Van olyan, amikor hirtelen minden szebbé és jobbá válik.
Ilyenkor elhisszük azt, hogy ebből már következik is a happy end.
De nem véletlen, hogy a vihart, mindig nyugalom és csend előzi meg.
És az sem véletlen, hogy a vihar pont akkor tör ki, amikor egyáltalán nem számítanál rá.
A vihar számító és elsöprő.
Váratlan és relytélyes.
Sosem tudhatod biztosan, hogy mikor bukkan fel, s hogy mikor nyugszik meg.
Lehet egy-két nap, esetleg hét vagy hónap.
De lehet akár több év és évtized is.
És őszintén? Ki tudja, hogy a vihar megnyugszik-e egy idő után?
Hiszen lehet, hogy sosem akar megpihenni,
Állandóan villámlani akar s mennydörögni.
Akkor pedig mit teszel?
Mit tehetsz a vihar ellen?
Nem tudom.
De a vihar elsöprő, mindent elpusztító ereje most épp felém közeledik.
Hangja s mérete hatalmas,
Emberfeletti.
Arrébb állni nem lehet útjából.
Mert értem jött.
Értem, hogy végre lesújtson és
Végleg magába szippantson.

Sophie