- Igazából nem kell nagy tudomány hozzá - mondtam ledobva magam elé a gördeszkát - az egyik lábaddal rálépsz, a másikkal hajtod magad, majd amikor eléggé begyorsultál, fellépsz a másikkal is.

- Akkor hadd lássam hogy csinálod - fonta össze maga körül a kezeit.

- De.... - kezdtem zavartan - most én tanítalak téged.

Erre mindketten elnevettük magunkat. A jobb lábammal felléptem a deszkára, majd elkezdtem hajtani magam. Tettem egy kört két pad körül, majd visszagurultam Steve elé.

- Hol maradnak a trükkök? - vonta fel kérdőn az egyik szemöldökét.

- Mondtam, hogy nem vagyok profi - mosolyodtam el - de most te jössz - lábammal Steve elé toltam a gördeszkát.

- Biztos, hogy? - nézett rám zavartan.

- Csak állj rá - mosolyogtam - Segítek.

Miután jobb lábával fellépett a deszkára, megfogtam a jobb kezét, hogy ne boruljon el, majd másodpercről másodpercre egyre jobban belejött, a végén már nem is kellett segítenem.

- Nos? - vontam fel a szemöldököm - Nem bántad meg?

- Egyáltalán nem - lépett le a deszkáról - legközelebb menjünk görkorizni.

Ezt követően mindketten elnevettük magunkat, majd egy hosszú csend beálltával csak mosolyogva bámultuk egymást.

- Hazakísérlek - törte meg Steve a csendet, majd a vállamat átkarolva megindultunk hazafelé.

A kapuba érve megláttam Amy biciklijét a kertben.

- Azt hiszem a barátnőd megérkezett - biccentett a kerékpár felé Steve.

- El is felejtettem - kaptam a szám elé a kezem.

- Nem akarlak feltartani - magyarázta - ha gondolod holnap is eléd mehetek az egyetemre. Persze csak ha nincs ellenedre, hogy velem töltsd az időd.

- Nem, dehogy - vágtam rá - erről jut eszembe - tűrtem el egy tincset a fülem mögé - Hogyhogy ma eljöttél az egyetemre?

- Tegnap, amikor elrántottalak a kamion elől - ezt követően mindketten elnevettük magunkat. Visszagondolva tényleg vicces, de akkor abban a pillanatban nagyon nem volt az - Szóval úgy éreztem, mikor megpillantottalak, mintha már láttalak volna valahol, ezért is kísértelek haza, hogy jobban megismerjelek és ami azt illeti nagyon szimpatikus voltál és úgy éreztem, hogy újra látnom kell téged - magyarázta.

- Ennek örülök - mosolyogtam - Én is kedvellek.

- Akkor holnap találkozunk - mondta, majd egy nagyon gyors mozdulattal egy puszit nyomott az arcomra, majd elfordult és elsétált.

Hirtelen nem tudtam mit gondoljak. Elképesztő zavarba jöttem és úgy festhettem, mint egy érett eper. Vettem egy nagy levegőt, majd bementem a lakásba felkészülve arra, hogy amint Amy meglát egyből lerohan a kérdéseivel.