Miért van az, hogy szavaimmal mindig csak bántok?
Bántom szeretteim, kik fontosak számomra...
Minden egyes szóval mit csak ajkaimon ki ejtek,
egy újabb vérző sebet ejtek meg..
Ejtek meg egy számomra fontos emberen.
Néha már észre sem veszem,
Észre sem veszem hanglejtésem,
Gúnyos és bántó szómenésem.
Pedig nem szándékos!
Nem akarok én senkit sem megbántani..
Főleg nem valakit a mélybe lökni...
Én csak... Én ilyen vagyok,
Születésemtől kezdve, gonosz vagyok.
Mert bár minden ember bűnösnek születik,
Nem mindegy, hogy lelkiekben ezt hogyan kezeli.
Én már találkoztak a gonosszal,
S ő magával ragadt.
S hiába próbáltam megszökni,
A gonosztól nem lehet meglépni.
Nem lehet tőle elszökni
S gondtalan életet élni.
Én már próbáltam,
De nem tudtam.
Nem tudtam megszabadulni szavam járásától,
Sötét Gondolataim ravaszságától.
Sajnálom Nővérem,
Sajnálom Testvérem..
Bár a vér kötelez,
A sötétben elvesztem.

Sophie