Annyira sajnálom,
Hogy ilyen vagyok.
Hogy létezésemmel
Csak fölös levegőt szívok.
Hogy valójában undorító,
Kövér és ronda valóm,
folyton-folyvást
Szemeitek tükrét -
Károsan szennyezi.

Csak mondd!
Ó, mondd!
Mit kellene tennem?
Mit kellene tennem, hogy -
Csúfondáros képem,
A térképről végre letűnjen,
S ne kelljen attól félnem,
Hogy valójában még élek,
És egy újabb kísérlet
volt most sikertelen.

Annyira ártó,
Hogy el sem viselem,
A testem, s lelkem -
Melyekben élni kényszerültem
Eddig, s tán
Ezután is, örökre.
Hisz romlott ember reinkarnációja is
Csak egy romlott ember lehet,
Kinek megátalkodott képén
Fanyal mosoly virít,
S ki sír itt,
S ki sír ott,
S tán egyszer ő maga is,
Végre örökre sírban nyugszik ott.

Sophie