Angyal, Angyal!
Angyal vagy Te,
Ki Földre született.
Ki bűneink miatt,
Szárnyát dobta el.
Angyal, Angyal!
Kinek Szíve összeroskad,
Lelke megfeketedik,
Ugyan, nem fájnak hegeid?
Angyal, Angyal!
Miért bántod magad?
Fáj itt élni?
Fáj eme Földön,
Sok rossz között lenni?
Angyal, Angyal!
Hiszen te vérzel!
Hegeid vörösek
S égetőek.
Angyal, Angyal!
Kérlek ne bántsd magad!
Csak Te vagy már, ki jóra tartasz!
Mondd, Oly rossz eme Földi élet?
Kérlek, engedd, had segítsek!
Angyal, Angyal!
Most már látom,
Túl jó vagy e Világon.
Dehát Miért születtél ide?
Bukottak közé,
Eme gyémánt szívvel?
Angyal, Angyal!
Most itt hagysz, igaz?
Visszamész a Mennyei parkba..
Isteni csodákkal ellátott lakba..
Angyal, Angyal!
Már rég elmentél,
Két éve, hogy itt feledtél..
De tudom, hiszem, látni foglak,
S te szárnyaiddal közre fogsz majd,
Nem engedsz már el engemet,
Igaz útra vezetsz majd el.
Sophie
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro