D R A C O

_________________

- Hermione! Ugye tudod, hogy a fiunk öt hónapos és semmire nem fog ebből emlékezni? - amikor lesétáltam a lépcsőn, Scorpius-szal a kezemben, mintha egy Téli Csodaországban találtam volna magam hirtelen.

Megtorpantam a lépcső aljában és csak bámultam a feleségemre. Erős déja vu-t éreztem. Mintha előző évben ugyanolyan értetlenséggel álltam volna ott, nézve őt, ahogyan díszíti a karácsonyfát. Csak akkor még a kezemben lévő kis emberke még a hasában volt, és csak épphogy látszott.

- De mi igen! - jött a riposzt Grangertől, de hátra sem fordult. Scorpius érthette az anyja humorát, mert rögtön felgügyögött és elkezdett nevetgélni.

- Igen, én is pontosan ezt gondolom, fiam - suttogtam Scorpius-nak, remélve, hogy Hermione nem hallja meg a - szerintem - epés megjegyzést, és nem kezd el ordítani velem.

De karácsonyi csoda történhetett, mert a feleségem tovább pakolgatott a fára, szakértő szemekkel méregetve a díszeket.

A karácsonyi láza valamikor két hete kezdődött, amikor elvitte Scorpius-t az első nagy sétájára, az Abszol Útra, és szembe találta magát a rengeteg égősorral, karácsonyi kirakattal és ajándékhalommal. Amikor hazaért, elkezdett arról magyarázni nekem, hogy az elmúlt hónapokban azt sem tudta, hogy hol áll a feje, lekötötte az anyaság (természetesen), és teljesen elfelejtette, hogy hamarosan eljön a nagy nap. Én meg úgy néztem rá, mint aki totálisan el van veszve. 

De ő csak bizonygatta, hogy az ünnepnek tökéletesnek kell lennie. 

Így került egy hatalmas karácsonyfa a nappaliba, amit Hermione éppen feldíszített. A háttérben mugli karácsonyi zenék szóltak, Scorpius-t pedig rögtön lenyűgözték a váltakozó színű égősorok, amik az egész szobában fel voltak aggatva. Az egész ház tele volt égősorokkal, "aranyos" kis karácsony díszekkel, gömbökkel, apró Mikulásokkal. Scorpius mindenre rácsodálkozott, mert minden új volt a számára, és mostanában kezdett jobban észrevenni dolgokat. 

- Nem gondolod, hogy ez túl sok? - kérdeztem, pár lépéssel közelebb lépve hozzá. 

- Nem, éppen elég - rázta meg a fejét Hermione, azzal a hangsúllyal, amiről tudtam, hogy felesleges és nem is tanácsos leállni vele vitatkozni. Inkább engedtem, hadd bontakozzon ki.

Pozitívumként, rengeteg becsomagolt ajándék feküdt a fa alatt, a legtöbb Scorpius-nak, de rejtettem el köztük ajándékot Hermione-nek, és valami azt súgta, hogy én sem fogok meglepetés nélkül maradni. 

- Szólnunk kellett volna Narcissának, hogy kevesebb ajándékot vegyen - jegyezte meg Hermione, a csontjai ropogását még én is hallottam, ahogyan felállt. Az anyám elutazott az ünnepekre, Teddy-vel és Andromeda nénivel, valahova a hegyekbe, Franciaországba, szóval mind elküldték az ajándékaikat már napokkal ezelőtt, így azok is már a mi fánk alatt figyeltek.

- Szereti meglepni az unokáját - vontam meg a vállam, de azért kicsit elborzasztott az a hatalmas plüss-sárkány, ami a fa alatt feküdt. Úgy éreztem, hogy egyfolytában engem bámul. 

Hasonló hasonlót vonz, vagy mi, nem? 

De Hermione mintha nem is hallott volna meg engem, csak kiment a konyhába, hogy megnézze, hogy áll a vacsora. Ahogyan egyre közeledett az ünnep, úgy telt meg a hűtőnk tartalma is. És akármennyire is ellenkeztem a díszekkel kapcsolatban, a süteményeket nagyon is élveztem, és nem panaszkodtam. Eszembe sem volt, hiszen egész évben nem ettem annyi édességet, mint amennyit az előző héten. Mézeskalács, bejgli, és minden, amit az ember el tud képzelni. 

Nem is tudtam, hogy Hermione ennyi mindent képes főzni, sütni. Meg, hogy egyáltalán tud. 

Talán ennek is valami köze van az anyasághoz. 

És bár a fiunk még túl fiatal volt mindehhez, én kiélveztem, és tudtam, hogy a családunk többi tagja, akiket vacsorára vártunk (hogy miért mindig mi vagyunk a házigazdák, azt nem tudtam megérteni), is élvezni és értékelni fog. 

Főleg Blaise, akit a felesége diétára fogott, valami ismeretlen oknál fogva. Hermione szerint azért, hogy az ülőmunkája mellett ne hízzon el. Amikor Angelina ezt meghallotta, elkérte Laureltől az "ütemtervet", hogy ő is belekezdhessen. Vagyis, hogy George belekezdhessen. 

Fájó háttal és beállt nyakkal követtem a feleségemet a konyhába, hogy csorgathassam a nyálam a hatalmas csirkére, amit Granger kiszedett a sütőből.

A feleségem gyógyító énje kiütközött, amikor a felegyenesedése közben, összeráncolt szemöldökkel figyelte a mozgásomat. 

- Jól vagy? - kérdezte, egy csepp aggódással a hangjában. 

- Persze, csak kicsit elaludhattam a nyakam - mondtam, megigazítva a fiamat a karjaimban. 

- Nem kellett volna a hintaszékben aludnod - jött a "tanács", a szemrehányás Hermione-től. 

Scorpius fogai az elmúlt hetekben kezdtek előbújni, így néhány éjszaka igazán nehéz volt. Az előző éjszaka is ilyen volt. Scorpius hiába aludt el, hiába hagyta abba a sírást, én nem tudtam letenni őt az ágyába, csak a karjaim közt ringattam. A hintaszékben ülve. Aztán én is elaludtam. A hintaszékben. 

Így senki sem csodálkozott, amiért fájt a nyakam vagy a hátam. 

De a fiam legalább jól volt. 

- Csak most kezdte el átaludni az éjszakát. El fogja veszíteni ezt a szokást, ha egyfolytában felveszed, hogy elaludjon. Nem jó. Se neki, se neked - Hermione-ből nem a szívtelenség vagy a rossz szülőség beszélt. Pusztán a gyógyító énje, hogy mit lát a legjobbnak. 

Nem akartam visszaszólni, hogy általában ő az első, aki kipattan az ágyból, már akkor, ha Scorpius csak elmozdul, a fogai növekedéséről meg már ne is beszéljünk. 

- Anyu nagyon gonosz velünk nem gondolod? Nem akarja, hogy fogjalak miközben alszol. Ez hogyan fair? - Scorpius vidáman tapsolt kettőt, és gurgulázva felnevetett, szinte a kérdésemre válaszolva. Erre én elnevettem magam, és egy puszit nyomtam a homlokára, amire már rálógtak a Malfoy-osan szőke tincsecskéi. - Pontosan, én is ezt gondolom. Egyáltalán nem fair.

Hermione nem tudott nagyon mit tenni, csak a csípőjére rakott kézzel nézett ránk, egy szerető mosollyal. Egyszer már elmagyarázta nekem, hogy mire gondol, amikor ilyen lesz arckifejezése. Mintha a világ össze boldogságát a mellkasába fecskendezték volna. Én is ezt éreztem, és tudtam azt is, hogy mire másra gondol még. Hogy az összes szabálykövető csontja felolvad, ha így lát minket. Hogy engem így lát, a fiunkkal. Minden egyes szabály vagy tanács eltűnt, amiket felállított, hogy hogyan kéne nevelnünk a fiunkat, amikor látta, hogy milyen végtelen szeretettel fordulok felé, és hogy mennyire nem vagyunk képesek arra, hogy kordában tartsuk a szeretetünket. 

És nem is volt erre szükség. 

- Tuti, hogy valamivel zsarolod, hogy téged szeressen jobban - nevette el magát Hermione. - Én vagyok a gyertyatartó ebben a kapcsolatban. 

- Minden nap te vagy vele, miközben én dolgozom. Nekem ilyenkor kell behoznom a veletek töltött időt - mondtam. - És... egyikünket sem szeret jobban a másiknál. Nincs kedvence. Egyformán szeret minket. Ahogyan mi szeretjük őt. 

Mindkettőnknek szüksége volt néha arra, hogy biztosítsuk egymást arról, hogy a fiunk szeret minket. 

- Ó, és... - léptem oda hozzá. - Én is szeretlek.

- Ó, tényleg? Sütit akarsz, mi? - vonta fel a szemöldökét Hermione.

- Nagyon - fakadtam ki, és elnyúltam mellette, hogy lenyúljak egyet a nagy stóc süteményből.

- Hé! Akkor adj belőle! - és az egész süti az ő szájában kötött ki.

- Hm! Mindig meglepődök, hogy nem sütök rosszul!

Néztem egy pillanatig őket, ahogyan Hermione grimaszol Scorpius-nak evés közben, és hülyéskedik vele.

Hosszú utat kellett megjárnunk, hogy itt legyünk. Az az út tele volt könnyekkel, bánattal, szenvedéssel, nevetéssel és boldogsággal.

Mégis, mindent sikerült megoldanunk, és készen állunk egy új útra. Hárman.

Teljes volt az életem.

___________________

- Önző kis gyerekcsinálók! - duzzogott Pansy Parkinson, később, miután lezajlott a családi vacsora, és már csak ő meg Theo voltak nálunk.

A nap híre mindenképpen Potterék bejelentése volt.

Ginny így találta: egyébként, terhes vagyok, légyszi, ne üssetek meg!

Ez utóbbi nyilván Pansy-re és Theo-ra vonatkozott, hiszen Ginny nem akarta, hogy az egyik legjobb barátnője dühös legyen rá, amiért ő másodszor is terhes.

- Ez komolyan mugli sör? - panaszkodott tovább Pansy, az asztalra dőlve, a világ összes fájdalmával a vállán.

- Azt mondtad, alkoholt akarsz. Nem tök mindegy, hogy honnan van? - kérdeztem vissza, csipkelődve, mire Pansy vágott egy grimaszt.

(Igazából, azt sem tudtam, hogy van még alkohol a házban, mielőtt kinyitogattam a szekrényeket és a hűtőt, szóval Pansy örülhet, hogy adtam nekik egyáltalán valamit.)

- Szóval... Ginny megint terhes - ért vissza a konyhába Hermione, pár perc múlva, miután lerakta Scorpius-t aludni. A feleségem mellém állt, majd félig beleült az ölembe , miközben mindketten Pansy-t és Theo-t fixíroztuk, hogy mikor akadnak ki.

- Ja - helyeseltünk mindannyian, még mindig kicsit lesokkolva. Vagy inkább baromira.

- Egyáltalán, ez lehetséges? Két gyerek, majdnem egy éven belül? - nézett rá Pansy Hermione-re, mint orvosra.

- Lehetséges. Csak nem olyan gyakori - válaszolt a kérdésre a feleségem, amilyen finoman csak tudott, hogy nem idegesítse fel még jobban Pansy-t, aki már így is nagyon ki volt akadva.

Őszintén, mindannyian meglepődtünk, amikor Ginny megosztotta velünk a második terhessége hírét. Hiszen James még csak hét hónapos volt.

- Mármint... Lesz egy új gyerekük. Ennek örülök - próbált mentegetőzni Pansy, eszébe jutva, hogy igazából az egyik legjobb barátnőjéről van szó.  Természetes, hogy örül a boldogságának.

- Önzők azért - szúrta közbe Theo, egy gyenge vigyorral.

- Teljesen! - helyeselt Pansy, kapva az alkalmon, hogy egy kicsit még dühönghet. - Két gyerekük lesz, nekünk meg még egyetlen sincs.

- Olyan mohók! - húzta tovább Theo, miközben ő is belekortyolt a mugli sörbe, amit eléjük raktam le.  Hermione-vel összenéztük, mindketten alig bírtuk visszatartani a röhögést.

- Lopjuk el az új gyereküket! - vetette fel az ötletet Pansy, izgatottan megragadva Theo karját, igazi Mardekáros vigyorral és hangvétellel. 

- Vagy éjszaka meséljük el a petéidnek, hogy adják már meg végre magukat - ötletelt tovább Theo is. Egyik ötletük jobb volt, mint a másik.

- Mikor voltatok utoljára orvosnál? - húzta közelebb magához Hermione az előttem fekvő tányért, amire gyűjtöttem magamnak a maradékból. És megevett egy cukros mézeskalácsot. Ilyen ez a házas élet. Ami az enyém az az övé is. Asszem.

De igazán szedhetne magának sütit.

- Múlt hónapban. Azt mondta, amit a múltkor. Hogy még fiatalok vagyunk, próbálkozzunk - borzongott meg Pansy, mire Theo a székére rakta a karját, és biztatóan megsimogatta a barátnője hátát. - Csak annyira... Haszontalannak és... Gyengének érzem magam. Nincs semmilyen értelmem... csak problémás vagyok.

- Nem vagy az - ellenkeztünk mindhárman, szinte egyszerre.

Pansy szinte olyan volt, mintha a húgom lenne. És szörnyű volt így látni. Előtte sosem gondoltam Pansy-t anyatípusnak, vagy hogy ő és Theo akarnak gyereket. De amióta kiderült, hogy... Nem lehet nekik. Most pedig mindent megtesznek azért, hogy legyen.

- Talán el kéne mennetek egy mugli orvoshoz - na, erre úgy kaptuk fel a fejünket, mintha Hermione legalább Mardekár Malazárt magát szidta volna. Nem nézhettünk rá valami kedvesen, mert a feleségem visszahőkölt. - Mi van? Ebben semmi nincs. A muglik pedig előrébb vannak ezekben a technikákban. Mert nekik szükségük van rá. A mugli világban egyre gyakoribb probléma, a varázslók meg alig ismerik, ezért nem is tudnak semmilyen megoldást.

- Nem is tudom, Hermione... - rázta meg a fejét bizonytalanul Pansy, a szemében már a fáradtság tükröződött, majd megszorította Theo kezét, ami a vállán nyugodott. - Kicsit már elvesztettem a reményt.

- Szerelem, nem szabad - simogatta meg Pansy arcát Theo, elgyengült pillantással. Mindig Theo Nott volt a nyugodt köztünk, a legkiegyensúlyozottabb, a legátgondoltabb. Csendes volt, és a legtöbbször ő volt a tartógerenda, akire mindig támaszkodhattunk. Pansy-nek nem csak a tartógerenda volt, hanem... Maga a létfeltétel.

Sosem hittem volna, hogy Pansy Parkinson valaki mellett megtalálja a boldogságot, a szerelmet, az otthont. Ő régen azt akarta, rögeszmésen, hogy én legyek számára ez a valaki. Mindig azt hittük, hogy ő csak egy eszelős zaklató. De neki mindig csak egy biztos pont kellett, ahol lenyugodhatott, ahol biztonságban volt, ahol önmaga lehetett.

De, hogy egyszer Theodore Nott lesz az...

És, most, hogy már lassan három éve együtt élnek, tökéletes szimbiózisban... Ahogyan "Szerelem"-nek szólítják a másikat... Az egyértelmű boldogság mindig előttük volt, de évekbe telt, míg ezt észrevették.

Ezt át tudtam érezni.

- Egyszer majd szülők leszünk, életem.  Figyeld csak meg! És a lányunk majd zseniális lesz!

- Honnan tudod, hogy lány lesz? - törölte meg az arcát Pansy, gondolom, attól félve, hogy sírni fog.

Hermione ebben a pillanatban nyúlt a kezemért, és megszorította.

- Csak egy érzés. Egy olyan erős nőnek, mint te... Csak egy erős, zseniális, világot megváltó lánya lehet.

Nem tudtam mást tenni, csak egyetérteni.

Majd a feleségemre néztem, összeszorult torokkal. Hermione szeme találkozott az enyémmel.

És nem kellett legilimenciát alkalmaznom ahhoz, hogy tudjam, mit gondol.

De nem akartam, hogy... Ezt gondolja. Nem akartam, hogy én ezt gondoljam.

Mert tudtam, hogy a világ legnehezebb döntésével fogok majd szembekerülni. Majd valamikor.

De nem akartam, hogy az a nap eljöjjön. Valahol a szívem mélyén tudtam, hogy el fog.

De nem akartam.

Soha.

____________________________

- Draco?! - hallottam, hogy Hermione engem keres, hallottam, hogy a nevemet kiabálja.

Hogy hol voltam? Lent álltam a parton, a homokban, a teraszunk alatt. Egy icipicit fáztam, de egy gyors melegítő bűbáj mindent megoldott.

- Draco?! - Hermione hangja közeledett, majd meg is láttam, ahogyan kilépett a teraszra, összehúzva magán a pulcsiját. - Draco? Mit csinálsz te ott lent?

Nem válaszoltam, csak egy gyors pálcamozdulattal elindítottam a karácsonyi zenét, és a kezembe vettem a hatalmas méretű táblákat, amikre írtam.

Az ötlet abból a mugli filmből jött, amit a múlt héten láttunk, a moziban, az első "randinkon", miután a fiunk megszületett. Hermione imádta a jelenetet, szóval gondoltam, újraalkotom.

HADD MONDJAM EL - írtam az első táblára, amit felmutattam.

BÁRMILYEN HÁTSÓ SZÁNDÉK NÉLKÜL

CSAK AZÉRT MERT KARÁCSONY VAN

(ÉS KARÁCSONYKOR AZ IGAZAT MONDJUK)

HOGY SZÁMOMRA TE, TÖKÉLETES VAGY

ÉS A BAJOS SZÍVEM SZERETNI FOG

AMEDDIG ÍGY FOGSZ KINÉZNI

Ekkor felmutattam egy képet, egy erősen bomló nő testről, mint a filmben volt, mire Hermione elnevette magát.

BOLDOG KARÁCSONYT!

Hermione elnevette magát, majd elrugaszkodott a korláttól és leszaladt a lépcsőn, hozzám.

- Nagyon impozáns, Mr. Malfoy - hiába próbálta elviccelni, láttam, hogy a szeme sarkából törölgeti a könnycseppeket. Pedig ez nem is volt annyira hatalmas romantikus gesztus.

- Te inspirálsz, hogy romantikus legyek, Mrs. Malfoy - vágtam rá rögtön, majd elkaptam a karját és magamhoz húztam, hogy meg tudjam csókolni.

Mosolyogva viszonozta a csókot, miközben a zene váltott.

- Ez volt a második dal, amire táncoltunk az esküvőnkön - suttogtam bele Hermione szájába, amikor felismertem a dallamot.

- Tényleg! - ragyogtak fel a szemei egy pillanat alatt, amikor neki is eszébe jutott. Majd felnézett, és meglátta a varázslattal lefelé kacskaringózó fagyöngyöt. - Fagyöngy!

Egy percig álltunk így, egymásnak dőlve, lassan csókolózva, dülöngélve a ritmusra, egymást ölelve, beburkolva a melegítő bűbájjal.

- Karácsony csak egy évben egyszer jön - motyogtam, jobban magamhoz szorítva a feleségemet, a derekán összekulcsolva a karjaimat, az ajkamat a homlokára helyezve. - De te... Csak egy életben egyszer jössz.  Csak egy életben egyszer lehet olyan szerelmet érezni, mint amilyen én érzek irántad.

- Hmmm... Mondj még ilyeneket! - kérte Hermione, lehunyt szemmel felnézve rám. Erre én elnevettem magam, majd elgondolkodva elsimítottam az egyik hajtincsét a füle mögé.

- Nem azért szeretlek, mert keményen dolgozol, vagy mert versengsz mindenkivel, vagy mert egyfolytában védekezel...

- Nem védekezek egyfolytában! - ellenkezett rögtön, mire kifejezésteljesen rá bámultam. Jelezve, hogy most is azt csinálja.

- Nem csak azért szeretlek, mert eszeveszettül szexi vagy. Azért szeretlek, mert... A legjobb barátom vagy, és veled akarok megöregedni. Minden alkalommal beléd szeretek, amikor meglátom, hogy a fiunkkal nevetsz. Annyi minden szar dolog van a világban, és annyi minden összezavar... Kivéve te.

Hermione csak megforgatta a szemét, de aztán belefúrta a fejét a mellkasomba.

- Neked adnám az összes csillagot, ha lehetne...

- Draco, nincs szükségem a csillagokra! - nevette el magát Granger.

- Rendben, akkor az összes könyvet a bolygón - javítottam ki magam.

- Csábító ajánlat, de nem azt szeretném - Granger felemelte a fejét, hogy felnézzen rám, csillogó szemekkel.

- A francba, asszony, akkor mit akarsz? - kérdeztem, eljátszott felháborodással.

- Téged. Csak téged.

Ezt meg tudtam neki adni. Ennél sokkal többet nem, de ezt legalább megtudtam.

Csak remélni tudtam, hogy nem fogok csalódást okozni neki. Nekik. Legalább ebben nem szabad elbuknom.

__________________

Hermione-val a kanapén ültünk a nappaliban, a hátával nekibújt a mellkasomnak, én pedig az egyik karommal átöleltem. Egy bögre forró csokit szorongatott a kezében (aminek a tetején fahéjjal és pillecukorral megszórt tejszínhab volt), hogy felmelegítse a kezeit.

Hosszú nap volt ez, a karácsony végtelen forgatagában, és hálás voltam, hogy végre magunk lehettünk.

Hermione dúdolgatott, miközben a forró csokiját itta, és egyfolytában mozgolódott, hogy megtalálja a legkényelmesebb pozíciót.

- Esik a hó, égnek a fények, megy a karácsonyi zene, a férjem itthon van, a gyerek puha és cuki és alszik, a Grincset nézzük a tévében, a háttérben pedig a karácsonyfadíszek koccanása, ahogy Csámpás pofozgatja őket végig a házon. Ez az igazi karácsony! - sorolta fel Hermione örömittasan. Csak elnevettem magam.

- Tudod, eddig azt hittem, hogy te Grincs figura vagy - folytatta a feleségem, a tévére mutatva, amiben egy zöld, szőrös lény hisztizett.

- De nem vagyok, ugye? - néztem rá reménykedve.

- Nem, nem vagy - kuncogott fel újra Hermione, majd ismét mozgolódni kezdett. Amikor a csupasz lábait megpróbálta az én lábam alá nyomkodni, felkiáltottam.

- Merlinre, asszony, fagyasztó bűbájt raktál ezekre, vagy mi? - borzongtam össze a hirtelen jött hidegtől, de Hermione nem törődött a szenvedésemmel, hanem csak egy kicsit felém fordult, az orrunk majdnem összeért, ördögien elvigyorodott, és újra megmozgatta a lábujjait.

- Teljesen megfagytak! - replikázott a feleségem. - Nagyon nagy szerencse, hogy itt vagy, hogy felmelegíts.

- Az, nagy szerencse! Itt kínzol az abnormálisan hideg lábfejeddel, teljesen direkt! - felhorkantam, megforgattam a szemem, és megpróbáltam elrejteni a vigyoromat. 

- Sosem tenném! Túl Griffendéles vagyok az ilyen Mardekáros húzáshoz! - kérte ki magának Hermione, miközben még közelebb szenvedte magát, majd a mellkasomra hajtotta a fejét, bezárva az aprócska lyukat köztünk. - Egyébként is... imádod, ha összebújunk. Nagyon el vagy puhulva, Malfoy.

- Talán el vagyok puhulva, de... - hajoltam egy kicsit közelebb és lejjebb halkítottam a hangomat. - Neked meg tejszínhab van... Az egész arcodon.

Hermione rögtön hátrébb húzódott, hogy le tudja törölni az arcát, de még előtte elkaptam a kezét.

- Ne aggódj, kincsem! - leheltem halkan, a szemem ide-oda ugrált a szája és a szeme között. - Majd én elintézem.

Így odahajoltam, hogy megcsókoljam. És nem is volt eszemben egy csókkal elintézni ezt, hanem sok-sok csókot nyomtam a szájára, miközben megízlelhettem a tejszínhabot a bőrén.

Hermione közben feljebb ült, óvatosan letette a kávézóasztalra a bögréjét, majd utána mindkét kezével a nyakamba csimpaszkodott.

- Minden rendben? Egész nap, mintha egy kicsit... elgondolkodtál volna, mintha szomorú lennél - a feleségem gyengéden az arcomra simította a kezét, a hüvelykujjával megsimogatva a bőrömet. Egy összezavarodott fintort vágtam, nem is értve, hogy miről beszél. - Csak elgondolkodtam! És csak én vagyok. Csak én és te, mint mindig.

Csak egy félmosolyra futotta tőlem. Én sokszor nem is realizálom, hogy elkeseredett vagyok, vagy, hogy valami nyomaszt, míg ő már igen. Már az arcom egyetlen rezdüléséből megérzi.

- Ginny-n gondolkodtam, az új gyerekükön, meg Pansy-n és Theo-n, meg amit Theo mondott a lányokról, meg a saját gyerekünkön... Hogy jó szülők vagyunk-e, hogy nem követjük-e túlságosan a szabályokat, ilyesmi hülyeségek... - soroltam, és éreztem, hogy egyre mélyebbek lesznek a ráncok a homlokomon.

- Szerintem jók vagyunk - bólogatott Hermione, tökéletesen megbizonyosodva az igazáról, ami meglepetten. Mármint... Hogy ilyen biztos abban, hogy jó szülők vagyunk. - Hidd el nekem! Csak... hidd el!

- Megpróbálom - próbáltam vigyorogni is a mondat mellé, nem igazán sikerült, mert egyfolytában zakatoltak a fejemben Theo mondatai. - Gondolod, hogy ezentúl ez lesz, hogy ezek lesznek a témáink sorrendje: a fiunk, a szexuális életünk, a barátaink szexuális élete, a drámáink...?

- Miért, eddig nem pont ezek voltak a témáink? Persze, a gyerek nélkül - vonta meg a vállát Hermione nevetve.  

- Ezt nevezik felnőtt életnek - jegyeztem meg mosolyogva. - Szóval... Üdvözöllek a hátralévő életünkben!

- És milyen jó élet is ez!

Igen. Akkor, ott, én is ezt gondoltam. És nem is lehettem volna hálásabb, amiért ez az élet, Hermione-vel és Scorpius-szal, az enyém lehet.

Ezért biztosan hálát adtam idén karácsonykor.

________________________

Sziiiaaassztoookkk!

Először is: mindenkinek békés boldog karácsonyt kívánnék ( és boldog új évet ha addig nem "találkoznánk"), ezzel a kis karácsonyi fejezettel, amit így "hipp-hopp" összedobtam.

nossss... Jön a második Potter gyerek!!!! Yay?

Szóval, most még kíváncsibb vagyok, hogy mit gondoltok, hogy ezután mi fog történni. És ami a legfontosabb, hogy mit olvasnátok ezután, mi az a momentum a Malfoy család életében (jaj, de jó ezt leírni 😍😍), amit nagyon szeretnétek látni???

Köszönöm hogy itt vagytok, hogy olvasstok!!!! Ezekben a napokban csak a pozitív dolgokra koncentráljatok, egy kicsit ne törődjetek azzal, hogy mennyit esztek, hogy hogy néztek ki, és gondoljátok át, hogy miért lehettek hálásak ami idén történt, vagy ami az életeteket illeti.

Remélem mindenki "szeretve" tölti az ünnepeket, és hogy minél előbb sikerül megírnom a következő részt (ha egyáltalán kitalálom hogy mi legyen benne) 😂😂😍😍😍

Ui: a fenti szám Fleurie Love Has No Limits-je tökéletes volt karácsonyi zenének is, szóval hallgassátok meg, mind ezt, mind a Lovely-t 😍😍😍