Fáj, mert nem tudom mit vétettem.
Nem tudom, hogy mit tettem ellened.
Pedig én mindig próbáltam kedvedben járni,
Szeretetemmel Téged mindig elárasztani.
Éreztetni Veled, hogy fontos vagy Számomra,
S, hogy amit irántad érzek, nem csak múló mámora.
Fáj, mert azt hittem, hogy boldog vagy.
Úgy gondoltam, vidám lelked van.
De mint kiderült, rossz színész voltam,
S hegeimmel úgy látszik téged bántottam.
Nem akartam, hogy rossz legyen neked.
Azt akartam, hogy életed nevetéssel legyen tele.
Nem tudtam, hogy te mindenről tudsz már,
És fáj a lelked miattam, hegeim láttán.
De hát a hegek, amelyek lelkem tarkítják,
Csak miattad, vérrel áztatják,
Vérrel áztatják mardosó szívem,
Hisz bár szeretsz Engem,
Nem úgy, mint Én Téged.

Sophie