Ma reggel mindenkit megleptem. ( Anyut és aput azzal hogy nem kellet ébreszteniük, Regit pedig azzal, hogy én küldtem az ébresztő SMS-t.)
- Ennyire várod már az iskolát? - kérdezte anya - csak nincs valami helyes fiú az osztályba?
- Nem, csak nem szeretnék elkésni az első tanítási nap, mert nem találom a termet.
- Aha értem - és rám kacsintott. Te jó ég! Szerintem nem hisznek nekem. A végén még be kell vallanom, hogy az uszodába van. Jaj ne már megint rágondolok, sűrgössen le kell róla szoknom.Az iskolába biztos menni fog.

Tévedtem. Főleg matekon és kémián kalandozott el a figyelmem a szép kék szemére. Hogy gondolhatok egy fiúra akit még csak egyszer láttam? A szünetekben az osztály megkönnyítette a dolgomat: sokat beszélgettem Lilivel, és nevettem a fiúk (főleg Gergő és Ricsi) póénjain.

Végre elérkezett a délután, amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem és bementem a medencéhez. Az egy óra úszás nagyon lassan ment el és utánna.... És utánna nem történt semmi ugyanis ma nem volt a fiúknak edzés.
- miért vagy csalódott? -kérdezte agódva Regi.
- Nem vagyok csalódott - mondtam csalódottan. Én tényleg csak azért vártam az edzést, hogy lássam?
- Gyere próbáljuk el a kürt - és beálltam a helyemre.

Az edzés gyorsan elment. Otthon megírtam a házikat, (mert már kaptunk) és felmentem a szobámba. Legszívesebben nem csináltam volna semmit. Ilyen egy szerelmi bánat? Nem ez nem az én nem vagyok szerelmes, vagy igen?

***

Másnap semmi kedvem se volt felkelni. Anyámék csodálkoztak, hogy eddig tartott a "nagy szerelem". De én megnyugtatam őket, hogy soha nem is volt.

Mivel a szüleimet nem sikerült meggyőznöm, hogy nem akarok felkelni, ezért most itt állok az osztályterem előtt. És bátran nézek szemben a szerdával.

Összességében nem volt katasztrófa a nap. Szereztem két új ellenséget a fizikát és a bioszt, (igazából sosem jöttünk ki jól egymással) de megismerkedtem még két lánnyal Kamillával és Tamarával, valamint hallgattam a fiúk póénkódását de most már Tomi is beszállt.

Úszás közben eldöntöttem, hogy ha látom is a srácot nem fogok vele foglalkozni. Regivel a duonkat gyakoroltuk, amikor belépett.
- Ez nem igaz! Tia pedig már olyan jól ment! - mondta Regi
- Bocs, belezavarodtam - menteketőztem. Még utoljára átpillantottam a vízilabdásokra és akkor... És akkor levette a fürdőköppenyét és megláttam a kockás hasát. Ilyen nincs, hogy valaki ilyen jól nézzen ki!
- Elegem van Tia én feladom - közölte velem és kiszállt a medencéből.
- Neeeee... Csináljuk meg mégegyszer most sikerülni fog.
- Ha figyeltél volna rám, vagy az edzőre esetleg az ÓRÁRA akkor tudnád hogy vége van. Oda sétáltam mellé és boci szemekkel ránéztem.
- Ne haragudj legközelebb jobban figyelek. - mondtam öszintén, valami neki ütközött a lábam nak.
- Bocsi, vissza dibnád a labdát? - kérdezte Mr. Kockahas (oké nem tudom a nevét és valahogy hívnom kell)
- Igen - feleltem zavartan azzal megfogtam a labdát és oda dobtam neki.
- Köszi - és rám mosolygott ( mondtam már, hogy szép a mosolya?) Vissza fordultam Regihez aki... mosolygott????
- Min mosolyogsz? Már nem haragszól? - kérdeztem.
- Neked tetszik!
- Mi a labda? - kérdeztem fután.
- Nem a labda hanem a srác.
- Mr. Kockahas? Nem tudom miből gondolod. - próbáltam tagadni.
- Oh... Szóval neve is van Mr. Hasizom?
- Kockahas! - javítottam ki.
- Bocsánat, kockahas - kacsintott rám. - akkor ezért voltál olyan fura. Ez nagyon cuki. Én azt javaslom minél előbb cserkészd be mielőtt valaki beelőzne!
- De mi van ha már van barátnője? - kérdeztem.
- Hát nem tudhatjuk amíg nem beszélsz vele. - rám mosolygott úgy, hogy tudtam, hogy addig nem hagy békén ameddig nem beszélek Mr. Kockahassal.
- Nos legalalább a nevét tudjuk - mondta Regi.
- Honnan? - csodálkoztam.
- Rajta van a fürdököppenyén. Mind ketten oda néztünk és az állt rajta, hogy: FEKETE BÁLINT.
- Már csak abban kell bíznunk, hogy, nem csak kölcsön kapta. - sóhajtott Regi.