Elérkezett a vasárnap, a mecs napja, a nap amire mindenki várt. Délelőtt próbáltam egy kicsit tanulni (nem nagy sikerrel, mert nagyon izgultam nem csak magunkért hanem a fiúkért is). A mecs csak 3 órakór kezdődik, de mi lányok meg Bálint és Tomi már délre odamentünk, hogy időben elkészüljünk. Elöszőr a hajunkat készítettük el. Én Mandula kontyát készítettem el ő pedig az enyémet. Amikor már mindenkinek kész volt a kontya egymás hajára kentük a zselatint, hogy szép fényes és tartós legyen.
- Júj, de büdös - fogta be az orrát Tomi - már értem miért kell orrcsipesz.
- Nem is büdös - tiltakozunk.
- Lehet, hogy ti megszoktátok de mi még nem. - mondta Bálint.
- Jól van na mingyárt megszárad és utánna jobb lesz. - nyuktatam meg őket.
-Lányok el kéne kezdeni sminkelni is. - szólt az edző.
- Fiúk egy kis rúzs? - kérdezte Regi. Mr. Kockahas egyből tiltakozott de Tomi alaposan megnézte.
- Ez nem az én színem - mondta végül. Mindenkiből egyszerre tört ki a röhögés.
- Legközelebb hozok másikat is. - nyugtata meg Regi.

Mire mindenki végzett a sminkeléssel már 2 óra volt és  a többi fiú is szép lassan megérkezett. Bálint és Tomi pedig elmentek beszélgetni velük. És kis idő után mi is csatlakoztunk a fiúkhoz.
- Te jó ég egy kiló smink van  rajtatok? - kérdezte Tomi.
- Ti csak panaszkodni jöttetek? - kérdezett vissza Regi.
- Nem a mecs miatt. - mondta Bálint.
- Ja, szóval ha nem akarjuk lekésni elkéne kezdeni átöltözni és bemelegíteni. - adta ki a parancsot Alex.
- Igenis! - tisztelegtek a fiúk.
- Gyertek! - szólt oda Iminek, Kolosnak és Marcinak akik Mandulával és Adéllal beszélgettek.
- Oké megyünk. - és elköszöntek a lányoktól.

A fiúk a vízbe melegítettek mi pedig a parton számoltuk a küröket egészen addig amíg el nem kezdődött a mecs. A két csapat egyszerre indult meg a labdáért, de a leggyorsabb Tomi volt, aki gyorsan lepasszolta Daninak, ő pedig továbbította az akkor már a kapu közeleben lévő Bálintnak, célzott és.... Góóól! A közönség tombol! Viszont a másik csapat is össze szedte magát és az első negyed végére már ők vezettek egy góllal. A szünetben Regivel duóztunk a kür jól sikerült, de a fiúknak nem sikerült behozzni a lemaradást sőt a távolság egyre nőtt. A félidőnél már három pont volt a különbség. A csapat kür után nem csökkent, de nem is nőtt a különbség. Az utólsó negyed előtt én léptem fel. A gyakorlat jól sikerült, de én közben végig a mecsre gondoltam. Kimásztam a partra a fiúk mellé akik már befelé igyekeztek.
- Menni fog nem olyan nagy a különbség! - biztatam őket.
- Kösz Titi! - ölelt meg Mr. Kockahas és bement a vízbe. A szerelmesen magam elé bámulásból a sípszó ragadott ki. A fiúk eszméletlen jól játszóttak főleg Bálint és nem csak behozták a lemaradást, de két ponttal megnyerték a mecset. Amikor kijöttek a vízből Bálint odajött hozzám és megölelt.
- Tényleg neked köszönhetjük a győzelmet! - sutogta a fülembe.
- Inkább neked, te játszottál nagyon jól. - mondtam. Egy más szemébe néztünk és...
- Bálint remekül játszottál! - jött oda hozzánk Dani és átölelte Bálint vállát, megtörve ezzel a pillanatot.
- Gyertek közös kép! - szólt az egyik edző. Ahogy körbenéztem láttam, hogy nem csak minket zavartak meg Tomi és Regi együtt beszélgettek ráadásul Tomi arcán egy rúzsfolt is volt. Úr isten ezek fülig szerelmesek egymásba. Jó majd később kifaggatom őket.
- Gyertek álljatok ide. - mutatott a lelátó előtti helyre az edző. Én Tomi és Bálint közé kerültem. Regi Tomi és Alex közé. A képek jól sikerültek. Az utólsó kép olyan lett, hogy minden lány adott egy puszit a mellette álló fiúnak ( a középső fiú név szerint: Imi kettőt kapott, mert egyel tőbb lány volt). Ez a kép a Facebookon landolt "jól megérdemelt jutalom" címmel. Ez lett a bórító képem. Bárcsak minden napunk ilyen lenne.