– Szorosabbra! – mondta Frigga mire Lyra még egyet húzott a fűzőn én pedig azt hittem ott helyben elájulok.
– Ez kicsit szoros. – nyögtem fel, tüdőmből az összes levegő kiszökött, arcom sápadt lett.
– Lyra nem azt mondtam, hogy fojtsd meg. – rikkantott a nő majd mögém lépett és kilazította a fűzőmet. – Kérlek, hozz egy pohár vizet. – intézte szavait a cselédnek, aki egy "rendben asszonyom" elmotyogása után kisietett az ajtón.
A tükör előtt állva néztem magamat, a királyné megkötötte a fűzőmet majd miután segített felvenni a ruhámat, s végül mosolyogva nézett bele a tükörbe a hátam mögül.
– Gyönyörű vagy. – fogta meg mind két vállam majd maga felé fordított. – Mint egy igazi királynő. – mért végig. Hajam kontyba volt fogva, benne egy apró rózsás csattal, amit még anyától kaptam kiskoromban. Ruhám alja fehér volt és fokozatosan kezdett el kékülni, arany csíkokkal díszítették a szoknya és a mell részt. Ami cipőmet illeti egy ezüstszínű magassarkút vettem fel, legnagyobb bánatomra nem viselhettem csízmát vagy bármi mást, ami kényelmes.
Szemeimet kifestették így azok aranyszínűek voltak. Cseresznye színű ajkaim csillogtak az ajak balzsamnak köszönhetően.

Morgolódva igazítottam meg a fészket a fejemen, Frigga pedig mosolyogva nézte a jelenetet majd a cselédre nézett, aki idő közben megérkezett a vizemmel. Megköszönve az italt elvette Lyrától a pohár vizet és a kezembe nyomta. Bele ittam az italba vigyázva arra, hogy ne jöjjön le a balzsam a számról így vizes lett a ruhám.
– Remek. – pillantottam ruhámra morcosan.
– Ne mérgelődj, nem látszik. – legyintett kedves mosollyal az arcán.
– Inkább induljunk. – tolt az ajtó felé miután kivette a kezemből a poharat majd lerakta a fésülködő asztalra. A cselédlány kinyitotta nekünk az ajtót, amit megköszöntem majd kiléptem a szobából.
– Ahogy hallom megérkeztek a vendégek. – utaltam a nagy zsivajra, ami olyan hangos volt, hogy egészen a második emeleti folyosón hallatszott ahol én ácsorogtam.
– Valóban, mindenki ránk vár. Nem lenne illendő őket tovább várakoztatni, induljunk. – sietett előre a lépcső irányába. Magassarkúja kopogott a padlón, sárga ruhájának uszálya és harang alakú ujjai lobogtak mögötte.
Sietve lépkedtem le a fokokon, Frigga már két kanyarral lehagyott így nagyon kellett szednem a lábam. Egyszer kétszer meg is botlottam, párszor megtapostam a ruhámat, de végül sikeresen leértem a lépcsőn.

A királynő a folyosón várt rám, amint megpillantott megkönnyebbülten fel sóhajtott majd megragadta a kezemet és a bálterem felé vonszolt.
– Ahogy gyakoroltuk, fel a fejjel, és mosolyogj – csípte meg az arcom majd bólintott a két őrnek, akik erre kitárták a bálterem ajtaját.
Az emberek elnémultak, amikor az óriási faajtó kitárult. Minden szem rám szegeződött mire én lesütöttem íriszeimet egy pillanatra.
– Elorah. – hallottam meg egy ismerős hangot magam mellől mire fel kaptam a fejem.
– Thor. – mosolyogtam rá miközben elfogadtam a kezét, így elindultunk a tömeg között.
– Gyönyörű vagy, ma is. – bókolt a herceg, amit én csak egy halvány mosollyal reagáltam le.
– Köszönöm, te is jól nézel ki. – dicsértem meg a kinézetét.
Szőke haja rendezetten állt, néhány apró fonás volt benne hátul, haja egy része össze volt fogva. Ruhája is kifogástalan volt, fehér inget és kék öltönyt viselt.
– Loki merre jár? – érdeklődtem körülnézve a terembe egy fekete hajkorona után kutatva.
– Itt vagyok. – súgta a fülembe mire kirázott a hideg. Érzelemmentes arccal fordultam hátra hozzá.
– Csak nem hiányoltál? – mosolygott önelégülten.
– Téged? Soha. – vigyorogtam rá. Majd fejemet Thor felé fordítottam, akinek nyoma veszett.
– Gyere, már várnak ránk. – nyújtotta kezét, amit vonakodva, de elfogadtam. Elindultunk Odinék felé, akik éppen valamin nevettek.
– Egész elviselhetően nézel ki. – mondta rám sem nézve.
– Kösz. – morogtam – Te ruhád is egészen elviselhető, a személyiségeddel ellentétben. – szúrtam oda. Amúgy Loki öltözéke nem elviselhető volt, hanem káprázatos, nagyon jól állt neki a fekete ölzöny és fehér ing. Haja is egész rendezett volt egészen addig a pillanatig, amíg össze nem borzoltam. Jobban áll neki a kissé kócos haj.

–Hát itt vagytok. – biccentett felénk Odin amint megérkeztünk hozzájuk.
– Ebben az esetben. – mosolygott Frigga a királyra. Odin koppintott egyet a jogarával mire mindenki elcsendesedett.
– Hölgyeim és uraim, rettentő boldoggá tesz, hogy megélhetem a nyolcezredik hold bált. Az estét, mint mindig, ezúttal is a tánccal indítjuk, utána egy rövid előadás fog lezajlani ezt követően elkezdődik a vacsora. A vacsora után, aki még lábra tud állni az szabadon, táncolhat, illetve elfoglalhatja magát. Mindenkinek jó szórakozást. – fejezte be a mondandóját. Az emberek mozgolódni kezdtek, mindenki párt keresett magának, én gyorsan elmentem a "családom" mellől és helyet foglaltam az egyik ételes asztal mellett a sarokban. Thor felém közelített, valószínűleg feltűnt neki a hiányom. Mosolyogva állt meg előttem, kezét felém nyújtotta majd feltette a nagy kérdést.
– Leszel a partnerem? – nézett rám magabiztosan mégis könyörgőn.
– Tudod, hogy nem táncolok. – ráztam a fejem.
– De ez a nyolcezredik hold bál, ezúttal igazán kivételt tehetnél. Kérlek.
– Sajnálom, de nem. Ahogy látom, más szívesen táncolna veled. – néztem a háta mögé ahol egy csoport hölgy pillantgatott a herceg felé.
– De én veled szeretnék. – erősködött.
– Thor...
– Lorah...
– Ne csináld! – figyelmeztettem.
– Légy szíves. – könyörgött.
– Nem.
– De.
– Nem!
– De!
– Ne légy gyerekes. – szóltam rá.

– Te se. – vágott vissza.
– Thor, ne szórakozz nincs ehhez most kedvem, menj máshoz. – mutattam a lányok felé.
– Veled akarok táncolni. – folytatta.
– Oké – sóhajtottam nagyot mire megkönnyebbülten fellélegzett. – Hé, te! – kiáltottam egy vörös hajú lánynak mire ő és a szőkeség is értetlenül nézett rám. Intettem a lánynak, aki meglepődve indult el felénk.
– Mit csinálsz? – morogta Thor.
– Párt szerzek neked. – adtam választ majd megragadtam a lány kezét.
– Szia – kezdtem bele.
– Gemma. – segített ki.
– Gemma, szeretnél Thor partnere lenni?- kérdeztem gyorsan, szegény azt sem tudta mit történik - Igen? Oké, remek. – adtam Thor kezébe a lány kezét.
– Jó szórakozást. – kacsintottam rájuk majd arrébb sétáltam egészen az asztal másik széléig ahol a másik herceg állt.
– Miért nem táncolsz vele? – kérdezte, hangjából semmit nem tudtam kivenni.
– Mert nem szeretek táncolni, nem Thor hibája egyszerűen nem nekem való. – vonogattam a vállam.
– Velem sem táncolnál? – érdeklődött.
– Te sem szoktál táncolni, miért pont velem tennél kivételt?
– Miért ne? Szóval? Táncolsz velem? – kérdezte.
– Mit akarsz tőlem? – fontam keresztbe a karajaimat magam előtt.
– Semmit, csak táncolni.
– Persze, Loki amióta ismerlek téged, egyszer sem hívtál el senkit sem keringőzni. Jóban vagyunk, de annyira nem, hogy velem táncolj először. Szóval valld be, hogy mit akarsz.
– Táncolni szeretnék veled, ne makacskodj. – noszogatott.
– Már elkezdődött – néztem a táncparkett felé ahol már táncoltak a párok, a zenekar egy meglehetősen unalmas zenét választott. Rengetegszer hallottam már, amikor gyakoroltuk a táncot mindig ez ment, habár soha nem táncolok azért meg kellett tanulnom a keringőt.
– Szerencsés. – morogta majd tovább állt, elégedett mosoly szökött az arcomra. NYERTEM!
Elégedetten fordítottam hátát az enyelgő pároknak, a kínálatot nézegetve énekeltem egy dalt, amit még kis koromban tanultam.

– *Men trærne danser og fossene stanser
Når hun synger, hun synger "kom hjem" – énekeltem a refrént, majd fogtam egy szalvétát és bele pakoltam pár süteményt és pogácsát. Óvatosan körül néztem, hogy nehogy lebukjak, de úgy tűnt mindenki a tánccal van elfoglalva. Gyorsan a kezembe vettem a szalvétát majd feltűnés mentesen kivonultam a helyiségből.

*De a fák táncolnak, a vízesések megállnak, amikor azt enékli, énekli, ,,gyere haza"

Hi, itt a kövi rész.
A fordítás nem lett a legjobb, ha valaki esetleg tud ennél jobbat az ne tartsa magában.
Köszi, hogy elolvastad, további szép napot!