Csodálkozva figyeltem az előttem ülő párost, akik nevetve dobálgatták egymás szájába a pattogatott kukoricát. Őszintén nem értettem, mi lehet ebben akkora móka, így hát, a mellettem ülő fiú felé fordultam - ki árgus szemekkel figyelte a vetítőn menő reklámokat -, s finoman, megböktem a vállát.

- Dobálunk egymásnak pattogatott kukoricát? - elővettem legszebbik mosolyom, úgy figyelve a mellettem ülő fiúcskára, ám ő csak nemlegesen rázta meg a fejét, íriszeit el nem szakítva a képernyő irányából.

Csalódottan fordultam vissza, az előttem ülő pár felé, s lebiggyesztett ajkakkal figyeltem őket.

Az egyik fiúnak, minden egyes ajakgörbületekor, egy gödröcske keletkezett szája sarkaiban, s mikor ezt a másik fiú észrevette, mindig hintett rá egy-egy aprócska puszit, mitől az előbbi állandóan csak pirongatott.

Furcsának találtam őket, de közben mégis, volt valami elbűvölő bennük. Csak úgy árasztották magukból a vidámságot, és ez nekem nagyon tetszett.

Az előtt, még sosem láttam két fiút egymással ilyen közvetlenül viselkedni, azt hittem, a fiúk mindig csak verekedni tudnak, de annyira megtetszett, hogy ők másak voltak, nem olyanok, mint a többiek, hogy eltökéltem, én sem szeretnék olyan lenni, mint a mellettem ülő, képernyőt bámuló fiú.

Így hát fogtam a pattogatott kukoricámat, s egyesével dobálgattam befelé őket a számba, közben hangosan nevetgélve - nem törődve a gonosz, elítélő pillantásokkal.

Sophie

*******
Alapjáraton, nem terveztem ehhez a kis szösszenethez párost írni, de valamiért mégis úgy írtam az egészet, mintha a kicsi Tae éppen a YoonSeok párost pillantaná meg a mozi termében. :'D