Akármennyire is próbáltam utólérni a Kapitányt nem sikerült. Feladtam így míg én kinyitottam az ejtőernyőt, addig Rogers tovább zuhant egyenesen az óceánba. Szépen leszálltam a hajóra majd elrejtettem az ejtőernyőt. Elindultam a vasmacskához, de mire odaértem már csak egy elájult test volt ott. Szóval, a Kapitány él és virul! Követtem a nyomokat. Egyre hangosabb lett a zaj, így feltételeztem, hogy nem vagyok messze. Hirtelen kinyílt mögöttem az ajtó. Megfordultam majd lefogtam a pisztolyt és a vízbe rúgtam a zsoldost. Tovább mentem majd gyorsan lelőttem egy férfit, aki elővette a kését. Rogers felém fordult majd elmosolyodott a tény által, hogy én nem zsoldos vagyok.
-Maga hülye?-kólintottam fejbe.
-Most már megint mit tettem?
-Leugrik ejtőernyő nélkül? Maga nem normális!
-Jól vagyok!
-És ha úgy esik a vízbe, hogy elájul? Vagy talán találkozik egy cápával? Erre nem gondolt észkombájn?
-Aggódtál értem?
-Maga szerint? Próbáltam utólérni, de nem tudtam!-lőttem le egy kijövő embert majd tovább mentem.
-Szóval még is érdekellek!-követett.
-De nem úgy, ahogy maga gondolja!
-Ugyan Bonnie!-húzta vissza a kezem így nekiestem a mellkasának.
-Ezt majd később megbeszéljük! Küldetésen vagyunk Kapitány!
-Mikor lesz az a később?-engedett el így el tudtam lépni mellőle.
-E hónap harmincegyedikén!-futottam tovább.
-De az április csak harminc napos!-jött rá majd lehagyott engem és előre ment szétverni az embereket.
Leugrott a pódiumról majd nekiállt harcolni. Én is követtem így becsatlakoztam. Mire szétvertem egyet, addigra Steve a pajzsával úgy hatot... Éppen nekiverte a pajzsát az utolsó embernek mire megjelent egy tag, aki ráfogta a fegyverét. Gyorsan megfogtam a puskát majd belerúgtam a hasába így összegörnyedt. Utána fejen vágtam, ezáltal elájult.
-Köszi!-fordult felém.
-Ja... Olyan végtelennek tűnt nélkülem...-mormogtam-Nincs rám szüksége!
-Szükségem van rád!-lépett közelebb mire megérkeztek a többiek.
-Ezt ne itt!-jelentettem ki majd Natasha leszállt mellénk.
-Na és a nővérke, akivel egy szinten laksz? Helyesnek tűnik!-folytatta a kerítőnői szerepet.
-Intézd el a motort, aztán szervezz randikat!-kérte Steve.
-Multifunkciós vagyok!-ugrott le.
-Ki az a nővér?-mentem Rogers után-Én miért nem láttam?
-Tán féltékeny vagy?-mosolyodott el.
-Nehogy azt higgye!-löktem meg vállból majd tovább mentünk. Elindultam Natasha után majd szétvertem pár zsoldost még útközben. Hát az a tervem, hogy megyek Nat után az nem jött össze... Elvesztettem. Vagyis talán én vesztem el... Bementem az első ajtón majd megláttam Natasha-t, ahogy szétverte a kalózokat. Az egyik még megpróbált felállni így gyorsan fejberúgtam.
-Gépház biztosítva!-mondta a fülesbe.
-Ki az a nővérke?
-Nem találkoztál még vele?
-Nem!
-Pedig cuki!
-Hogy néz ki?
-Átlag magas és szőke...
-Főnyeremény! Ügyes vagy!-pacsiztam le vele.
-De úgy se fog neki tetszeni! Valamiért nem fogadja el...-nézett végig rajtam.
-Ez mi volt?
-Mi mi volt?
-Ahogy végignéztél rajtam...
-Te is összejöhetnél vele...
-Már te is?-akadtam ki.
-Már én is? Miért? Ki zavar ezzel?
-Ro...berto. Roberto! Az egyik volt munkatársam...
-Ahha!-bólintott majd továbbment.
Én visszamentem a fedélzetre majd mentem a megbeszélt helyre. Amint odaértem Rumlow már jött a túszokkal.
-Hol van Romanoff?-kérdezte tőlem.
-Én nem tudom!-vontam vállat.
-Kapitány!-szólt a fülesbe-Romanoff nem jelent meg a megbeszélt helyen! A célpont még nincs meg!
-Bonnie!-szólt nekem Rogers-Menj segíteni Rumlow-nak!
-Már itt vagyok!
-Hol van Natasha?
-Nem tudom!
-A francba!
Gyorsan a mentőcsónakokba betereltük a népet majd elindultak a szárazföld felé. A quinjet leszállt a hajóra majd az ügynökök elindultak arra. Én is majdnem felléptem amikor meghallottam valami robbanást.
-Kapitány!-ijedtem meg.
-A túszok?
-Hála istennek!-nyugodtam meg-Natasha?
-Jövünk a géphez...
-Már a motorcsónakokon mennek a szárazföldhöz a túszok...
-Itt vagyunk!-hallottam meg a hangját mögülem.
-Mi történt?-láttam meg az arcukat-Ott voltatok a robbanásnál?
-Natasha hibája!-ment be mogorván Rogers mire Nat-re néztem.
-Mit csináltál?
-Amit parancsba kaptam!
-Akkor mi a baj?-ültem le Steve mellé egy külön kis zúgba.
-Natasha teljesen más feladatot kapott!
-Mi?
-Fury ezt nem mondta el...
-Mi volt a feladata?
-Le kellett másolnia a rendszert.
-De miért?
-Nem tudjuk!
-Jól van?-kérdeztem amikor elővettem az elsősegély dobozt és kivettem belőle egy fertőtlenítőt egy kendővel. Beáztattam az anyagot majd Rogers-re néztem.
-Együtt szolgáltál Sam-mel?-emlékezett vissza amikor elkezdtem letörölni az arcát.
-Kétszer egy évet... A felettese voltam.
-Kicsi a világ!
-Van egy hely ahová el szeretném vinni!
-Szóval én nem hívhatlak el téged randira, de te engem igen?
-Ez nem egy randi! Mi nem randizunk!
-Csak folyton együtt lógunk...
-Mint minden normális barát!
-Meghiszem azt...
-Kiakadt Natasha miatt?
-Igen... De te lenyugtatsz!
-Mert sokkal jobban néz ki ha mosolyog!-mondtam mire elmosolyodott-Ez az! Ez az, akit megismertem! Akiről annyit mesélt a papám! Ez az a mosoly!
-Milyen mosoly?-kuncogott.
-Amitől az összes nő elolvad! Ez az a mosoly!
-Te de nem is olvadsz el!-dőlt előre.
-A papám megtanított engem ellene védekezni!
-És mégis hogy?
-"Ne nézz a szájára! Nézz a szemébe! Attól nem olvadsz el!"
-Wow!
-De azt nem mondta, hogy a szeme színe ilyen gyönyörű...
-Hát... Vannak meglepetések!
-Igen! Figyeljen...
-Szerintem Bonnie itt az ideje, hogy végre tegeződjél!
-Túl sok a maga iránt érzett tisztelet, hogy csak úgy tegeződjek...
-De azért megpróbálod?
-Persze!
-Mit akartál mondani?
-Ugye meséltem, hogy ismertem Peggy Carter-t...
-Igen!
-Szeretném ha ma találkozna vele...
-Mi?
-Tegnap elmentem hozzá! Minden héten elmentem amióta itt vagyunk... És tegnap elmondtam neki, hogy ön a felettesem!
-Nem hitt neked?
-Nem... Azt mondta, hogy ön halott és ne mondjak hülyeségeket... Szóval örülnék annak ha ma meglátogatná őt velem együtt!
-Szívesen!
-Tudom, hogy ez nehéz magának!-fogtam meg a kezét-De mindketten megérdemlik ezt! Hiszen tartoznak egymásnak egy tánccal!
-Dum Dum elmondta?
-Mindent elmondott! Ahogy Peggy néni is! De persze magának meg kellett halnia és minden szépet tönkretennie!
-Ez nem is így volt!
-Igaz! Peggy néninek lett férje...-mondtam mire elszomorodott-De sokkal jobb lett volna, ha nem hal meg és maga házasodik vele össze!
-Jelentek Fury-nak...
-Aztán elmegyünk a Smithsonianbe, hogy felkészüljön a találkára!
-Rendben!
-És ne legyen túl szigorú! Fury igazgató a nagybetűs kém! Mindig is ez volt a taktikája!
-Honnan...
-Én is vezettem már küldetést... Csak nem ilyen fontosat... Szóval ne húzza fel annyira magát! Csak annyira, hogy látszódjon, hogy csalódott benne!
-Jól megy ez neked!
-Régebb óta vagyok itt, mint maga!
-Köszönöm!-puszilt meg mikor leszálltunk. Felállt majd egyenesen az épületbe ment.
-Mit beszéltetek?-csatlakozott hozzám Natasha.
-Semmit!
-Szóval engem...
-Most kiakadt! Ezt meg kell értened!
-Meg is értem!
-Csak?
-Megpuszilt!
-Mint egy barát!
-Ahha!-mosolyodott el.
-Natasha Romanoff! Te azt hiszed...
-Miért? Tán nem igaz?
-Nem!
-Akkor miért vagytok sülve-főve együtt?
-Mert ezt csinálják a barátok! És a felettesem!
-Ahha...-ment be az öltözőbe.
-Natasha!-mentem utána.

Nos, akkor! A héten ünnepelek szülinapot, mondjuk nem sztárokét... Szóval megint két rész lett és nem árulok el sokat, hogy jövő héten is ez lesz...
És egyébként ha valaki jár a balatonlellei McDonald's közelében és akár velem beszélni, akkor írjon és összehozunk egy talit😉
Puszcsi: ConnieHolland 😘