Annyira sajnálom, hogy ilyen vagyok!
Hogy hiába vagy kedves, csak latolgatok.
Ha ezt tenném, ha azt tenném,
Mennyi lenne az esélye -,
Hogy végre el tudnám hagyni ezt a földi éltet?

Annyira sajnálom, undorító vagyok!
Magam sem bírom a tükörképem,
S az alakot, ki visszabámul rám -
Mikor fogam mosom,
Mikor hajam fogom,
Mikor véreres szemeim tanulmányozom.

Annyira sajnálom, hogy megint csak sírok!
Hogy a könnyeim áll'dóan alkotnak folyót.
Képtelen vagyok bármit is tenni,
A szívemet ki akarom tépni.
Gyűlölöm magam, s azt -
Akivé lettem,
Senki sem menthet már meg engem.

Hogy tudnék meghalni úgy, hogy senkiben sem hagyjak meg közben, örökké tátongó sebet?

Sophie