Egy újabb nap, mely az bizonyította;
Talán mégsem nekem való a földi lét,
Inkább a kék méreg, mely fertőzi testem,
S mely éltem veszi csendben s menten.

Egy újabb nap, mely azt bizonyította.
Haszontalan lelkem s testem, valóban.
Mert nem kéne nekem gondot okoznom,
Egyszerűbb lenne végre csak kimúlnom.

Egy újabb nap, mely azt bizonyította,
Reménytelen próbálkozásaim óriás kudarca;
Én magam vagyok, mert létezem,
S mindenki ajkáról a mosolyt elkenem.

Egy újabb nap, mely azt bizonyította,
A villamoson sírni nem is olyan jó,
Főleg, ha senki sem figyel rád,
S megint úgy érzed - elpusztít a mentálrák.

Egy újabb nap, mely azt bizonyította,
Tökéletesen semleges vagyok, mint mindig.
S voltaképp nem vagyok több senkinek,
Mint egy átlagos, fölösleges gyermek.

Sophie