181101

Tűnjék ez a levél segélykiáltásnak,
Segítség után epekedő vágynak.
Mert nem merem elmondani senkinek, mi bánt,
Mi folyton folyvást gyötör, s nincs semmi megbánás;
Hogy éjjelente,
Mikor a Hold is ragyog,
S mikor a csillagok helye is meglátszik az égbolton,
Ujjaimat nyakam köré fonom.
S szorítom saját húsomat oly' erősen,
Mint mikor Isadora Duncan nyaka körül szorult a sál keményen.
Mert nem merem elmondani senkinek,
Hogy mi minden bánt,
Mi minden kár,
Mi minden miatt lennék én inkább -
Halott lány.

Sophie