D R A C O 

__________________________

A hónapok úgy teltek, hogy szinte észre sem vettük. Ki sem látszottunk a tennivalóból. Amikor nem dolgoztunk, akkor az Abszol Úton és London más varázslónegyedeiben rohangáltunk, különböző okból, legtöbbször együtt, de volt olyan, hogy külön is. 

Az esküvőszervezés kemény dió volt, főleg, ha alig fél év alatt kell megszervezni az egész banzájt. Még nekünk is majdnem beletörött a pálcánk. 

Hermione szinte minden másnap sírógörccsel küzdött, hogy nem leszünk készen időre. Pedig a tökéletességet régen elengedte. Legalábbis azt hiszem. És ő csak a felét tudta, ahhoz képest, ami az én agyamban volt. 

A nyár úgy ütött meg minket, hogy szinte észre sem vettük. 

Egy kellemes, az átlagos angliai nyárhoz képes jóval melegebb augusztusi napon, amikor egy csoda folytán mindkettőnknek szabadnapja volt, és nem volt szükség ránk, hogy megmentsük a világot, felrángattam Hermione-t a kanapéról (konkrétan rángattam, mert nem akarta elengedni az egyik füzetét, és ezekből a füzetekből vagy tíz feküdt körülötte). Bejelentettem, hogy kirándulunk egy kicsit. 

 Az utóbbi hónapokban,  az esküvőn kívül volt más elintézni valóm is. És, hogy végre meg tudtam mutatni Granger-nek... legyünk finomak és mondjuk azt, hogy benne volt a top 5 "amikor a legjobb izgultam az életben" listámban. 

- Másfél hónap múlva összeházasodunk! Van ennél fontosabb dolgunk is! - biggyesztette le a száját Hermione, és az elmúlt percben már századjára nyúlt a szeme elé kötött Mardekáros sálhoz (megronthatom néha a Griffendél hercegnőjét, nem?), hátha attól majd átlát rajta. 

- Ez éppolyan fontos - ellenkeztem, és a derekát fogva tovább vezettem, és már előre boldog voltam. Mert tudtam, hogy neki is tetszeni fog. 

- Miért érzek homokot a lábam előtt? - na ja, talán nem kellett volna olyan hirtelen hopponálom a lakásból, és talán engedhettem volna, hogy Hermione cipőt vegyen fel. - És miért van szél? A parton vagyunk?

- Muszáj mindig elrontanod? Nem hiszem el, hogy neked nem lehet meglepetést okozni! - szitkozódtam, eljátszott dühvel. Nem voltam hülye, már tudtam, hogy milyen. Tudtam, hogy ha odafigyel, percek alatt összerakja, hogy miben mesterkedem. 

- Feleségül fogsz venni, kicsim. Tudnod kell, hogy milyen fába vágod a fejszéd - egy már majdnem Malfoyos vigyor keletkezett az ajkain. 

Egy percen belül már meg is álltam. Mert elértünk az úti célunkig. 

A parton lévő házhoz, amit hónapokon át kerestem. Egy olyan házat találni, ami Hermione Granger elvárasainak megfelel, közben pedig esküvőt szervezni, nagyon nehéz. Egy hete véglegesítettem a papírmunkát az eladókkal, és már nagyon vártam, hogy megmutassam Hermione-nek. 

A házat, ami a családunk otthona lesz. 

- Oké, itt vagyunk, leveheted! - többet sem kellett mondanom, Granger már le is húzta a nyakára a sálamat. 

Először körülnézett. Megborzongott az enyhe parti szellő miatt, és a szeme elidőzött a hullámokon, és az óceánon. 

- Miért vagyunk itt? - átnézett a vállán, egyenesen rám, választ várva. Csak elmosolyodtam, megszorítottam a derekát, és a szabad kezemmel előremutattam. A házra. 

A partról egy hosszú falépcső vezetett fel a teraszra, de volt egy bejárat elölről is. Úgy gondoltam, hogy nagyobb hatást érek el, ha a partról megyünk. 

Hermione hitetlenül bámult rám, buzdítóan bólintottam egyet, mire odarohant a lépcsőhöz. Én pedig mentem utána. 

A terasz szintén fából készült, hosszú és elég nagy volt. A tolós üvegajtókon keresztül be lehetett látni a házba. 

Hermione nekitámaszkodott a korlátnak, és egy percig csak bámulta az emeletes házat. Mintha nem tudta volna hova tenni. 

- Miért vagyunk itt? - ismételte meg az előző kérdését, és most már remegő ajkakkal nézett rám. 

Odaálltam elé, megtámaszkodtam mellette a korláton, körbefogva őt. 

- Azt mondtad, hogy kell egy ház, ahol lakni fogunk. És elmondtad, hogy milyen házat szeretnél - döntöttem neki a homlokom az övének. Hermione elmosolyodott, és az egyik kezét az arcomra tette. - Ez az a ház! 

- Ez azt jelenti, hogy... vettél egy házat? - igen, már kezdte kapiskálni a dolgot. 

- Vettem nekünk egy házat - bólintottam, hivatalossá téve az állítását. 

- Te jó Merlin! - tátotta el a száját Granger, majd olyan hirtelen és szorosan ölelt meg, hogy majdnem elestem. - De... ez nagyon drága. 

- Kicsim... - kezdtem bele abba a beszédbe, amit elég sokszor el kellett mondanom. - Malfoy vagyok. És hamarosan te is Malfoy leszel. Csak megadom neked, amire vágysz. 

Hermione ekkor már nem is próbálkozott azzal, hogy elrejtse vagy letörölje a könnyeit. 

- Annyira szeretlek - dőlt nekem egy pillanatra, és hosszan kifújta a levegőjét. 

- Mert gazdag vagyok? - kérdeztem vissza csipkelődve. Hermione csak elvigyorodott, és hátrébb hajolt, hogy láthassam az arcát. 

- Mert odafigyelsz arra, amit mondok. Mert meghallgatsz. Mert mindent megadsz nekem - sorolta Hermione , ezután a szeme újra leragadt a házon. Szinte azt sem tudta, hogy merre nézzen, annyi mindent kellett feldolgoznia. 

- Nem akarsz bemenni?

De, be akart. 

A ház nem az a tipikus varázsló birtok volt, mint például a családomé. Inkább a mugli vonalat erősítette. 

Elhúztam a tolóajtót, hogy be tudjunk lépni a teraszról a házba. 

Ahová beléptünk, az volt a nappali. Az előző lakók mindent fehérre mázoltak, mielőtt kiköltöztek, szóval az egyetlen ami megragadhatta a figyelmünket, a falban lévő kandalló volt. Aminek láttán Hermione rögtön elvigyorodott.

Jobb kézre volt egy lépcső, ami az emeletre vezetett. A lépcső mellett pedig egy viszonylag keskeny folyosó, amiről én tudtam, hogy négy szobát, két fürdőt, és egy könyvtárat rejt, csakis a menyasszonyomnak. A folyosó mellett volt a rendes bejárati ajtó, az utca és udvar felől.

A konyhát a nappalitól egy boltíves fal választotta el. A konyha-étkezőbe minden irányból érkezett a fény. Egyrészről a terasz üvegajtajai felől, másrészt a másik oldalon, az udvarajtó felől. Mert nekünk nem csak egy saját partszakasz, hanem egy rendes udvar is kellett. Ahol majd (reményeim szerint) taníthatom a Malfoyok új generációját kviddicsezni. Már ha az anyjuk megengedi. A konyha mellett volt a mosókonyha, és egy ajtó, ami a garázsba vezetett.

Azt is tudtam, hogy az emelet rejti a főhálószobát, fürdővel, és egy vendégszobát.

- Én... Nem is tudom mit mondjak. Nem tudom elhinni - támaszkodott neki Hermione a lépcsőnek. És tényleg, a szeme csak járt, megállás nélkül, minden információt próbált feldolgozni.

- Mindenben szabad kezet kapsz. A lakberendezők azt mondták, hogy ha az esküvőig mindent kitalálunk, akkor mire hazaérünk a nászútról, be lesz rendezve a ház - informáltam tovább, és ha lehetett, még nagyobb szemekkel nézett rám. - Csak egyet kérek!

- Azt hiszem, ezek után, bármit kérhetsz - kuncogott Hermione.

- Kérek egy zongorát! Pont ide - mutattam a padlóra, az emeltre vezető lépcső és az óceánra néző üvegajtó mellett.

- Meg akarsz puhítani azzal, hogy az összes gyerekünket megtanítod zongorázni, mi?

- Naná! - biccentettem határozottan. - És tudom, hogy mennyire szereted.

- Tényleg szeretem - bólintott Hermione. Erre odahajoltam hozzá, és megcsókoltam, ami szenvedélyesen viszonzott is.

- Csak egy dolog van, amit soha nem értettem - Granger még mindig átkarolta az egyik karjával a nyakamat, amikor felemelte a mutatóujját a csók után. - Hogyan maradtatok gazdagok? Úgy értem... Az apád pénzét nem vesztettétek el a háború után?

- Az apám... Számító volt. A háború előtt vagy... közben... Átiratott a nevünkre a pénzéből. Anyámnak egyébként is van része a Black vagyonból, nekem meg volt saját örökségem - magyaráztam. - Elmeséltem neked valaha, hogy mit csináltam Amerikában?

- Nem - rázta meg a fejét elgondolkodva. A válaszon nem lepődtem meg. Maroknyi ember tudta csak, hogy mi dolgom volt Amerikában másfél évig. Angliában csak addig terjedt az emberek érdeklődése, hogy eltűntem egy időre. - Annyira emlékszem, hogy miután kijöttél az Azkabanből, a Reggeli Próféta megírta, hogy elhagytad az országot. És kámforrá váltál.

- Szabadulási feltétel volt - kezdtem bele. Talán nem látjátok az értelmét, hogy miért akkor és ott kellett ezt megbeszélnünk. De Hermione kíváncsi volt, hogy honnan volt pénzem, az örökségemen kívül. Ami valljuk be, megcsappant, mikor Lucius Malfoy nyílt Halálfaló lett. - El kellett mennem Amerikába, hogy az ottani Minisztériumnak segítsek elkapni a szökésben lévő Halálfalókat.

- Bérgyilkosnak kellett lenned? - Hermione nem tudta leplezni a meglepődését, és levegőhöz kapott mielőtt feltette volna a kérdést.

- Nem öltem meg senkit! - ráztam meg a fejem rögtön. - Csak beszolgáltattam őket az auroroknak. És kompenzáltak. Innen a többi pénz.

Hermione sóhajtott egyet, biccentett egy aprót, majd kiment a teraszra. Rögtön utána mentem.

- Ugye, nem vagy ezért mérges rám? - karoltam át hátulról a derekát.

- Nem! Persze, hogy nem! - rázta meg a fejét, egy picit hátrafordulva felém, majd felemelte a kezét, hogy bele tudjon túrni a hajamba, én pedig a tarkójának döntöttem a homlokom. - Csak élvezem a kilátást! És szokom.

Egyetértettem. Nekem is tetszett a kilátás. Hiszen ott állt előttem a gyönyörű menyasszonyom, lenge nyári ruhában, ami szabadjára engedte a lábait, és az enyhe szél néha-néha felkapta.

Nem bírtam magammal, és szép lassan beférkőztem a ruhája alá, végigsimítva a belső combján.

- Miben mesterkedsz? - Granger elgyengülve döntötte neki a fejét a mellkasomnak, és bár próbálta visszatartani a sóhajait, nem ment neki.

- Én nem csinálok semmit - válaszoltam ártatlanul, és finoman belecsókoltam a nyakába, miközben az ujjaim teljesen felvándoroltak a combján. Egészen... - Viszont te... Határozottan csinálsz valamit.

- Fejezd be, Malfoy! - szólt a figyelmeztetés, de ezt még ő sem gondolta komolyan.

- Őszinte leszek veled, Granger! - szuszogtam bele a nyakába, miközben a kezem beslisszant a bugyijába. - Eléggé felizgatott a látványod. Mert annyira kívánatos, és gyönyörű vagy. Nem lehetne, hogy nem kerüljük a nyilvánvalót, és szeretkezünk egyet? Úgy... Most?

- Egy szabad erkélyen vagyunk! Bárki megláthat minket!

- Ó, kérlek! A következő birtok több, mint fél mérföldre van innen! Tudom, hogy te pontosan annyira akarod, mint én! - ezt nem kellett tovább magyaráznom. Mindketten tudtuk, hogy mit jelent, ahogyan előrebillenti a csípőjét, hogy a kezemhez simuljon, ahogyan egy érces nyögés szaladt ki az ajkai közül. - Ó, és még mielőtt elkezdenénk az eszméletlenre dugást... Tetszik a ház?

- Imádom - bólogatott hevesen. - És most rátérhetnénk az eszméletlenre dugás részre?

Ha Hermione Granger káromkodik, márpedig a szex-szel kapcsolatban káromkodik, nem tehetsz mást... Csak engedelmeskedsz.

És én pontosan ezt tettem.

_____________________________

H E R M I O N E

(EROTIKUS TARTALOM ELŐFORDULHAT)

Amikor reggel először kinyitottam a szemem, az első dolgok, amiket megláttam, az ablakon beáradó narancsos színű, szeptemberi napfény volt, és egy kar, ami átölelte a derekamat. Annak a karnak határozottan nem kellett volna ott lennie.

Hitetlenkedve hátra fordítottam a fejem, és megláttam a karhoz tartozó hímet is, akinek kócos, szőke haja a vállamra simult.

Hát én ezt nem hiszem el!

- Draco! - szólítottam meg gyengéden, miután túl voltam az első sokkon, hogy ott van. Pedig a jelenléte nagyon váratlan volt. Mikor csak egy morgással reagált, megsimítottam a kezét. Na jó, lehet, hogy rángattam is rajta egy kicsit. - Mit csinálsz itt? Blaise-éknél kéne lenned!

Nagyot sóhajtott, feledtébb dühösen.

- Nem tudtam aludni - úgy válaszolt, hogy a szemét sem nyitotta ki, én pedig megfordultam, hogy szembe legyek vele. Úgy könnyebben tudok támadni. - Ezer éve nem láttalak.

- Egy napja költöztél át! - mosolyodtam el.

- Pontosan!

Lenyeltem egy nevetést, és megsimogattam az arcát.

- Csak pár napot kell kibírnod. Tudod, hogy ne lássuk egymást az esküvőig...

Egy hét volt hátra az esküvőig. Draco pedig, a szabályok szerint, előző nap átköltözött Blaise-hez és Laurel-hez.

- Hülye mugli hagyományok - túl mélyen tanulmányozhattam az arcát, mert nem is éreztem, ahogyan a kezeit nem-megengedett területre vezette. És ekkor kinyitotta a szemeit.

Basszus! Miért kell ennyire jóképűnek lennie?

- Nem fair, hogy te maradhattál a lakásban!

Na, nem mintha az Abszol Úti lakásban aztán jobb lett volna.

A lakás, amiben április óta éltünk kettesben, hivatalosan is elkelt. A cuccaink legtöbbje, a bútorokon kívül, már be volt dobozolva, és várták, hogy el legyenek szállítva. A lakásba az esküvő előtti nap fognak az új lakók beköltözni. Így egészen ingerszegény volt a környezet.

A világért sem vallottam volna be, hogy titokban mennyire örültem a jelenlétének. Az az egy nap nekem is egy örökkévalóságnak tűnt. Fél éve éltünk együtt, így már furcsa volt úgy hazajönni a munkából, hogy őt nem találom otthon, vagy hogy nem tudtam vele jelentéktelen dolgokról vitázni (például, hogy nem kell mindig varázslattal mosogatni). A legrosszabb mégis a nélküle alvás volt. Magányos. Hideg.

Már most hiányoztak a kis dolgaink. Ahogyan kiveszi a kezemből a könyvet és betakar, mert elaludtam olvasás közben. Vagy ahogyan a vállamra dönti a fejét, hogy velem együtt tudja olvasni a könyvet. Ahogyan magához ölel alvás közben, és halantékon csókol minden reggel.

És a teste. Kinek ne hiányozna az ágyból maga mellől egy tökéletesen kidolgozott férfitest? Nekem naná, hogy hiányzik.

- Biztos nem gondolod, hogy az összes mugli hagyomány hülye! - szorítottam össze az ajkaimat. - Mi van a fehér ruhával?

- Amit nem láthatok az esküvőig - egészítette ki.

- Higyj Ginny-nek és Pansy-nek, amikor azt mondják, hogy gyönyörű vagyok benne! - vágtam rá rögtön, csak félig viccelve.

- Te mindenben gyönyörű vagy! - Draco újra behunyta a szemét, és a nyakhajlatomba temette az arcát. - Főleg ruha nélkül. Amit szintén nem láthatok, csak a következő héten, az esküvőn.

- Hé! Nem vagyok mindig meztelen! - kértem ki magamnak. Aztán, azok a bizonyos kezei a tiltott területein, magára rántottak. Ott ültem a hasán (és más tájékán), történetesen az ő egyik pólójába öltözve. - Most sem vagyok meztelen!

- Igazából, az, hogy az én ruhámba vagy, rosszabb! - morgott fel újra, a kezeivel a fenekemre simulva. Lehajoltam, hogy megcsókoljam, és hogy feljebb húzzam, ülő helyzetbe.

- És mi van a legénybúcsúval? Az is hülyeség? - kérdeztem. Na igen, a legény- és lánybúcsú. Amik aznap este voltak esedékesek.

- Nem igazán értem, hogy mi a nagy felhajtás körülötte! - na jó, ez nem volt fair velem szemben. Az ébredés utáni hangja túl szexi volt ahhoz, hogy el tudjam viselni.

Már értettem, hogy miért találták ki a muglik, hogy a házasodó felek ne lássák egymást az esküvő előtt. Hogy Draco Malfoy ne tudja minden egyes pillanatban lehúzni rólam a bugyit. Akkor biztos, hogy nem lett volna semmi energiám az esküvőn.

- Pedig biztos lehetsz benne, hogy Blaise egy mugli sztriptíz klubba fog titeket vinni - nevettem el magam, tudva, hogy Blaise akkor is ezt szerette volna, amikor Draco előző legénybúcsúja volt. Az Astoria-esküvős. Amiről elrohant, hogy engem visszaszerezzen. - Nők táncolnak a rúdon, falatnyi ruhában. Miért ne lenne nagy felhajtás körülötte?

Tovább izgett-mozgott, ami nagyon nem segítette a "nem mindig vagyok meztelen" állításomat. Mert ha tovább mozgolódik, tuti, hogy nem lesz rajtam semmi ruha.

A francba Draco Malfoy-jal! Én ezt már tényleg nem hiszem el!

- Nem is tudom - tovább pislogott, gondolom, hogy éberebb legyen, és neki döntötte a homlokát az enyémnek. - Nem tudom, hogy hogyan lehet az buli, hogy egy ledéren öltözött totál idegen nő táncol egy teremnyi másik férfinak. Főleg, amikor hozzád tudok hazajönni.

Tovább gyengültem, amikor belenéztem a szemébe és végigfutattam az ujjaim a haján. Nekem ebben nem volt túl sok tapasztalatom, sosem jártam még sztriptíz klubban. (Mondjuk azt garantálni lehet, hogy mivel Ginny és Pansy szervezik a lánybúcsúmat, hamarosan fogok.) De hogy őszinte legyek, el tudtam képzelni magamról, hogy minden másik férfiben Draco-t akarnám látni.

- Az utolsó facér napjaid ezek - magyaráztam tovább, mosolyogva. - Szóval, megengedhető, hogy másik nő után csorgasd a nyálad egy éjszaka, mielőtt a hátralévő életünknek az enyém leszel.

- Csak totál hülyeség... Mert mindketten féltékeny típusok vagyunk!

- Na! Ne keverj engem is bele! Te leszel tömeggyilkos, amikor Oliver Wood-dal egy mondatban említik meg a nevem! - kértem ki magamnak. Mintha nem jutott volna eszembe Astoria Greenglass szőke üstökét szálanként kitépni.

- De arra okom is van! Rossz emlékek - megszorította a kezem. - Elküldeni így a vőlegényedet...

- Nem száműzlek az életemből! - ráztam meg a fejem. - Nekem sem tetszik ez, de balszerencse látni a menyasszonyt. És kevesebb, mint egy hét múlva összeházasodunk.

- Nem hiszel ebben, ugye?

- Hát, nem...

- Nem hiszel benne, de azért törődsz vele.

- Igen - ismertem be. Voltak olyan mugli hagyományok, amiket nem tudtam levetkőzni magamról. - Csak biztonságban akarok lenni.

Draco közelebb húzott magához, mindkét karjával átölelve.

- Granger... Nekünk együtt kell lennünk. Az a csomó gödör, és szakadék, amin átkeltünk, bizonyítja ezt - simogatta meg az arcomat, mire bólintottam. - Nem hiszem, hogy egy kis balszerencse árthat nekünk. De, ha ez ennyit jelent neked, akkor rögtön átmegyek Blaise-ékhez.

- Köszönöm - mondtam halkan.

- Nem, én köszönöm. Tartozol nekem! - egy kicsit megbillentette a csípőjét, amitől kis híján fennakadt a szemem. - És biztos vagyok benne, hogy ki tudok találni néhány dolgot, amivel kárpátolhatsz egy hét múlva.

- Ugye tudod, hogy van fogadás a ceremónia után? Pofavizit, ilyesmi - húztam össze a szemem, mintha nekem nem lett volna törés, hogy csak egy hét múlva lehetek vele. Kétségtelen, Draco Malfoy szexmániást csinált belőlem!

Erre válaszként, ledobott magáról, vissza a matracra.

- Érezd magad jól a lánybúcsúdon! - hajolt még utoljára felém, hogy megcsókoljon. - De azért ne túl jól!

- Chh... Kérlek! Mintha Draco Malfoy-on kívül bárki meg tudna mozgatni bennem valamit.

_______________

- Most komolyan? Olyan rövid ruhát vettem fel, mint még soha életemben, és még maszkot is kell húznom? Ez nevetséges! - háborogtam, miközben egy felháborítóan magas sarkú cipőben tipegtem a barátnőim után, a mugli London utcáin. A ruhát, amit először felvettem, helytelenítették, és visszaküldtek átöltözni. Aztán még egyszer, de harmadszorra már Pansy is utánam jött. Így került rám, egy a fenekemet alig takaró ruha, ami bár a mellkasomon kicsit laza, de váll dekoltált volt, ami így a vállamat szabadon hagyta, és csak egy apró ujjban folytatódott. Ehhez párosult a fekete magassarkú, a csipkés fehérneműszett, és a göndör fürtökbe csavart hajam. 

Valamint az a bizonyos álarc, amit Ginny Potter a fejemre kötött. 

- Ez egy sztriptízbár, nem jelmezbál! - kértem ki magamnak, továbbra is. Ahogyan közelebb értünk a bárhoz, én azzal párhuzamosan lettem egyre idegesebb. Túl prűd voltam én ezekhez a dolgokhoz. 

- Kosztümös parti, ami éppen az előnyükre válhat - vágtam egy fintort Ginny kijelentésére, miközben ő váltott egy cinkos pillantást Pansy-vel. - Mert senki nem látja az arcodat. Totál idegen mindenki. Soha nem fogsz többet velük találkozni, senki nem ismer. És nem is fog. Talán ettől majd kicsit ellazulsz. 

El kellett ismernem, volt benne logika. Csak én voltam befeszülve, a többiek halál nyugodtan lépkedtek a járdán, ugyanolyan szűk és sokat mutató szerelésben, mint én. 

Már nem is tudtam semmi tiltakozást megfogalmazni, mert a lányok már toltak is befelé a klub ajtaján. 

A bár egy felújított, régi raktárépületnek hatott, amit jóformán félhomály borított, füstgép szennyezte a levegőt, rózsaszínes, csillogó fénycsóvák világítottak, és persze a stroboszkóp. Na meg... Amitől a legjobban tartottam: a színpad. És a rudak. És az azon táncoló nők. Akik ugyanolyan lenge ruhában (és még finom voltam) és maszkban vonaglottak, mint mi, vagy a pincérnők. De, hogy ne érezzék a lányok se elhanyagolva magukat, nem egy félmeztelen, bőrgatyás félisten szaladgált a helységben, vagy pincérként vagy... Már nyújtotta a műsort, egy-egy hölgytársaság előtt.

Laurel megrántotta a kezem, ezzel kilökve az ámulásomból, és intett, hogy kövessem őket. Ők persze hamar feltalálták magukat, letelepedtek egy félkör alakú kanapéra, a színpad közvetlen közelében.

Naná, hogy ott! Hol máshol?

- Oké, hölgyek! Készítsétek a libidótokat, mert a ma este nagyon vad lesz! - kiáltott fel Pansy, majd hozzánk intett egy pincért és rendelt mindenkinek egy kör tequilát.

Egy perc sem kellett, hogy kihozzák a piákat.

- Arra, hogy Hermione is mulathat egyszer egy évben, és nem kell prűdnek lennie! - mondta el a "tósztot" Pansy, én pedig olyan tekintettel, amivel egészen biztos ölni lehetett volna, egyszerre lehúztam a tequilát. Mintegy dacból, hogy igenis el tudom engedni magam.

Hah! Röhög a vakbelem!

- Mindenkinek kérünk egy Cosmopolitant! - adta le a következő rendelést Ginny.

- Gyerünk, Hermione! Fenékig! - kiáltottak rám a lányok, amikor a kezemben tartottam a Cosmopolitan koktélt. Nagyot nyeltem, szinte félve, de hogy bizonyítsak nekik - és igen, én is tudom, hogy ez nem jó szempont -, megittam az egészet. Olyan erős volt (vagy legalábbis, én nem voltam hozzászokva), mintha a fülemen keresztül füst jött volna ki, mint a rajzfilmekben.

- Te jóságos Merlin! - kiáltott fel Angelina, annyira, hogy még a dübörgő zene ellenére is hangos volt. - Itt vannak a fiúk!

- Milyen fiúk? - kérdeztünk vissza mindannyian.

- A mi fiaink! A férjeink, vőlegényeink, barátaink! - hadarta Angelina.

Mivel a maszkban semmi térlátásunk nem volt, egész testünkkel el kezdtünk el forgolódni, a bejárat felé.

Még maszk mögé bújtatott arccal is felismertem őket. Olyanok voltak, mint a menő csajok, akik mikor belépnek valahova bepózolnak, füstfelhő öleli körbe őket, a hajukat borzolja a szélgép és a kamera lassított felvételben veszi őket.

Nem meglepő okokból, én szinte csak Draco-t láttam. Ha Angelina nem hívta volna fel a figyelmünket rájuk, akkor is felismertem volna. A maszk pedig csak fokozta a kiállásának a hatását.

- Nem beszéltél össze Blaise-zel? - néztem rá riadtan Ginny-re, amikor abbahagytam a vőlegényem bámulását, és rádöbbentem, hogy az, hogy a fiúk ugyanott vannak, ahol mi, nagyon nagyon nem jó. Nekem.

- Vagy száz sztriptízklub van Londonban! Honnan kellett volna sejtenem, hogy ők is idejönnek? - tárta szét a karját tehetetlenül Ginny.

A fiúk (Draco, Blaise, Theo, George és Harry) a színpad másik felébe ültek le, elég nagy távolságra tőlünk ahhoz, hogy megnyugodjunk.

Pontosan két percre.

Egy blokk véget ért a színpadon, a táncosok kitipegtek - persze, igazából rázták a csípőjüket és kecsesen pucsítottak, de azt, hogy akkora magassarkúban nem csak tipegni lehet, nem tudtam elfogadni - a takarásba, és feljött egy parókás, erős szemfestékű, rövid ruhás transzvesztita, aki a felkonferáló lehetett.

- Oké, emberek! Tapsot a gyönyörű hölgyeknek! - kezdett bele affektálva. - Nos... A madarak azt csiripelték, hogy van itt egy lánycsapat és egy fiúcsapat is akik esküvőre készülnek!

Ekkor kezdődött az első tapsvihar és füttyögés. Én pedig ekkor már Ginny-t szuggeráltam, tudva, hogy ebben csakis az ő keze lehet.

- Lássuk csak azokat a lányokat! - sipított fel a műsorvezető, még mindig affektálva, mire az összes barátnőm a levegőbe emelte a karjait, hogy egyértelműsítse kik is vagyunk. Nos, ha a fiúk eddig nem láttak vagy ismertek volna meg minket, akkor ezután biztos sikerült. - Mi lenne, ha... Összevegyítenénk a vágyaitokat? Ez az utolsó szabad estétek a házasság előtt, fiatalok! Az utolsó esély, hogy egy másik férfit vagy nőt bámuljatok!

Hah! Ha tudta volna!

- Gyertek csak, lánykák, a színpad mögé! Ahogyan nézem, remek műsort fogtok csinálni!

Merlinem! Megölöm a barátnőimet!

_________________

- Meg foglak ölni titeket! - morogtam egyfolytában a színpad mögött, teljesen komolyan. Leginkább Ginny-nek és Pansy-nek, mmert tudtam, hogy ebben ők a ludasok. Átöltözni sztriptíztáncosba, hogy a színpadon táncoljunk a rúdon, a barátaink, és több tucat idegen ember előtt?

Igen, most határozottan megalapozott volt a dühöm.

Ezek négyen persze olyan gátlástalanok voltak - maszk van rajtunk, a fiúkon kívül úgysem fog megismerni minket senkit! mondták -, hogy rögtön belementek.

Pansy-n kívül - akinek a hálóing-szerű, kombiné hatású, szőrő, csipkés ruhája így is tökéletes volt a tánchoz - mindenki a kimosott táncosruhák között matatott, méretben megfelelő után kutatva. Én csak álltam ott, karba tett kézzel, tudva, hogy semmit nem kell tennem, és nem is tudok tenni, mert ellenünk nem fogok tudni fellépni.

- Lazíts már, Hermione! - nézett fel rám Ginny, egy rongydarabnak megfelelő méretű ruhát szorongatva. - Senki nem ismer a fiúkon kívül! És ne félj, ahogyan ismerem őket, mindenki a saját csaját fogja bámulni!

- És ti is okésak vagytok ezzel? - fordultam Laurel és Angelina felé, utolsó mentsváraimként.

- Néha fel kell pörgetned a kapcsolatotokat! - vonta meg a vállát Angie egy pajkos vigyorral, Laurel meg eyszerűen bólintott. Ja persze, ő meg Blaise nagyon lazán veszik a meztelenkedést. Ahogyan emlékszem, minden órák közti szünetben a nyitott rajzteremben kamatyoltak az egyetemen.

- Oké, figyelj! - fogta meg a karomat Pansy. - Egy percre felejtsd el a totálisan szent szűzlány imidzset! Tégy úgy, mintha nem is te lennél, hanem a rossz éned! Aki csak az állati ösztönökre képes! Hívd elő azt az énedet, aki egy mosdóban szexelt Draco Malfoy-jal! Ha jobban belegondolok, kétszer! Ez is benned van, mint mindenkiben! Csak tizenöt, maximum húsz percre engedd, hogy átvegye az irányítást, senki nem fog lenézni, vagy megbüntetni érte! Legfőképpen Draco nem. Hidd el, a többiek észre sem fogják venni, hogy van más is a színpadon a saját csajukon kívül!

Egyenként emésztettem meg Pansy szavait, mondatait. És megpróbáltam levedleni magamról azt a bőrt, amelyik kényelmetlenül érzi magát. Kerestem magamban azokat az emlékeket és érzéseket, amiket akkor éreztem, amikor Draco-val voltam. Ő mindig előhozta egy olyan oldalamat, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Mint mikor először szexeltünk az egyetem koedukált mosdójában. Vagy Blaise és Laurel esküvőjén, amikor hivatalosan Draco még el volt jegyezve.

Nem voltam én szent.

És aznap este el is kellett felejtenem, hogy valaha is az voltam.

- Ó, és... - Ginny valamit előbányászott. Egy flaska volt az. - Igyál!

Elfogadtam, mert gondoltam, jobb ha utána kérdezem meg, hogy mi az, különben nem ittam volna meg. Két nagyot kortyoltam és olyan volt, mintha végigégette volna a nyelőcsövemet.

- Mi volt ez? - kérdeztem, félig köhögve, félig fuldokolva.

- Lángnyelv Whiskey - vonta meg a vállát Ginny egy ártatlan vigyorral. Na remek! Még le is itatnak! Pedig nem is bírom az alkoholt!

- Ú, találtam neked ruhát, Mione! - kiáltott fel Laurel, könyékig túrva az egyik dobozva. Legalább amiatt nem kellett aggódnom, hogy kik viselték előttem a cuccokat, mert az illatuk alapján, frissen voltak mosva.

- Te most szórakozol velem! - de nem, nem szórakozott.

A végére, Pansy kivételével mindannyian át voltunk öltözve.

A színpad szélén igazgattam a fekete álarcomat - bár az el sem mozdult a helyéről -, fekete francia bugyit (ami a cipő kivételével, az egyetlen saját tulajdonom volt) viseltem, fekete, selymes és csipkés hímzésű, szorosan meghúzott, pántnélküli fűzővel, ami kidobta a melleimet. A fűzőből kétoldalon szalag futott végig a combomon, amibe a sötét combfixemem felső, csipkés részét kellett csiptetnem.

A többiek ennek a szerelésnek a különböző színű és stílusú variációt viselték, kivéve ugye Pansy-t, akinek a saját ruháját is elég sztriptízesnek ítélte meg.

Az alkohol viszont már kezdett hatni a szervezetemben, ezért nem kezdtem el takargatni magam a kezeimmel. Azt mantráztam magam, amit Pansy mondott. Csak Draco létezik. Csak ő fog engem figyelni.

- Tudjátok, hogy szeretlek titeket, ugye? - néztem végig a barátnőimen, elgondolkodva azon, hogy dögként viselkedtem az elmúlt órákban.

- Már részeg is vagy? - nevette el magát Ginny. Meg akartam rázni a fejem, de hazudni végképp nem akartam. Mert őszintén, már kicsit spicces voltam. Ami, hogy ha belegondoltam, jól is jött, ha azt vesszük, mire készültünk.

- Kösz, hogy próbáltok kilökni abból, hogy karót nyelt legyek! - mondtam őszintén.

- Még neked is szükséged van néha erre. Egy kicsi életre. Főleg most, az esküvő előtt. Hogy kicsit el tudd magad engedni - biztosított Angelina. Csoportos ölelést kezdeményezni már nem volt időm, mert az előző műsorvezető már be is hívott minket.

A jó életbe!

Bár, semmit nem beszéltünk meg előre (talán kellett volna), mindannyian a korlátozott térlátásunkkal Pansy-t figyeltük, aki középre sorolt be, a premier plánba. Szerintem egyikünk sem tudta, hogy miért pont őt néztük, talán arra számítottunk, hogy az ex-Mardekáros elég vad ahhoz, hogy rúdtáncozott már életében. Vagy egyszerűen nem riad vissza semmitől.

Én az egyik szélre helyezkedtem, és míg a zene a akusztikus része ment, (Pansy, és miatta így mindannyian, kecsesen és csábosan ballagtunk körbe, lassan a rúd körül, előretolva a mellünket és a fenekünket) én a fiúk bokszát bámultam. Ugyanolyan félkör alakú kanapé ültek, mint mi előtte. Álarc ellenére is mindegyikőjüket felismertem. Mivel a maszk mögött a szemük azért nem változott. És mindannyian lökdösték egymást, helyezkedtek, helyet cseréltek, ficánkodtak, hogy minél közelebb legyenek a saját barátnőjükhöz/feleségükhöz.

Ott volt a vőlegényem is, pont közepén. És engem bámult.

Szőke haja lazán hátra volt simítva, az ingjét a könyökéig feltűrte (már nem zavarta, hogy kilátszott a Sötét Jegy, a mugli világ pedig csak egy tetoválás volt, és ahogyan láttam, Theo sem takargatta többé), és enyhén előredőlt, mintha félne, hogy valamiről lemarad.

Végig tartotta velem a szemkontaktust, így láthattam hogyan telik meg a tekintete tiszta és nyers vággyal, égető viszketegséggel, hogy hozzám érjen.

Nem bírtam magammal, egy önelégült vigyor keletkezett a szám sarkában.

Amint az ének elkezdődött, egészen a szám végéig, az egyik szememet mindig Pansy-n tartottam, és próbáltam nem kreálni összeesküvés elméleteket, hogy honnan tud ilyen mozdulatokat.

A zene, Draco perzselő pillantása és maga a környezet miatt teljesen felpezsgett a vérem. Végig próbáltam arra koncentrálni, hogy az arcom rezzenéstelen maradjon, és ne kezdjek el kínosan vihogni. Ez mondjuk Laurelnek nem ment.

Egy egyszerű forgással kezdtünk, a hátunkat a végén hozzányomva a rúdhoz. Aztán, a következő mozdulattal már le is csúsztunk guggolásba.

Szexi vagyok, szexi vagyok, szexi vagyok - mantráztam magamban, és ahogyan egyre többet forogtunk, csúsztunk, kezdtem el is hinni. Próbáltam szexisen dobálni a hajam, kitolni a fenekem, és hozzászorítani a mellem a rúdhoz.

Piruettben forogtunk, a lábunkkal hatalmas kört végigszántva, a derékből hajoltunk hátra, majd szexisen, lassan csúsztunk le.

Olyan volt, mint egy testen kívül élmény. Én voltam, de egy másik felem vette át az irányítást, ahogyan a lányok előtte is mondták. Én pedig engedtem. Hagytam, hogy szexinek, kívánatosnak érezzem magam, és majdnem annyira felizgulva, mint szex előtt.

Talán annak is nagy jelentősége volt, hogy Draco ott volt előttem, és őt néztem.

A szám végén kifulladva néztem fel, és már spuriztam is le a színpadról, a lányokkal a nyomomban. Mindannyian megizzadtunk, de közben visongtunk és röhögtünk, teljesen túlbuzgott bennünk az adrenalin, és ha ők is azt érezték, amit én, akkor a szex összes hormonja is.

- Húzzunk inni!

És így tettünk, a fűzőnkre rászenvedve a saját ruháinkat.

(Mintha mindenki érezte volna, hogy tök mindegy, úgy sem lesznek túl sokáig rajtunk.)

Én a végére maradtam a pultnál, a többiek otthagytak, hogy a piával a kezükben menjenek el táncolni.

Egy pillanatra meg is sértődtem. Aztán megláttam, hogy miért hagytak egyedül. És őszintén, valahol mélyen tudtam és reménykedtem is benne, hogy így lesz.

Hogy Draco Malfoy ott fog ülni a pultnál, és rám fog várni.

Elvigyorodtam, majd szándékosan egy székkel arrébb ültem le, és hangosan, hogy összetéveszthetetlenül hallja a hangomat, rendeltem egy vodkanarancsot (nem is gondolkodtam, csak rendeltem valamit, aminek tudtam a nevét).

- Klassz tánc - szólt hozzám, eljátszott lazasággal. - A vőlegényed biztos oda meg vissza lehet az örömtől, hogy ilyen lány lesz a felesége.

Ó, hogy így játszunk!

- Biztos így van - fordultam vissza, kortyolva egyet a piámból, miközben próbáltam nem fintorogni. - De a szexiség nálunk nem minden.  Azért is odavan, hogy okos vagyok.

- Hülye lenne, ha nem - kontrázott le, majd felemelkedett és arrébb ült, hogy rögtön mellettem legyen.

- Milyen a te menyasszonyod? - kérdeztem, egy édes mosollyal, tettetve, hogy nem zavar, hogy harmadik személyben beszélünk saját magunkról.

Asszem, valami ilyesmiről szól a szerepjáték.

- A legokosabb lány, akit valaha is láttam. A gyönyörű elég lusta kifejezés, hogy kifejezzem milyen csodás - Draco közelebb hajolt, én meg tudtam, hogy az álarc és a félhomály ellenére is látszik, hogy kipirult az arcom. - De sosem lett volna képes olyan bemutatóra, mint te az előbb.

Na hát ilyet! Néha én is meg tudom lepni Draco Malfoy-t! Na jó, nem egy családi házzal, de akkor is...

Teljesen felé fordultam, és szinte öntudatlanul kissé szélesebbre nyitottam a térdeimet.

- Biztos vagyok benne, hogy képes a meglepetésekre - köszörültem meg a torkom, mielőtt megszólaltam. Hirtelen nagyon, nagyon száraz lett a torkom. Míg más testrészeim... Nagyon nem.

- Azt nem kétlem - óvatosan a székemre tette a kezét, a két combom közti felületre. Én pedig előrébb billentettem a csípőmet. Na igen, józanul biztos, hogy nem lettem volna ennyire merész. De nem voltam józan, és nagyon vágytam arra, hogy megérintsen. Mindenhol. Bármikor. Rögtön. - Tudod, én nagyon szeretem a menyasszonyom. Ő életem szerelme.

- Én is nagyon szeretem a vőlegényemet - bólintottam, majd majdnem fennakadt a szemem, amikor megértem az ujjaim az átnedvesedett bugyim elején.

- Nem változtat a tényen, hogy le akarok feküdni veled - mondta ki kerek perec a kívánságát. Naná, a legnagyobb problémája reggel óta nem változott.

- Váó, ez aztán a csaj-felszedő duma? Szokott működni? - kuncogtam el magam, érezve, hogy Draco elkezdi finoman simogatni azt a bizonyos pontot, ami miatt rá kell harapnom az alsó ajkamra, hogy ne nyögjek fel.

- Mondd meg te, hogy működik-e!

Igen, igen, működik! - akartam sikoltani.

- A barátaid nem fognak megsértődni, ha lelépsz? - kérdeztem vissza, felvonva az egyik szemöldökömet.

- Szerintem elég jól szórakoznak - Draco a táncparkett felé biccentett, erre én is hátrafordultam. Ahogyan sejtettem, mindenki megtalálta a párját, és a legtöbbjük már smároltak is.

- Menjünk! - nevettem el magam, majd határozottan felhúztam a székről, és magam után vonszolva kimentünk a bárból.

Áthopponáltunk az Abszol Útra, és már úgy botorkáltunk fel a lépcsőn, hogy csókolóztunk, teljesen egymásba temetkezve, miközben valamelyikünk mindig fél kézzel hatástalanította a védőbűbájokat.

- Kellett neked ennyiszer levédned a lakást! - morogtam bele a szájába, amikor már hála Merlinnek fenn voltunk a mi folyosónkon. Draco csak elvigyorodott, és átkarolva próbálta lehúzni a ruhám cipzárját, miközben még mindig csókolóztunk, olyan hevesen, hogy még a vérem is kiserkent.

- Kérlek, mondd, hogy a macskád nem fog minket megzavarni! - morgott fel ő, amikor könyökkel belöktem a bejárati ajtót és betántorogtunk az előszobába.

- Ó, szóval most már nem vagyunk idegenek? - nevettem el magam, és átkaroltam a nyakát.

- Valahogy csak rá kellett vegyelek, hogy itt tölthessem az éjszakát! Csak remélni tudtam, hogy nem valami idegenre hajtottam rá! - gúnyolódott Draco, amikor megtámasztott a kanapénál. Egyik kezével megsimogatta az arcomat, a másikkal lehúzta az arcomról a maszkot, és a nappali másik felébe dobta. Reméltem, hogy emlékezni fogok arra, hogy azt elő kell keresnem, mielőtt elköltözünk. - Szia, életem szerelme!

- Szia, vőlegényem! - feltoltam a fejére a saját álarcát, majd egy lendülettel azt is az enyém után dobtam. - Én is nagyon szerelmes vagyok beléd.

- Ja, ne gondold, hogy rajtad kívül bárkit is leszólítanék egy bárban - a szememben nézett, közben pedig tovább húzta a ruhám cipzárját.

- Te meg ne gondold, hogy el fogom felejteni, hogy le akarsz velem feküdni - mintha csak erre várt volna, visszahúzott magához és tovább kezdtünk el csókolozni, a háló fele lépkedve.

Ellavíroztunk a dobozok és ládák között az ágyig (nem tudom hogyan sikerült anélkül, hogy egyikünknek ki ne tört volna a nyaka), Draco leült az ágy szélére, engem meg maga elé húzott, miközben én igyekeztem kibújni a ruhámból. Ami már korántsem ment annyira szexisen mint a klubban.

- Remélem kiélvezdted a kecses, szexi mozgásomat, mert biztos, hogy nem fog menni többet - nyögtem fel, amikor Draco csókjai áttértek a nyakamra, és lehúzott az ölébe.

- Egy csoda, amit életem végéig őrizni fogok - bólogatott Draco, egy magabiztos vigyorral nézve rám.

- Átugorhatnánk a szexelős részre? - kezdtem el ártatlanul pislogni.

- Valakinek nagyon sietős - Draco a kedvenc trükkjét csinálta, elkezdte szívni a nyakam, amitől nekem akaratlanul is a vállára hullott a fejem. Csodálatos figyelemmegosztásról tett tanúbizonyságot, mert közben a fűzőm szálait is elkezdte meglazítani (miután kicsatolta a kapcsot a combfixből) , sőt egészen hamar szét is szedve, ami így egészen egyszerűen ketté vált rajtam. És a fűző, ha már dobálózós kedvünkben voltunk, szintén a szoba túloldalába került.

Tuti biztos, hogy fel kell takarítanom holnap!

- Szeretlek, nem kell ahhoz rúdtáncolnod, hogy szexinek gondoljalak - döntötte neki a homlokát egy percre az enyémnek. Elmosolyodtam.

- Tudom - bólintottam végül, eljátszva azt, mintha én lennék a kapcsolatunkban a magabiztos fél.

Tovább csókolóztunk, miközben a keze egyfolytában a testemen barangoltunk, oda-vissza a hasamtól a kulcscsontomig, a melleimet sem hagyva ki. Eközben én, kétszeri nekifutásra le tudtam tépni róla az inget, aminek gombja visszhangozva pattantak szét az ágyon és a padlón.

A következő pillanatban Draco megragadta a derekamat, és a matracra dobott, rögtön fölém hajolva. A dobálozást folytatva, lekapta rólam azt a szörnyű cipőt, és az egyéb ruhadarbjaink után dobta. Utána pedig a combomhoz hajolt, és centiméterről centiméterrel húzta le rólam a combfixeket, minden egyes centi után csókot nyomva a lábamra.

Én ekkor már teljesen készen voltam. Az egész testem remegett, a számon kicsusszant egy-egy nyögés, majd a hajába túrtam, és felhúztam magamhoz, hogy megcsókoljam, miközben az ágyéka a csípőmhöz simult.

Miközben csókolóztunk, az ujjai galád módon beslisszantak a combjaim közé, majd egy gyors mozdulattal lehúzta rólam a bugyit. Ahogyan ezután két ujja belém csusszant, és megtalálta azt a bizonyos titkos pontot, felnyögtem. Sokszor, miközben az ujjai ütemesen ki-be mozogtak. A végére már majdnem sikoltottam.

Nem tudom honnan találtam magamban léleljelenlétet, hogy eközben megragadjam a nadrágját, és leráncigáljam róla, az alsónadrágjával együtt.

Úgy faltuk tovább egymás ajkait, mintha az lenne az egyetlen oxigénforrásunk. Közben pedig egymás szájába fojtottuk a nyögéseinket.

Ahogyan Draco szépen, lassan belém hatolt, egyik kezemmel meghúztam a haját, még közelebb húzva magamhoz, ha ez még egyáltalán lehetséges, a másikkal pedig végigkarmoltam a hátát. Egyszerre nyögtünk fel, amikor teljesen elmerültünk egymásban, és zihálva a másikénak támasztottuk a homlokunkat.

Gyorsított a tempón, újabb és erősebb lökésekkel jutalmazott minden egyre hangosabb nyögésemet.

- Ó, atyám! Draco!

Már kiabáltam, a körmeimet a hátába vájva. Újra és újra megcsókolt, a nyelve gyengéden utat kért az ajkaim között, én pedig éhezve engedtem neki.

Ahogyan a testünk eggyé olvadt, éreztem, hogy végem van, teljesen elvesztem. Az ősi ritmus teljesen magával ragadott minket, miközben a lábamat egyre szorosabban fontam a derekam köré, a lehetetlenségig magamba húzva őt.

Már nem létezett más, mint Draco és én, csak mi, a kéj és gyönyör mindent elborító hullámai.

- Jó főpróba a nászútra! - jegyezte meg egy csibészes mosollyal, amikor legördült rólam, beletemetve az arcát a nyakamba.

Erre én nem tudtam mást csinálni, csak nevetve, enyhén rekedt hanggal, és megütni a kezét, mintha az ötlet nem tetszene.

- Nem, komolyan! Alig várom! - nézett bele a szemembe határozottan.

- A sok szex miatt? - kérdeztem vissza nevetve.

- Nem. Hogy elvegyelek feleségül.

Csak odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, a legnagyobb, leghatalmasabb szerelemmel, amit valaha is éreztem iránta eddig.

Alig vártam, hogy végre Mrs. Draco Malfoy legyek.

Onnantól pedig kezdődik az új és teljes életünk. Együtt.

Ameddig az univerzum össze nem omlik.

________________________

Sziasztok sziasztok!!!!!

Igen tudom, tudom, hogy nagyon sokára lett új rész!Szörnyen restellem magam miatta!!! Előszőr nyaralni mentem,utána felvettek az egyetemre (ELTE BTK - skandinavisztika, szóval aki arrafelé van, írjon!!!!!!)

De remélem, hogy valamennyire kárpátollak titeket a hosszal (majdnem 6000 szó!!) és a tartalommal 😏😏.

Őszintén pont ez a 😏😏 tartalom tartott nekem sokáig, mint általában 😂😂 nem tudok ilyen tartalmat írni, bár szeretném hinni, hogy egyre jobban megy, de még mindig lassan megy, és még mindig kicsit "felzaklat" az írása 😂😂

Na mindegy! Remélem hogy tetszett nektek, mind a Draco-szemszögben bemutatott családi ház (amit én a Két pasi meg egy kicsiben lévő házról mintáztam 😂😂), mind a Hermione-szemszögben a kicsit fura lánybúcsú 😂😂

Mindenképpen írjatok, hogy mit szerettetek, mit nem!!!!

ja és!!!! A következő rész esküvő!!!!!!! 😱😱😱😱😍😍😍😍 ígérem, dráma-mentes, nagyon romantikus esküvőt tervezek nektek!!!!!

Az a kérdés, hogy szeretnétek-e hallani a történetben kultikussá Crazy In Love-ot? 😂😂😍😍😍😍

írjatok kommentet, vote-oljatok, hogy lássam, ki várja a következő részt, ki olvassa még a történetet!!!!

Köszönöm, hogy olvastok, és bocsánat még egyszer a sok kihagyás miatt!!!