Áruld el - kérlek,
Mit tegyek, hogy szeress?
Mit kellene tennem
- ebben a megátalkodott képben -,
Hogy olyannak láss,
Mint ahogyan, én látlak Téged?

Utálom ezt a tehetetlenséget.
Most is épp kiabálsz,
Ki tudja kivel, ki tudja miért,
Ki tudja, hogy éppen miről,
De hangod fájdalmasan csapódik
Dobhártyámnak,
Halk sírásom pedig megtöri a szoba csendjét.

Senki sem becsül, senki sem szeret.
Senkinek sem vagyok több,
Mint egy haszontalan szelet.
Ha torta lennék, a széle lennék;
Mely megszáradt, krémtől mentes,
Gyermeknek nem túl rokonszenves.

Ha gyümölcs lennék, belülről rodhadt,
Senki nem menthet meg eme minutumban.

Koppanok a földön,
Szilánkok a testemben,
Nem fáj, nem sírok -
Többet már sosem.

Mondd, mit kellene tennem,
hogy végleg megnyugodjon a lelkem?

Sophie