Hogy mi jut eszembe az Édesanyám szó hallatán?
Hm.. azt hiszem, hogy azt sokáig taglalhatnám.
Hősies, bátor és lenyűgöző,
Persze ez csak néhány szó,
A sok közül.
Szeretném kifejezni iránta a hálám,
Hogy felnevelt, hogy elviselt és szeretetével várt rám.
De hogy mutassam igazán, hogy mennyire szeretlek?
Hogy életem éltedért adnám most rögvest?
Túl jó vagy, túl értékes,
S törékeny, egy szilárd testben,
Mint egy gyönyörű rózsa sötét lelkemben.
Próbálnám kifejezni, hogy mit jelentesz számomra,
De persze csak ilyenkor nem jönnek rám a szavak.
A Fény, amely éltető és világítja utam,
A Fal, amely megvéd és óv, mint az arany,
A víz, amely nélkül a Földünk is pusztulna,
Az oxigén, amely nélkül az ember megfulladna.
Egy feltétel, mely az életben maradásomhoz szükséges,
Ez vagy te én Anyám, életem égköve.

Sophie