,,Mivel most csöngettek be, siettem az órámra, ami matek volt, vagyis egy újabb tanóra Andrea mellett, mert Maya már Scott mellett ül. Egész órán azon gondolkoztam, hogy mit tehetek annak érdekében, hogy Maya-t megmentsem."

Nem tudtam, hogy hogyan adjam tudtára Maya-nak, hogy a pasija egy dög és csak átveri. A falkát is értesíteni kéne valahogy a veszélyről. Az utolsó tanóra előtti szünetben egyedül volt, ezt ki is használva odamentem hozzá beszélgetni.

-Szia Maya. Beszélnünk kell! Fontos!-kezdtem bele.
-Oké, én ráérek. Mondjad, mit szeretnél?

#Maya szemszöge#

-Szia Maya. Beszélnünk kell! Fontos!-kezdtem bele.
-Oké, én ráérek. Mondjad, mit szeretnél?
-Scott átver téged. Egy ellenséges falka tagja.

Órák után egyedül sétáltam hazafelé. Egyszer csak egy bökést érzek a vállamnál, mire én hátrafordulok és Ő áll ott.

-Mit akarsz?-kérdezem kicsit indulatosan.
-Beszélhetnénk?-kérdi félénken, megszeppenve. Lehet miattam ijedt meg.
-Mégis miről kéne nekünk beszélni? Ha?-kezdem gorombán-Nem hittél nekem. Pedig most igazam is volt. Ezek után miről beszélgethetnénk?-már konkrétan az arcába ordibáltam.
-Semmiről-hallom, hogy a sírás határán van és amint távolabb ért tőlem, máris hallottam, hogy elkezd zokogni. Tudtam, hogy miattam és emiatt bűntudatom is llet, de már nem számított. Amúgy meg akinek van oka dühösnek, szomorúnak lenni, az én vagyok.

#Maya szemszöge#

Nagyon megbántott. Nem hittem, hogy valaha is ilyen ideges lehet és a zokogás határán leszek egy vele való beszélgetés végén. Nem foglalkoztam semmivel, csak futottam. Egy dombtetőre érkeztem. Lehetett látni onnan az egész várost. Gyönyörű volt a kilátás. Imádtam. Azonnal beleszerettem a helybe.

Ott ülhettem a domb tetején vagy két órája, amikor elhatároztam, hogy haza kéne mennem. Nem örültem, hogy Jake-kel is össze fogok futni, de ilyen az élet. Szar.

Út közben zenét hallgattam. Back Veil Brides In the end című számát. Imádok rock zenét hallgatni.

Mikor az ajtóhoz értem egy határozott mozdulattal lenyomtamtaz ajtó kilincset és bementem a házba.

A nappaliba senki se volt. Furcsáltam. Gondoltam akkor az emeleten vannak. Benyitottam sorra az összes ajtón. Mindegyik fiú aludt. Vagyis majdnem. Jakob szobájába még nem nyitottam be. Ahogy egyre közelebb értem az ajtajához egyre hangosabb hangokat hallottam. Nyögések voltak. Gondolhattam volna... Nagyon dühös lettem. Elkezdtem futni ki a házból, közben kezdtem átváltozni farkassá.

A végén megint a domb tetején kötöttem ki csak farkas képemben. Úgy látszik akkor változok át legtöbbször amikor dühös vagy ijedt vagyok.

Helló újra. Sok kihagyás volt, de itt vagyok. Köszönöm azoknak akik bíztattak abban, hogy folytassam. Tudom ez egy rövrd rész lett, de ígérem a következő hosszabb lesz. Remélem tetszett!