-Tia ébren vagy? - kérdezte az anyám. Szerintem eléggé nyilvánvaló, hogy nem. De azért oda
nyöszörögtem egy igent.
-Kelj már fel el fogsz késni már az első napon az iskolából! - és lehúzta a takarót a fejemről.
-Jól van kelek már!
Kimásztam az ágyból és elkezdtem készülődni. Felvettem egy pántos zöld pólót és egy farmert. Még szerencse, hogy az évnyitó már tegnap megvolt, így nem kell egész nap ünneplőbe lennem. Az első nap még előttem állt, de képzeletben már a lányokkal voltam a medencében.

A szüleim kiraktak a suli előtt. Végig sétáltam a folyosókon, egy kicsit izgultam, mert az osztálytársaimat alig ismerem. A terem előtt megálltam, vettem egy nagy levegőt, majd beléptem. A késői érkezésem miatt már csak a tanárral szemben maradt két hely. Leültem és vártam, hogy ki lesz a padtársam. Közben körbe néztem a terembe, összesen tizenketten vagyunk mindenki németes. Néhány arc még a felvételiről is ismerős volt. Nem sokára egy aprócska lány lépett be az osztályteremben. Ha jól emlékszem Kiss Lilinek hívják.
-Szia! Leülhetek melléd? - kérdezte félénken.
-Szia! Igen. - mosolyogtam rá. Lili elővett egy könyvet, így az óra kezdetéig már nem is beszélgettünk. Becsöngetés után belépett az osztályfőnök, Fenyőné. Kinézetre kedves, de tekintélyt parancsoló nő. Ő lesz a német tanárunk is. Beszélt a házi rendről, az iskola szokásairól és az órarendről is. A suli gyorsan eltelt. Egész nap beszélgettünk és ismerkedtünk. (Nem csak egymással, hanem az új órarendünkkel is, szerintem a szerdával nem leszünk jóba.) Most végre mehetek edzésre.

Az úszodába érve végre megnyugodtam.
-Sziasztok! - köszöntem a lányoknak.
-Szia! - köszöntek vissza egyszere.
-Na milyen volt az első nap, túl élted? - kérdezte a legjobb barátnőm Regi. Ő ugyanis még csak nyolcadikos és mindenre kíváncsi a gimivel kapcsolatban.
-Nem most csak a szellemem kísért. - válaszoltam mosolyogva - de amúgy túlélhető volt.
-Huh - sóhajtotta - már megijedtem, hogy nem lesz kivel duoznom.
-És a csapattal mi lett volna? Akkor kit emeltünk volna ki? - szólt közbe Kata. Jó tudni, hogy aggódnak értem.
-Lányok mielőtt eltemettek szólok, hogy az úszás 2 perc múlva kezdődik. És tudjátok mi jár a későknek? - szerintem vették az adást, mert fél perc múlva együtt sétáltunk a medence felé.

Az 1 óra úszás hamar eltelt. Mindenki alig várta a szinkron részét, mert új kűröket tanulunk. Én és Regi izgatottan tanultuk szárazföldön az új duonkat, amikor egy srác lépett be a medence térbe és odasétált a vízilabdásokhoz. Oké röviden annyit kell róla tudni, hogy legalább 170 cm magas, fekete haja és tenger kék szeme van, és iszonyat jól néz ki rajta a farmer + fehér póló és...
-Hahóóó... Tia itt vagy? - kérdezte az arcom előtt csettintgetve Regi.
-Igen, persze. - feleltem zavartan, szerintem egy kicsit el is pirultam.
Megráztam a fejem és koncentráltam tovább. Mi történt velem? Nem szoktam elgondolkodni egy fiún, főleg nem kűr közben! De vajon észre vett, és most engem néz?
-Tia mi van veled, már megint elrontottad! - mérgelődött Regi.
-Bocsi csak fáradt vagyok és elgondolkodtam.
-Ajaj tényleg nagy lehet a baj - mondta aggódva - te nem szoktál gondolkodni.
-Ha-ha nagyon vicces inkább csináljuk.
Edzés végére már vízben is el próbáltuk. A fiú végig bent volt, de a végére már sikerült kizárnom a fejemből. Vajon ki lehet, még sose láttam eddig, talán most kezd el vízilabdázni. Akkor mostanában ő is minden nap járni fog edzésre és én látni fogom? Nem tudom, hogy miért gondolok rá ennyit, de abban biztos vagyok, hogy várom a holnapi edzést. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el.