Neked,
Ki létezésével megváltott engem, KT.

Amikor sírsz,
Veled sírok én is,
S könnyeim gyászolják
Ártatlan lelkedet.

Amikor nevetsz,
Veled nevetek én is,
Mert mosolyoddal ragyogod
Be az életem.

Amikor énekelsz,
Veled éneklek én is,
Mert úgy érzem, lelkünk tán
Még is összérhet.

Amikor gondoskodsz,
Jobbá akarok válni én is,
Hogy egy napon majd felérhessek
Nagyszerű lelkedhez.

Amikor alszol,
Aludni akarok én is,
S közben őrizni is álmod,
Hogy rendben legyél.

Amikor lélegzel,
Fellélegzek én is,
Megkönnyebbülve, hogy még
Mindig velem vagy.

S amikor lehunyod majd a pillád,
Örökre utánad megyek én is,
Őrizve majd álmod
Élted után is.

Mert örök hálával tartozom én neked.

Sophie