Prológus
--
Hideg. Ez az első dolog, amit ájulásom követően érzékelni tudtam. Fogaim vacogtak, kezeim reszkettekegy hideg vasszékhez láncolva. Hol vagyok?!
Szemeimet nagy erőfeszítéssel kinyitottam, bár tudtam mi lesz ennek a következménye. A nagy sötétség. Eléggé hozzászoktam már, de új hely, új környezet, és ez félelemmel, és aggodalommal tölt el. Így csak érzékeimre hagyatkozhattam.
--
Nem tudom meddig fogok még itt ülni. Egyetlen társaságom, az egy valószínűleg szivárgó vízvezeték halk csöpögése. Minden erőmmel próbálkozok visszaemlékezni mi is történhetett pár órával, esetleg nappal ezelőtt, de csak üres hangfoszlányok és domborművek maradtak meg emlékeimben.
Így nem volt mit tenni, gondolataimba merülve vártam a következményeket...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro