Vannak pillanatok, mikor újra rám jön.
S mint egy mérgező tőrt,
Megint belém döf.

S van olyan, hogy úgy érzem -,
- fuldoklom.
De nem jön a segítség.
S a hurok rám szorul.

Van, amikor egészen jól vagyok.
"I'm fine." - ahogy mondják az angolosok.
Vajon ők is csak áldozatok?

Néha érzem, reménytelen vagyok.
Mint a tüzet takaró korom.
Sötét és fullasztó.

De végtére is, szerintem már haladok.
Beletörődtem és hallgatok.
Akárcsak a nagyok.

S a végén talán jobb is lesz,
S már nem keres a szemérmes.
Békén hagy, és béke lesz.

S akkor már nem hazudom.
Az "I'm fine." lesz a mondatom,
S nem érzek majd bűntudatot.

Sophie