Amióta nem vagy itt, másképp látom a Világot. Másképp látom az embereket, a fákat, az állatokat, az épületeket. Mióta nem vagy itt velem, a Veled eltöltött időt is másképp látom. Most már rájöttem, hogy a veled eltöltött minden egyes perc egy hatalmas kincs lehetett volna számomra, ha oda figyeltem volna Rád. De persze én sosem tudtam igazán Rád figyelni. Nem figyeltem mondandódra, nem figyeltem a szavaidban elrejtett aprócska üzenetekre sem.
Amióta nem vagy itt, rájöttem, hogy az Élet Veled sokkal szebb volt, mint amilyennek azt akkor láttam.
Most már tudom.
De hiába,
Hiszen már késő.
Te már nem vagy itt velem, és többet soha nem is leszel.
Az együtt töltött idő pedig lassan elhomályosul, és összekeveredik majd az álmaimmal.
A végén pedig beleőrülök majd a kitalációkkal tarkított valóságba.
De akkor már teljesen mindegy lesz,
Hiszen Te már sosem leszel Velem.

Sophie