Lelketlen szigeteken fekete emberek,
Kiáltják megkeseredett reményeiket.
Reménnyel kérnek és szeretnek,
Sírnak és félve nevetnek.

Ördögök, Angyalok, Királyok, Vesztesek,
Gyilkolnak, Élnek, Szeretnek, Nevetnek.
Rettegve várják a végítéletet,
S epedezve hörgik reményeiket.

Emberek, kik naponta kelnek s fekszenek,
Álmukat törölvén szürkébe lesznek.
Elhalványul fonala életüknek,
Reményeik fejükben feledésbe lesznek.

Majd meghalván a lelkük elrepül,
Emlékük fejünkben elhidegül.
Reményük az éggel együtt elkékül,
S az emberi élet végleg elsötétül.

Sophie