Szeretnék elmenni,
És szárnyra kelni.
Szeretnék köddé válni,
Elúszni a vízzel,
Azt hinni, hogy ez,
Majd megoldhat mindent.

Szeretném, ha szeretnél -
Nem csalódnál bennem,
Mikor olvasnád a soraim,
Utolsókat néked.

Szeretném tudni,
Hogy rendben leszel-e,
Hogy nem öl meg,
Csak erősebbé tesz
Az elmúlásom,
Hogy már nem vagyok.

Szeretném tudatni,
Hogy mennyire fájt,
Hogy nem bírtam tovább,
Hogy az élet nélkülem is megy,
Sosem áll majd meg.

Szeretném érezni,
Milyen lehet élni,
Milyen volt annó,
Mikor még jó volt.
Mikor még nem fájt a levegő,
És a lelkem sem őrlődött.

Szeretnék emlékezni,
Szeretném majd élvezni,
Ha majd már nem fáj semmi,
Nem bánt semmi és senki,
Sem én magam,
Sem téged -, senki.

Szeretném, hogy tudd; minden rendben.
Hogy érezd, ez a Világnak a rendje.
Hogy tán korán, de akkor is törvényszerű,
Vannak, kik nem olyan vérűek,
Akik nem olyan erősek,
Akik olyanok mint én -
Akik, életképtelenek.

Sophie