Szia!

„Szia."

Hogy vagy? Mostanában nemigen beszélgettünk. Azt hiszem, mindkettőnknek meg voltak a saját problémái, elhanyagoltuk egymást. De most itt vagyok, hogy meghallgassalak. Ugye, minden rendben van veled? A szemeid olyan furcsán állnak, különös a csillogásuk. Miért ilyen pirosak? Sírtál? Megint sírtál, igaz? Ki volt az, ki tette?

„Én voltam."

Nem értelek. Talán összetűzésbe kerültél valakivel? Megsértett valaki, haragszol a barátaidra, vagy valami családi zűr van?

„Én voltam az."

Úgy látom, ma nem igazán vagy beszélgetős kedvedben, pedig én egésznap csak arra vártam, hogy végre újra láthassalak. Tudod, hogy mennyire aggódtam érted? Mostanában állandóan fájt a fejem, szédelegtem, és a gondolataim is... Olyan furcsa gondolataim voltak mostanság!

„Meg akarok halni."

Nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam. Pesszimista, negatív érzések töltötték meg a bensőmet és valamiért úgy éreztem, ennek köze lehet hozzád is. Mármint, te nem tapasztál semmi különöset?

„A haldoklás már nem számít különösnek."

Csak mert nagyon sápadtnak tűnsz. Amióta nem láttuk egymást, sokat fogytál. Olyan beesett lett az arcod, remélem nem vagy beteg! És mi ez a kínkeserves arckifejezés? Mosolyogj már, talán nem is örülsz nekem? Hé, te sírsz!

„Sajnálom, annyira sajnálom."

Szólalj már meg! Mi a gond, én tettem valamit? Mit csinálsz? Mi az a kezedben? Kérlek, ne csináld ezt! Olyan rosszul érzem magam, te műveled ezt velem, igaz? Kérlek, szólalj már meg! Nagyon félek.

„Te sem értesz meg engem."

Hiszen te vérzel! Istenem, tedd már le azt ott a kezedből! Á, ez iszonyatosan csíp! Hányingerem van, segíts! Mi ez az émelygés? Segíts, kérlek! Ez nagyon rossz, nem akarom ezt, hívj segítséget!

„Ne! Nem akartam! Ki kell tartanod!"

Hol a telefonom? El kell érnem, felhívom anyát, ő majd segít mindkettőnkön. N-ne aggódj, minden rendben. Csak tedd le, kérlek azt a kezedből! Ne! Ne!

„Nem bírok leállni. Szenved(ély)és függő lettem."

Ez nagyon fáj, hallod? Nem bírok felállni, olyan gyengének érzem magam. Mi ez a nedvesség? Én is vérzek... Kérem, valaki segítsen! Hahó!

„Senki sem hall mag, senki sem figyel."

Most akkor, ennyi volt? Én mindent megtettem érted, küzdöttem a végsőkig, és te ezt teszed velünk? Önző vagy és soha nem gondolsz másra, csak magadra! Gyűlöllek!

„Pedig én tényleg szeretni akartalak. Esküszöm, hogy igyekeztem."

Fáj a fejem, fel fog robbanni. Annyira tompának érzem magam. Annyira lassú vagyok... Mit csináltál? Miért tetted ezt?

„Minden jobb lesz, jobbnak kell lennie!"

Nem akarok meghalni! Még nem, annyi mindent nem próbáltam ki! Még semmit nem próbáltam ki! Kérem, hall engem valaki? Ne-nem vagyok jól és nagyon félek. Egyedül vagyok, te sem figyelsz rám, sosem figyeltél rám. Miattad vagyunk most ebben a helyzetben! Kérem, valaki segítsen! Annyira félek. Nem lehet vége, nem akarom! Istenem, Istenem!

„Istenem!"

Anya, apa, hol vagytok most? Kérlek, siessetek haza! Annyira félek! Megbántam mindent, nagyon sajnálom! Kérlek, ne haragudjatok rám és siessetek haza! Édes Istenem, még csak elbúcsúznom sem sikerült! Dzsesszi! Dzsesszi! Ugass, vonyíts, hátha meghall valaki.

„Hátha meghal valaki. Én meghalok."

Őszinte legyek? Azt akarjátok, hogy az legyek? Meg akarok halni, legyen már vége ennek az átkozott létezésnek! De ne! Élni akarok, miattatok. Anya, apa, hol vagytok? Olyan hideg van, nagyon fázom. Te is fázol?

„Igen, nagyon. A testem lassan kihűl."

Alig látok valamit! Pedig a szemüvegem is rajtam van, mégis, minden olyan homályos. Ha hazaér apa, megkérem, hogy vigyen el a szemészetre, már úgy is régen nem voltam ott. Biztos rossz már a szemüveg.

„Ha meghalunk, már nem is fog hiányozni, hogy nem látsz jól. Semmit nem fogunk látni."

Minden rendben van. Úgy érzem, minden rendben lesz. Már nem is érzem a fájdalmat, de ha nem gond, egy kicsit lehunyom a szemeimet, oké? Ez az egész most eléggé lefárasztott, alszom egyet, míg anyuék haza nem érnek.

„Minden rendben lesz."

Ah, olyan kényelmes most! Megnyugodtam. Most már nincs a miatt aggódnunk, igaz? Pedig tényleg annyira megijesztettél. Annyira álmos vagyok, nem baj, nem baj, ha én most –

„Semmi baj, aludj csak!"

*****

Lassan hunyja le pilláit.
A tükörképe egyre homályosabb.
A benne lévő alak összecsuklik,
Nem csak össze, hanem csuklik.
Elterül a földön.
Vér áztatja a ruháját.

Nyisd ki az ajtót, hallasz engem?

Nem, már nem hall.
Nem hall, nem hal,
Hanem halott.

Sophie