Arra gondolok, ez csupán egy látomás.
Mely visszatér, mely meggyötör-
Nem enged megváltást.

Talán nem több ez, mint kitaláció.
Fullasztó, nyomasztó -
Oly' halálba taszító.

Lehet, hogy csak szimuláció.
Túl valós, túl rideg -
Életkedv romboló.

Talán a tükörképem valójában szép,
Nem rusnya, nem ronda -
Kellemes és ép.

Ki tudja, tán a hangok is kedvesek,
S nem akarják vesztemet -
Nem üvöltenek; csendesek.

Azt hiszem, csak én nem látok szerett'ket.
Mosolyognak, kedvesek -
- Nem hagynak el, sohasem.

Talán igazából mindenki szeret,
Mindenki kedvel és nevet -
Csak énmagam nem kedvel engem.

Szerintem a sok gyógyszer csak játék,
Nem gyomromban csúszik le, mászik -
Csak táncot jár az bennem, vár'zik.

Azt hiszem, nem rohad a belsőm,
Biológián is tanultam, ilyen nincs -
Ez csupán csak egy test, mely öngyűlölő.

Sophie