Elég volt, a sok megpróbáltatásból!
Elég volt, a sok szigorú szabályból!
Fáradt vagyok, és pihenésre vágyom,
Lelkemnek fáradtsága gyötör a nyomáson.
Várjunk! Hiszen nem vagyunk mi rabszolgák,
Kik Egyiptomban a piramisok köveit rakodták!
Önálló lények vagyunk egy szabad világban,
Hol azt mondják, szabad lehetsz,
S te mégis szigorú rendben élhetsz.
Élhetsz? Élned kell! Hiszen nincsen választás!
A tested egy robot, a lelked meg tiprod,
Itt ez a legfőbb szabály.
Gondolkodj s kérdezd meg magadtól!
Ez az, amire én most vágyom?
Ez az, amely mosolyt csal hamiskás számra?
Elárulom válaszom fel nem tett kérdésedre:
Nem!
Nem ez, amire egy józan ember vágyik,
S nem ez az, ami örömmel tölti őt el!
Elég volt!
Abból, hogy életem elnyomásba szorult!
Nem kell!
Nem kell már egy szigorú rendben leélt élet!
Szabadságot!
Szabadságot akarok, s nem korlátozásra szánt falakat!
Megszököm!
Elmegyek, s megszabadulok az elnyomástól!
Nagy leszek!
Óriás leszek, ki a hegycsúcsra érve, megérintheti majd a Napot.
S majd ha megérintem,
El is veszem Őt az égről,
Mert ő jobbat érdemel!
S mi őt nem érdemeljük!
Mert gyönyörű fényét nem éltetjük..
Túl természetesnek vesszük...
Mindazt, ami van,
De hamarosan nem lesz..

Sophie