincsei, de próbáltam nem nagyon ficánkolni és nevetni tekintettel arra, hogy lehet, akkor megsértődik, és abba hagyja. Az arcomat kezdte el puszilgatni, a jobb oldalon kezdte és egy négyzet centit sem hagyott ki, miután befejezte ezt áttért a baloldalra ahol ugyan ezt játszotta el.

Miután befejezte felemelt az asztalról, reflexszerűen kulcsoltam lábaimat vékony dereka köré. Elindult velem a dívány felé ahová óvatosan lerakott majd fölém kerekedett, újra puszilgatni kezdtem a nyakamat én pedig elkezdtem levenni róla a zakóját, ami hamar sikerült is, ezek után elkezdem lassan kigombolni az ingét. Feszülten figyelte, hogy mit csinálok, lassan fújta ki a levegőt a nyakamra miközben a szemembe nézett, próbáltam tartani vele a szemkontaktust, de amikor már a negyedik gombot gomboltam ki nem bírtam magammal le kellett néznem a mellkasára, ami hevesen mozgott fel és le. Óriási mosolyt villantottam mikor megláttam, hogy enyhén kidolgozott felsőtestét, majd újra gombolni kezdtem.

♣

Magam elé meredve feküdtem a díványon, fejemet Loki mellkasára döntve hallgattam szívverését. Ő a hajamat birizgálta, éreztem rajta, hogy ideges, a szapora szívverése és a szótlansága elárulta őt.
– Mi a baj? – néztem fel rá érdeklődve, rám vezette tekintetét majd halványan elmosolyodott.
– Mégis mi lehetne? – kérdezte.
– Fogalmam sincs, de tudom, hogy van valami, mi nyugtalanít? – ültem fel.
– Semmi baj nincs az égvilágon, csak gondolkodom.
– És ezt el is kéne, higgyem? – vontam fel a szemöldökömet.
– Örülnék, ha így lenne. – biccentett én pedig megforgattam a szemem.
Felálltam mellőle majd felkapva a ruhámat elkezdtem felöltözni. Egész végig magamon éreztem a tekintetét, de mit se törődve ezzel nyugodtan öltözködtem.
– Megtennéd, hogy befűzöd a ruhámat? – álltam meg előtte.
– Feladtad? – kérdezte meglepetten miközben intett, hogy üljek le hozzá.
– Nem akarom erőltetni. –tűrtem előre a hajamat, hogy ne legyen útban.
Loki csöndben maradt, pár pillanatig mozdulatlan volt majd megemberelte magát és felém nyúlt. Jéghideg ujjait végig húzta csupasz hátamon, amitől kirázott a hideg.
– Gyönyörű vagy – suttogta fülembe majd elkezdte fűzni a ruhámat – És nagyon puha a bőröd – tette hozzá mire én kuncogni kezdtem.

Csöndben ülve vártam, hogy végezzen, arcomat elöntötte a pír szavai hallatán, nem ez volt az első alkalom, hogy ezt mondta nekem, de most valahogy máshogy hatottak a szavai.
– Holnap elmegyek. - mondta ki azt, ami a szívét nyomta én pedig ledermedten.
– Tessék? – nyögtem ki, riadtan fordítottam felé az arcomat.
– Elküldenek egy évre, holnap reggel indulok. Nem egészen így terveztem elmondani, de most már mindegy. – nézett el rólam, miközben ujjait tördelte.
– Hová mész? – tettem rá a remegő kezemet az övére.
– Nem mondhatom el, Thor se tudja. Elég, ha annyit tudtok, hogy biztonságban leszek. Frigga is velem jön szóval nincs miért aggódnod. – simított végig a karomon.
– Én ezt nem értem. – ráztam a fejem ő pedig felpattant a helyéről, és az ablak irányába fordította az fejét – Loki, miért kell elmenned? – kérdeztem felemelve a hangomat.
– Sokáig voltunk távol, ideje vissza menni a bálozókhoz. –mondta nyugodtan, majd elindult az ajtó felé miközben egy varázslat segítségével, egy pillanat alatt felöltözött.

♣

Hajamat rendezgetve léptem be a bálterembe ahol még egészen sokan voltak ahhoz képest,hogy csaknem hajnali négy órát ütött az óra. Rettentő dühös voltam Lokira amiért titkolózott, de egyben aggódtam is érte. Miután kiment a csillagvizsgálóból nem is láttam, egy másodperc alatt nyoma veszett, ígyesélyem sem volt megbeszélni vele a dolgokat.
Dühöngésemből Thor zökkentett ki, aki mosolyogva indult meg felém, látszólag mit sem sejtve arról, hogy mit csináltunk.
– Hát itt vagy Elorah, már mindenhol kerestelek – zárt karjaiba a férfi énpedig egy halvány mosolyt eresztettem el. Végig vezettem a tekintetem az egész termen, a herceg után kutatva, de a sok ember között egy ismerős arcot sem láttam. Tekintetem végül asztal végében ülő Odinra és Friggára tévedt, utóbbi rosszalló pillantást küldött felém, de épp csak egy pillanatig tartott az egész, utána ismét kedves tekintettel figyelt minket. Nagyokat pislogva néztem rá, és nem tudtam eldönteni, hogy a szemem káprázott vagy egy pillanat erejéig tényleg máshogy nézett rám.
– Hol voltatok? – engedett el.
– Friss levegőre volt szükségem, Loki pedig aggódott ezért velem maradt. –válaszoltam zavartan, Thor hitetlenül vizslatott, de végül annyiban hagyta adolgot.
– És min vesztetek össze? – kérdezősködött tovább.
–Honnan tudod, hogy össze vesztünk?
– Olyan sebességgel rontott be az ajtón, hogy csodálkoznék, ha nem vita lenne az oka a kirohanásának.
– Csak az utazásáról volt szó. – legyintettem miközben továbbra is a tömeget vizslattam.
– Azt hittem erről már beszéltetek. – ráncolta homlokát.
– Dehogy beszéltünk, semmit nem hajlandó elmondani, mindent úgy kell kihúzni belőle. – mondtam dühösen.
– Sajnálom. – veregetett hátba. Remek lelkis lesz belőle.
– Nem kell, mindig is ilyen volt, majd pont miattam fog megváltozni.
– Érted megtenné. – motyogta a szőkeség én pedig rákaptam a tekintetem
– Tessék? – kérdeztem vissza.
–Semmi, – rázta a fejét – ha bármi gond van, és kell valaki, akivel tudsz beszélni, én itt vagyok. – szorította meg bíztatóan a vállamat majd az apjafelé fordult, aki felállt az asztaltól és felénk indult.
Odin komoly arccal lépkedett felénk, nyomában Friggával aki továbbra is kedvesen mosolygott. Idegesen kezdtem el igazgatni magamon a ruhát, hogy ne legyen rajta egy gyűrődés sem. Thor mellettem kihúzta magát és vidáman várta szülei érkezését. Nyugtalanul álldogáltam, majd amikor a királyi pár megállt előttem, rájöttem, hogy nem szabadna éreznem a márvány padló hidegét.
– Elorah. – szólított meg Odin én pedig rákaptam a tekintetemet – Hol a cipőd? –nézett csupasz lábfejemre mire mindhárman oda kaptuk a fejünket.
–Kényelmetlen volt – mosolyogtam rá ártatlanul abban reménykedve, hogy megszán és csak egy kis leszidást kapok, nem úgy, mint akkor, amikor beengedtem acsirkéket a tanácskozó-terembe egy megbeszélés közepén.
– Atyám, elrabolhatnám Elorah-t egy tánc erejéig? – termett mellettem hirtelen Loki.
– Éppen beszélgetni készültünk... – mondta Odin tekintetét a fiára vezetve.
– Úgy gondoltam, idén zárhatnánk mi az estet. – vágott közbe a fiú, ami más esetben merész lenne, és komoly következményekkel járna, de ez alkalommal nem. Lokitudta, hogy nyert ügye van.
– Rendben, nem bánom, majd utána beszélünk. – biccentett, mire az ifjú megragadta a kezemet és a parketta közepére húzott.
Bal kezét lapockámra tette, jobbjával pedig megfogta a kezem, szabad kezemet vállára raktam majd vártam, hogy elinduljon a zene.
– Mégis mit csinálsz? – sziszegtem egy mosoly kíséretében, majd elkezdtem lassan keringőzni. Az est, záró táncát, az egyik hercegnek kell végig csinálnia, egy szép, de meglehetősen unalmas keringővel. Álltalában Thor szokta ezt megtenni, éppen ezért szegezte ránk mindenki a tekintetét. Loki herceg mégsoha életében nem keringőzött, a bál végén.
– Megmentelek. – vigyorgott.
– Nincs rá szükségem. – morogtam.
– Inkább hallgatnád a kérdéseket és a számonkéréseket? – vonta fel aszemöldökét. – Mert ha így van, akkor egy másodperc alatt kipörgethetlek hozzájuk. – forgatott meg a látszat kedvéért.
– Most azt hiszed, jóban vagyunk? – húztam össze szemeimet.
– Tán nem vagyunk? – kérdezett vissza. Mérgesen néztem bele gyönyörű szemeibe, s bármennyire is akartam, nem tudtam rá haragudni, de nem akartam még tudatni vele, hogy már egyáltalán nem neheztelek rá. Női logika, semmi több.
– Gyűlöllek, asgardi Loki. – suttogtam.
– Tudom, asgardi Elorah. – eresztett el egy halvány mosolyt.