Kacagva rohantál vègig a réten,
S én szemeimmel követtelek Téged.
Csilingelő hangod zengett fülemben,
Gyermeki lelked szállt a szívemben.

Tincseid lobogtak a lágy szellőben,
Lábaid szárnyaltak a fűben, szépen.
Fiatal voltàl még, kecses s oly naiv,
Azt hitted, hogy Szivárvány az élet itt.

Mindennap kijártam Veled a mezőre,
S mindennap éreztem gyermeki lelked,
De telt s múlt az idő, a múlt már elment
Gyermeki hangod már nem hallom többet.

Aranyló tincseid színüket vesztették,
Csilingelő hangod a szellők elvették.
Nincsen már régen gyermeki lelked,
Felnőttél Velem, s mégis Nélkülem.

Sophie