Elvesztett álmok
Bár voltak céljaim, melyeket nem feledtem,
Az álmaimat az úton már rég elvesztettem.
Nem maradt belőlük már egy halvány kép sem,
Csak az Űr, amely Nélkülük keletkezett bennem.
Már próbáltam én e Űrt sok dologgal kitölteni,
De lehetetlen küldetés érzéseim színre hozni.
Hisz tudnék én valaha már bárkinek is megnyílni?
Mikor szívemet az Élet fájdalma képes volt kitépni.
Sophie
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro