E-lég, mert el-ég
Nincs nekem melegem,
Max is csak elegem.
S feledem,
A múlt sötét foltjait.
Az emlék el-ég,
S ez nekem e-lég,
Hiszen nincs kiért
Feltenni; miért?
Vár a naplopás.
A Nap lopó oldalgás,
S feledem a kilétem,
Ezzel együtt a miértem.
Zavaros a lelkem,
Kulcsát sem lelem.
Túl sok a foszlány,
Kevés a rossz lány.
Értelmet ne keress,
Engem se fedj meg.
Nem tudom létemet,
S Kényes kis éltemet.
Lankad a figyelmem,
Léttelen fegyelmem.
Nincsen már rímem sem,
Befejezem hát ím most ezt.
Sophie
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro