Kopog az eső,
Oly monoton.
Mint a robot,
Meg a markoló.

Kipp-kopp,
Kipp-kopp.
Oly idegörlő,
Megörjítő.

Fúj már a szél is.
Süvít.
Mint a hangod,
Mikor vitatkozol.

Kipp-kopp,
Kipp-kopp.
Akárcsak az óra,
Mely mutatója nem mozdul órák óta.

Az ég is dörög.
Hangja, mint az ördög.
Akárcsak te,
Szerencsétlen.

Te is hallod?
Kipp-kopp.
Tán fülem szórakozik velem?
Mondd csak, megőrültem?

Villámlott az előbb.
Mint szemeid, te ökör.
Fénylett s szikrázott,
Mikor egyedül hagytál ott.

Mondd csak, te vagy az?
Kipp-kopp.
Az eső állandóan bezavar.
Hallod a gondolataimat?

Bizonyára megőrültem.
Megőrjítettél engem.
Megtépáztál,
Mint vihar a fát.

Kipp-kopp.
Kipp-kopp.
Már csak ezt hallom,
S gúnyos nevetésed is -,
Itt hagyott.

Sophie

A vihar mániám már a verseim közt is megmutatkozik. :')