Átjutottunk a másnapba,
A holnapba,
Vagyis a mába,
Hiszen holnap már ma van,
Tehát ma, holnap van, vagyis ma.
S bár egy órával előrébb léptünk,
Ezzel együtt egy nappal,
Egy újabb nappal,
Nem éjjel-nappal,
Hanem nappal nappal,
S én ismét eltölthetek egy napot,
Egy mai napot,
Egyedül,
Magányosan,
Gyógyszerekkel a markomban.

Mikor lesz már annyi erőm,
hogy véget vessek ennek az egésznek?

Túl korán van még, hogy azt mondhassam; "jó reggelt!", de túl késő, hogy azt mondjam; "viszlát!".
Sophie

Elvakít ez a kuszaság, mely ködöt bocsát elmémre, nem is látom,
csak úgy pötyögöm gondolataim eme eszmére.
Sajnálom.