- Látod, nem vettek észre! - vakkantott Hige, miközben végig gyalogoltunk a piacon. Egy éjszaka telt el és Kiba sebei máris begyógyultak. Megint tudtunk lopni pár hotdogot, aminek Kiba szerint szörnyű íze volt. A szokásos helyünkön ültünk.
- Úgy látom a Nemes emberei megint elkaptak pár idiótát! - nézett fel Hige.
- Biztos oda viszik őket ahol voltunk - gondolkodtam el.
- Közéjük vegyülök és besurranok - nézte az épületet Kiba.
- Megőrültél? Most szöktünk el onnan! - köpte ki a hotdogot Hige.
Kiba határozottan nézett maga elé.
- A virág illat onnan jön.
- Úgyse juthatsz Cheza közelébe - rántotta meg a vállát Hige.
- Cheza?
- A Virágok Hajadonának szokták hívni. Holdvirágból alkották - magyarázta unottan Hige.
- Én akkor is visszamegyek - indult meg Kiba.
- Hé, Kiba!
- Hagyd - ráztam a fejem - majd ha magához tér visszajön.
Hige gondterhelten nézett rám.
- Hát...talán igazad van.
Egy fél percnyi hallgatás után újra felém fordult.
- És ha mégsem?
- Most azt mondod menjünk utánna? - sóhajtottam.
- Baja eshet...
- Rendben, mit bánom én...
Fél óra múlva már katonák vezettek minket a tömlöchöz. Már messziről kiszúrtam Kibát. Az egyik cellában ült, egy csomó olyan emberrel akik valamilyen súlyos bűnt követhettek el. Elég meglepett arca volt amikor megérkeztünk.
- Saya? Mit kerestek itt? - nézett fel meglepetten.
- Hige nyavajgott hogy valami bajod lesz - ültem le mellé - szóval követtünk.
- Csak annyit akartam azzal mondani hogy a farkasoknak együtt a helyük! - ült le mellém sértődötten.
Körülbelül így telt el a nap hátralévő része. Nem csináltunk semmit csak ültünk és néha beszélgettünk hogy elfoglaljuk magunkat.
Én már körülbelül 7 óra fele elaludhattam. Az utolsó amit láttam és hallottam az Hige és Kiba hangja volt tőlem jobbra, amint a holdról beszélgettek.
Kiba hangjára is ébredtem.
- Érzitek?
- Mit? - kérdeztük egyszerre Higével.
- Nem szeretem. Olyan érzés mintha történne valami.
Felkeltem és körbenéztem. Éjszaka volt. Rajtunk kívül mindenki aludt.
Kiba a rácshoz futott és feszegetni kezdte. Ekkor Hige megbökte a vállát és a következő pillanatban kihúzta a hajából a cella kulcsát. Kiba meglepetten nézett rá.
- Végig ott volt nálad?! - förmedtem rá - kis híján éhen haltam!
Hige sértődötten vágta karba a kezét.
- Örülhetnél hogy nem a fogunkat kell koptatnunk a vasízű rácson!
Vigyorogva oldalba böktem.
- Nyugi, csak viccelek. Na tűnjünk innen!
Kifutottunk az épületből és végigosontunk a folyosókon. Épp egy szellőzőn préselődtünk ki, amikor Kiba megtorpant, én meg majdnem nekimentem. Felnéztünk. Egy fucsa, hosszúkás alak ment el a fölöttünk átnyúló hídon. Az arcát egy maszk takarta, amin, talán tollak voltak? Nem tudtam kivenni, mert csak az árnyékát láttam. Hirtelen minden porcikám remegni kezdett mert megláttam a lányt akit a kezében tartott. Egy érdekes fehér ruha volt rajta, haja rózsaszín, szeme forró vörös színben izzott. De nem ez volt az érdekes, hanem az, hogy mostmár biztosra tudhattam hogy tőle jön a virág illat.